PETKÓ JENŐ

 

Meskete
A gyerekek ötleteiből készült mesejáték

 

 

 

 

 

 

Játsszák: a csoport minden tagja

CSISZECSOSZA anyó

TIPETOPA apó

KELE

                        A fiaik

KÓTYA

VAKARÉK

KORTYOMBÉLOMSZORTY

SZORTYOMBÉLOMKORTY

MORDIZOMADTA mézeskalács-katona

MÉZESMÁZOS néne, mézesbábos

KORTYOMFITTY király

LÁRIFÁRI királyné

FITYISZ a lányuk

ABIBABI dajka

SZOBALÁNY

SZAKÁCSNÉ

FULLAJTÁR

KOCSIS

KERTÉSZ

KUKTA

BABA

HAJCIHŐ sárkány

SENKIHÁZI NAGY IZÉ /csak a hangja/

SEMMIKE a lánya /csak a hangja/

NEFELEJCS

PROLOG

MESÉLŐK /minden szereplő/

 

 

 

 

 

            A játék meséje gyerekek improvizálásából született. A prózai szöveg megverselése – akár kínrímekkel, döccenőkkel is – fokozza a játszók kedvét, lendületet, ritmust ad a darabbeli történéseknek.

            Az énekelve vagy hangoskodva beszaladó gyerekek kezében lufik, ernyők vagy más tarkaságok: ezek lesznek a díszletelemek: fák, bokrok, tarka rét és a kígyózó testű sárkány. A kellékek és jelmezek is csak jelzések: kendők, fejfedők, lámpaernyő vagy szakajtókosár /stb./ a korona, ócska szőnyeg a palást, stb. – a nyílt színen adják fel egymásra, bajuszt, zsinórozást rajzolva varázsolják és beállítják szereplővé. Végig mindenki színen van, figyel, játszik, reagál az eseményekre, Vakarékon kívül /Ő végig önmaga/ több szerepet játszhat, s közben szólóban vagy csoportban „meséli” az összekötő szöveget. /Semmiképp ne egy gyerek legyen a narrátor!/

 

 

PROLÓG /Előrejön a „mesefa” alá, eljátssza a „madarat”; babusgatja, a nézőtér fölé repíti, a köréje gyűlt játszókkal együtt tekintetükkel kísérik a reptét/

                        Mese, mese, meskete!

                        Itt a világ közepe.

                        Kihajtott egy bokrétafa,

                        Ágbogazott hetven ágra.

                        Hetven ágán hetven fészek:

                        Benne költi a mesketéket

                        Tulimadár, - tarkabarka,

                        Tulitarka szárnya, farka.

                        Arra jártam, mesét hoztam,

                        Itt burukkol a markomban.

                        Huss, te, buba! Fénymadár.

                        Képzeletszárnyon szállj!

/Mind hátul és oldalt helyezkednek el/

MESÉLŐK /Egyik az öregasszonyra kendőt köt és előre vezeti, a másik az öregre ad kucsmát, és azt mutatja be/

                        Egyszer volt egy Tipetopa!

                        A párja meg Csiszecsosza!

A KÉT ÖREG /Együtt/ Most is vagyunk, nem csak régen,

                                      Éldegélünk a mesékben. /Leülnek/

MESÉLŐ /Körülnéz/     A fiaik?

KELE /Hetykén, komikus nagyképűséggel beáll a szülők mögé/

                                       Kele!

KÓTYA /Bemutatkozik ő is és bumfordian beáll a családi képbe/

                                       Kótya!

MESÉLŐK /Az előbbi kettő/ Mintha még egy hiányozna!?

VAKARÉK /Hegyesen/  Itt vagyok, la! Vakarék!

                                        Nélkülem hogy kezdenék?! /Leül a szülők elé/

MESÉLŐK /Szólók és kórusok/

                                        No, most már van eleje,

                                        Teteje van veleje –

                                        Indulhat hát kunkorodva

                                        - kacskaringós kunkorokba –

                                        Pöndörödhet a meskereki

                                        Mese - mese - meskete!

CSISZECSOSZA           Minden tagom, csontom sajog,

                                        Gyötörnek a gondok, bajok.

/Fiaihoz/                           Házasodnotok kén’ régen,

                                        Asszonyt hozni, hogy segítsen!

MESÉLŐ                        Közbeszólt apó, hogy: /Érintve figyelmezteti/

TIPETOPA /Akkurátusan/ Hmmm!

KELE /Hebehurgyán/      No, ha kéne, - üsse kő,

                                        Nincsen semmi bökkenő!

                                        Olyan fehérnépet szerzek,

                                        Milyet nem is látott kelmed!

                                        Tömje degeszre a batyut!

                                        A talpamra útilaput,

                                        S porzik mögöttem az út!

KÓTYA /Naivan esetlen/Nem oda a Buda, bátyám!

                                        Vállra vetve a tarisznyát,

                                        Fütykösöm is útra készen,

                                        A szerencsét nyakon csípem.

                                        Én is veled tartanék!

VAKARÉK                    Egy életem, egy halálom,

                                        Már csak én is megpróbálom!

KELE, KÓTYA              Hogy épp te, Vakarék?!

VAKARÉK                    Nekem is jut még pogácsa.

TIPETOPA                     Hmmm!

MESÉLŐ                        - szól újfent apó rája.

VAKARÉK                    Az se baj, ha maradék.

MESÉLŐK /Elosztva mondják, … a helyben járva vándorlóknak játszani a szöveg szerint: parolázva búcsúzás az élő kaputól, mögöttük vonuló fák, égő majd elfújt gyertya, nappal-éjjel, a tél-ősz: vatta és levelezőlap, stb./

                                        Illa berek, nádak, erek,

                                        Mind a három útnak ered.

                                        El sem is bucsuznak mástól,

                                        Csupán a kapufélfától.

                                        Mennek, mennek, mendegélnek

                                        Által árkon, bokron, réten,

                                        Fittyet hánynak csikasz szélnek,

                                        Izzadnak a napsütésben.

                                        De csak mennek, mendegélnek,

                                        Mígnem egy fa alá érnek.

KELE                              Húzzák már a levesnótát!

KÓTYA                          Gyomrom korogja a kótát!

KELE                              Idesüss, hé, Vakarék!

                                        Hogy ne húzza gyönge vállad,

                                        A te elemózsiádat

                                        Pusztítsuk el legelébb!

VAKARÉK                    Jól van, bátyók, nem sajnálom,

                                        Tessék, jó szívvel kínálom! /Leülnek, gyorsan elkapkodják a pogácsát, neki már nem jut – megtörli a kendővel az éhesen maradt száját/

MESÉLŐK                     Kétfelé áll – úgy jóllaktak – a fülük is.

                                        Lóra kaptak.

                                        Azaz lábra!

                                        Nappal, éjjel

                                        Mennek hegynek s völgybe le.

                                        Ha hó esik, ha levél hull.

                                        Bendőjük újra megkordul.

KÓTYA                          Megint ennünk kellene!

VAKARÉK                    Most te add a pogácsádat!

KELE                              Attól felkopik az állad:

                                        Eszik, kinek van még mit!

VAKARÉK                    No, de, bátyus, így nem gilt!

KÓTYA /Kárörvendőn/   Ki traktával parádézott,

                                        Most nyelje csak az éhkoppot! 

MESÉLŐK                     Vakarék, mást mit tehetett,

                                        Minden bokrot megzörgetett,

                                        Kolészott epret, fürjtojást.

                                        S talált két fura figurát.

VAKARÉK /A két szétnyíló bokor mögött fejen álló fiúkhoz/

                                        Adjon Isten, jó napot!

                                        Faramuci a dolog:

                                        Jancsiszögként fejen állva

                                        Éltek bele a világba?!

KORTYOMBÉLOMSZORTY Állj fejre te is, gyerek

                                                   Így lesz a világ kerek!

SZORTYOMBÉLOMKORTY Gyógyír minden hibájára:

                                            Kifordítod visszájára, -

                                            Bú, gond elszáll általa.

VAKARÉK                    Az nekem se ártana!

KORTYOMBÉLOMSZORTY Ez a dolgok titka, nyitja:

                                                   Ha nem tetszik, - nézd fordítva!

                                                   Nevem Kortyombélomszorty.

SZORTYOMBÉLOMKORTY Én meg Szortyombélomkorty.

VAKARÉK                    Köszönöm a jótanácsot

                                        Zsebre vágom és odébb állok

                                        Kitanulni a világot.

MESÉLŐ                        Azzal tovább mendegéltek. /Leáll útjelző táblának/

                                        Míg egy általuthoz értek.

MESÉLŐ /Beállítja…/    Ott állott egy marcona /Sisakot vagy papírcsákót tesz rá/

                                         Mézeskalács-katona.

MESÉLŐ                        Deli, sudár, nyalkabalka, /Bajuszt fest neki/

                                        Nyársegyenes harcsabajsza,

                                        Rajta subick-pödörincs.

MESÉLŐ /Zsinórozást firkant a melegítőjére krétával/

                                        Kacagánya sodorincs.

MÉZESMÁZOS /A katona mellé áll, karján kosár/

VAKARÉK                    Néném, kend talán a dajka?

MÉZESMÁZOS /Vezényel/ Hapták! Hé! Mordizomadta!

KELE /Csúfolódnak/      Egyedül tán fél a srázsa!?

KÓTYA                          Anyámasszony katonája!

MÉZESMÁZOS             Csitt, te, hékás! Mézesmázos

                                        Anyó vagyok. Mézesbábos.

                                        Lám, ezt is én dagasztottam,

                                        Mézzel gyúrtam, szakasztottam,

                                        Mézesbábból megmintáztam,

                                        Cikornyásra kipingáltam.

KELE                              Most meg azért vigyáz rája,

                                        El ne vigye más macskája.

MÉZESMÁZOS /Fontoskodva/ Dehogy, lelkem! Államérdek!

MORDIZOMADTA /Óbégat/    Jaj, Kortyomfitty! Szegény fejed!

KÓTYA                          Ilyen melák, hogy pityereg!

MÉZESMÁZOS /Menti, magyaráz/ A szíve is báb, szegénynek!

MORTDIZOMADTA /Kesereg/ Gyászol Bukferencia,

                                                     Mert nincs ki az oskola.

MÉZESMÁZOS /Nyugtatná/ Ne bőgj! No! Csillapodj, szentem! /Törülgeti a szemét, orrát/

                                           Azért őrzöm, vigyázom,

                                               Ha szétkeni harcsabajszát

                                               Rögvest újra pingálom.

VAKARÉK                    Akárki legyek, ha értem.    

MORDIZOMADTA                  Hisz ezt magyarázom éppen: /Mutatja/

                                                    Az ott túl Bukferencia,

                                                    A népe meg elátkozva

                                                    Ugrabugrál hét év óta! 

MÉZESMÁZOS /Csitítja/          Így nem lesz búcsúfia!

MORDIZOMADTA /Folytatja/  Mindenki feszt kánkázik,

                                                     Pedig a kő hibádzik!

/Átrendeződik a színpadkép: a királyi udvarban szinte minden játékos /a három fiú kivételével/ kánkázik, azaz ugróiskolázik az adott térnek megfelelő kisebb-nagyobb csoportokban. A mesélők is az egy-két mondatos narrációjuk előtt, után, közben. A megnevezettek külön csapatban, esetleg egy-egy tárggyal jelölve /ostor, fakanál, stb./ A királyi család négy tagja a róluk elmondottak szerint ugrálnak./

MESÉLŐK /Egymást váltva/ Bezzeg, amikor meglátták,

                                        Tátott szájjal csodálták.

                                        Járja ott a szobalány is,

                                        Szakácsné is, - fullajtár is, -

                                        Kocsis, - kertész, - kukta, - bába,

                           /Együtt/ Akár a bolondok háza!

                                        - Ábibábi, - a vén dajka, -

                                        Tittyen-tottyan, mégis rakja!

                                        - A királyné, - Lárifári, -

                                        Alig tud lépni, zihálni.

                                        - Kortyomfitty, bár reng a hája,

                                        Mégis király-módra járja,

                                        Fenségesen, peckesen,

                                        Nem pihen egy percet sem.

MESÉLŐK                     - Nézd csak Fityiszt, - a királylányt,

                                        El se hinnéd, ha nem látnád.

                                        Lippentősen lebben, szökken,

                                        Kirittyentett rokolyáján

                                        Itykés recefice röppen.

VAKARÉK                    Felség, állj meg! Csak egy szóra!

KORTYOMFITTY /Ugrál/ Ki zavar?! – Húzzák karóba!

VAKARÉK                    Karót? – Nekem? – Valahogyan

                                        Nem füllik most rá a fogam!

LÁRIFÁRI /Kánkázva/   Akkor alómars! – Lódulj!

                                        Tágasabb a kapun túl!

VAKARÉK                    Lánykérőbe jöttünk, felség!

KÓTYOMFITTY /Mérges/ Nem érek rá! Nem látod,

                                             Állam ügyben kánkázok!

FITYISZ /Ráförmed/                       Tudod te, hogy mit beszélsz!?

                                             Kánka helyett vőlegényt?

ÁBIBÁBI /Flegmán/           Abbahagyni úgyse lehet,

                                             A kánkakő rég elveszett.

LÁRIFÁRI /Dicsekszik/       Azaz, hét éve ellopta

                                              Hajcihő sárkány! Orozva!

VAKARÉK /Elszántan/        Egy életem, egy halálom

                                              Ígérem, hogy visszahozom! /Cigánykerekezve el/

MESÉLŐK                     S útnak indult Vakarék.

                                        - Átkelt az Óperencián. –

                                        - Át Hencidán, - át Boncidán,

                                        Míg egyszer csak odaért.

/A szereplők egymás mögé fogódzkodva hosszú, kanyargós sárkányt alkotnak/

VAKARÉK                    Mit látok?! Csak nem te vagy?

                                        A tolvaj sárkány-fenevad?!

HAJCIHŐ                       Mit hallok? Köhög a bolha?

                                        Jobb lenne, ha elugorna,

                                        Négyrét hajtott tökmag-hős!

VAKARÉK                    Kicsi a bors, de erős

/Csúfolva hergeli/            Mégse reszkess, - nem bántalak,

                                        Lágy szívem van megszántalak!

HAJCIHŐ /Elámul/        Teee? Engemet?

VAKARÉK                    Egyezzünk ki! –

                                        Párbajozzunk, - nem birkózva,

                                        Inkább ésszel, - ember módra!

                                        Csak engem kell utánozni.

HAJCIHŐ                       Áll az alku!

VAKARÉK                    Itt a kezem!

HAJCIHŐ                       Fogaimat máris fenem.

VAKARÉK                    Ha te győzöl, szolgád leszek.

                                        Ha én, - elviszem a követ. –

                                        Hogy jobban halld, amit mondok,

                                        Most a hátadra pattanok. /Felmászik/

                                        Így! Most csináld te is, rajta,

                                        Ülj föl a saját hátadra!

HAJCIHŐ /elhűlve/        Sajátomra? – Hogyan, kölyök?

VAKARÉK /flegmán/     Én is a tiéden ülök!!!

MESÉLŐK                     Hajcihő meg szégyenébe. /szétszélednek/

                                        Elbujdosott más mesébe.

                                        - Ez alatt meg a két dőre,

                                        Cipekedik nyakrafőre:

                                        - titkon verseng a két balog,

                             Hogy melyikük köve nagyobb. /a két fiú kővé kuporodott két gyereket gurít, cipel önelégülten/

KELE                              Vagy öt fonttal több súlya van,

                                        Már királynak érzem magam!

KÓTYA /Vakarékról Kelének/ Nézd, a balgát, szégyenszemre,

                                        Egy kaviccsal odamenne!

KELE és KÓTYA          tessék, felség a kánkakő! /az újra ugrabugráló udvari nép hasra esik az elébük gurított kő-gyerekektől/

KÓTYOMFITTY /hason/ Jaj a hasam! Hol a bakőőőő?!

                                        Akarom mondani: bakóóó!

                                        Lefejezniii! – Aljas csalóóó!

LÁRIFÁRI /hason, siránkozva/ Ezek miatt tévesztettünk!

FITYISZ /örömmel/        Újra előröl kezdhetjük!?

VAKARÉK /ez alatt gyorsan leugrálta, befejezte az ugróiskolát/

                                        Nem kell, mert én befejeztem!

                                        A játékot. Meg is nyertem.

MIND /csalódottan/        A kánkázást? Hogy lehet?

VAKARÉK                    Visszaszereztem a követ.

SZOBALÁNY               És akkor most?

FULLAJTÁR                  Mit csináljunk?

ÁBIBÁBI                       És ha papás-mamást játszunk?

KOCSIS                          Focizzunk!

KUKTA                          Az unalmas!

SZAKÁCSNŐ                Na és, hogyha lakodalmast!

BÁBA /ugrál/                  Stipi-stopp a menyasszony!

KERTÉSZ                       Ki lenne a vőlegény?

                                        Aki téged válasszon?

KOCSIS                          Kiolvassuk, jó?...Ec-pec…

SZAKÁCSNÉ                            Vőlegény csak te lehetsz!

FITYISZ                         Én vagyok a nyereményed!

LÁRIFÁRI                     Legyőzted a sárkányt, ezért

                                        Elnyerted a lányunk kezét.

FITYISZ /Ostobácska/    A kezemet? Csak? – Felőlem!

                                        Marad még elég belőlem.

                                     Csak gyorsan a lakodalom,

                                     Mert sok a játszanivalóm!

VAKARÉK                    Felség, nálunk házasodni

                                        A legöregebb báty joga.

                                        Neki add a lányod oda.

FITYISZ                         Mindegy nekem, így is jó.

KORTYOMFITTY /Gyorsan összeadja őket/

                                        Üsse a kő! Ásó…kapa…

                                        Fityiszt neked! /Megölelné/ Fiam!

KELE /Szintén megölelné az apóst, de a neje leinti/ Papa!

FITYISZ                         Elég ebből. Csak az a jó,

                                        Te leszel mindig a fogó!

SZOBALÁNY               Ne fogócskát!

KUKTA                          Pilinckázzunk!

FULLAJTÁR                  Inkább seggreverőst játsszunk!

MIND                             Az új seprű jól söpör,

                                        Te borulsz be legelőször! /Körbeveszik, ütik Kelét és hátra vonulnak/

MESÉLŐK                     Már csak ketten mendegéltek.

                                        Sűrű erdő vadonában /A szereplők erdőt alakítanak/

                                        Nagy, kerek tisztásra érnek.

/A nagy körben guggoló szereplők alkotta tisztáson csodálkozó, bámuló tekintetükkel eljátsszák a láthatatlan várat, a részleteit és a nem létező óriás lakóját, a két fiú pedig szöveg szerint cselekszik/ A MESÉLŐ szöveget szólisták és kórusok váltogatva mondják/

                                      - Kerek réten kerek semmi,

                                      - Közepén még nagyobb semmi,

                                      - Ott setétlik, égig mered

                                        A Nincsen-vár nincs fala.

                                      - Bástyája sincs, de az kerek,

                                      - Nincs kapuja, ajtaja.

                                      - Kacsaláb sincs, az forog.

                                      - Nincs-szélkakas nyikorog.

                                      - Hétnincs-tornyán sok nincs-ablak.

KÓTYA /Bámulva/         Itt a semmiben is laknak?!

VAKARÉK /Természetesen/ Persze! – Hé, ki van bent?!

SENKIHÁZI IZÉ /Fiúk kórusa, vagy a guggolók közül három, külön hangszínű és magasságú trió, három irányból jövő hangja, esetleg mondatok, szavak közben válogatva három irányból szólóban beszél/ Sejtelmesen lassú, távolról érkező a hangja/ Seeenki!

VAKARÉK /Fölfelé/      Be szeretnénk menni!

SENKIHÁZI /Visszhangozva/ Enni?

KÓTYA /Felrikkant/      Újjé! Hallod, öcskös?! – Várnak!

                                        Talán éppen vacsoráznak!

MESÉLŐK /Szólókra és csoportokra osztva, a hangokat – a két fiú a cselekvést el is játsszák/

                                      - Nincsen lépcsőn fellopóznak,

                                      - Nincsen ajtón bekopognak, /Kopogás/

                      /Reccsenés/ Letörött a kilincs, /Eldobják/

            /Ajtónyikorgás/  - De kitárul, ami nincs.

                                      - Nincsen-kincset szemre venni /Nézelődnek/

                                      - Nincs idejük.

/A guggolók létek ritmusát verik a padlón/ Döng a semmi.

          /Kattanás/ - Nincs-ajtón se-zár pattan,

                                      - Nincs-padlón zord lépte csattan,

/Mind félelmes bámulattal/ S ott áll talpig semmibe

                                        Egy behemót Senkise!

SENKIHÁZI /Csak félelmes hang/ Pfujjj! Valaki-szagot érzek!

                                        Kik ezek a vakmerészek!?

KÓTYA /Ijedten bújna/   Senki!

SENKIHÁZI /Örömmel/ Igazán?

VAKARÉK /Bátran/      Dehogy!

                                        Én biz valaki vagyok,

                                         Úgy hívnak, hogy VAKARÉK.

SENKIHÁZI /Fitymálva/ Az nem sok.

VAKARÉK                    De nekem elég.

                                        És te ki vagy?

SENKIHÁZI                  Seholsincsen

                                        Senkiházi Nagy Izé,

                                        Nagysemmiség fejedelme.

                                        Kincsem minden, ami nincsen,

                                        Temérdek a seholsincsem.

VAKARÉK                    Irigyelnem illene?

                                        De ha valami lenne!?

SENKIHÁZI                  Valamit mersz emlegetni,

                                        Hol a valami csak semmi!?

VAKARÉK                    A valami mégis a van,

                                        A semmi meg, ami nincsen!

SENKIHÁZI                  Nekem ez a nincs a kincsem.

                                        Gond, baj, munka nem emészt,

                                        Irigy tolvajtól se félsz.

                                        Magad sem vagy, s ez olyan kéjes, -

                                        Sőt, még ezt a kéjt se érzed.

VAKARÉK                    Ostobaság, lárifári!

SENKIHÁZI                  Ostoba tud így vitázni!

                                        Társad ki senki mert lenni,

                                        Megkapja egysincs lányom,

                                        Mától ő lesz az al-senki.

KÓTYA /Örül, öccséhez/ Hallod, pupák! – mit kell tenni?

SENKIHÁZI                  Mást semmit, csak holnemlenni.

KÓTYA                          Juhééé! Csakis ez kell nekem,

                                        Senki legyen is a nevem!

SENKIHÁZI                  Úgy lesz!

VAKARÉK                    Állj, te szerencsétlen!

SEMMIKE /Hangja a guggolók közül szavanként, félmondatonként mindig más-más irányból/

                                        Társam lesz a semmiségben.

                                        Én a Semmike vagyok,

                                        Ha vagyok is, nem vagyok,

                                        Az se vagyok, aki vagyok,

                                        Találj meg, most hol nem vagyok!

VAKARÉK /Forgolódva keresi/ Hol vagy?

SEMMIKE /Incselkedik/ Tán itt? Vagy ott?

VAKARÉK                    Merre?

SEMMIKE                      Keress talán semerre!

VAKARÉK                    Bátyus, menjünk! Ne keresd!

SEMMIKE /Gúnyosan nevet/ Seholsincs senki lett!

KÓTYA /Eltűnik a guggolók közt/

SENKIHÁZI /Gúnnyal Vakarékhoz/           Egyedül vagy! Magadra vess,

                                        Valamit a nincsből keress!

VAKARÉK                    Keresem és megtalálom,

                                        A van lesz az én világom!

                                        Te me…?

SENKIHÁZI                  A babéromon ülök,

                                        Míg végleg megsemmisülök.

VAKARÉK                    Megyek tovább! De hol az út?

                        /Lelkesen/ Fantázia, mutass kaput!

NEFELEJCS /Dalolva betáncol/ Búzavirág, margaréta, szarkaláb,

                                        Pipacs, zsálya, kankalin és gyöngyvirág,

                                        Pitypang, katáng, kék ibolya, kikerics –

                                        Vadvirág közt virág vagyok magam is.

VAKARÉK /Kedvesen/   Szép húgom, mondd, mi a neved!

NEFELEJCS /Dévajul/    Találja ki!

VAKARÉK                    A nyelvedet

                                        Jól fölvágták!

NEFELEJCS                   A szám szóra termett!

VAKARÉK                    No meg talán csókra!

NEFELEJCS /Zavarban van/ Menjen már kend!

VAKARÉK                    De nem ereszt,

                                        Fogva tart a két szemed.

                                        Ha rám veted, kiolvasom

                                        Belőle a nevedet.

NEFELEJCS /Hajolva mutatja/ Nosza, csak silabizálja!

VAKARÉK /Mintha olvasná/  Kék, mint az ég, kék, mint a tó…

                                        Nefelejcs vagy!

NEFELEJCS /Mű-duzzogással/ Maga csaló!

VAKARÉK /Kedvesen/  Tükröt tart a szemed kékje,

                                        Csillag fürdik mély tavában,

                                        Fény bucskázik a mosolyában,

                                        Szédül, aki belenéz.

                                        Orcád dombján pipacs ég.

                                        A sok szépség varázsától

                                        Kivirul a puszta rét!

/A játszók benépesítik a teret, színes kellékeikkel virágzó rétet varázsolnak/

                                        Sok nincs közt a vant kerestem,

                                        Csodát várva terád leltem.

NEFELEJCS                   Tudod már, mi a valami?

VAKARÉK                    Tudom. Akarod hallani?

NEFELEJCS                   Csak akkor, ha kimondható!

                                        Szerelemhez nem kell a szó!

VAKARÉK                    Én mégis égig kiáltom:

                                        Szeretlek, és légy a párom!

NEFELEJCS                   Nem lesz nálunknál boldogabb /egymás kezét fogva lassan forognak/ 

                                      Senki a kerek világon!

EGYÜTT                        Mindig egymás kezét fogva,

                                        Nincsből is valamit álmodva,

                                        Átröpülünk a világon,

                                        Tarkabarka szivárványos meseszárnyon.

PROLOG /Újra elöl a mesefával/ Mese, mese, meskete,

                                        Eddig tartott a mese. Minden jó, ha jó a vége!

                                        Minden jó, ha jő a vége!

                                        Tulimadár, mesemadár

                                        Nem ül vissza a fészkére,

                                        Hogyha hívod, válladra száll

                                        Új mesével a csőrében.

EGYÜTT                        És ha neked ez nem tetszett:

                                        Te mesélj magadnak szebbet!

/Meghajolnak, ledobják a lufikat a közönségnek, örömmel rikongatva leszaladnak, vagy a játszók találjanak ki maguknak szebbet és jobbat!/