A ház, amelyik nem fagylalt
Mese igaziból és játszásiból
Szereplők
Kixi – de csak kedden
Öcsedli – aki különben Ottokár
Mókácsi – Kixi-díjas palacsintalan-művész
Főlajos – ház- és detektívfelügyelő
Ebelárd – allajos és alügyetlen
Papapapagáj és
- mint károsultak
Mamamamagáj
Zsófia és
- a kéccerzsófik
Zsófia
Bimbalambér Úr – az elbölcsült ingaóra
Fülöpke – fűzfapoéta
Pukedlibella – béna kötéltáncosnő
Bendeguz – lépegető exkavátor, akinek hiányzik egy kereke
Malvinka – csingilingis sárgavillamos
Pipitér – sajnosvarázsló
Cukotapé – majdnemkirályfi
Gézendzsuz – össze- és visszaeső szédelgő
Tirájridájrom – főcső- és karvezető
Aktalfonz – főhihihivatalnok
Pincsőke
Tacsibaba
- akik nem egykutyák
Dobbermanci
I.kép
A függöny előtt: városi utca, fagylaltszínű házak. Ez képzelhető oda a játékból, esetleg az utcai zajokból, vagy az utcai forgatagot, a járókelőket, járműveket megelevenítő pantomia-szerű nyitó képből.
Itt téblábol, unatkozik a FIU /a későbbi Öcsedli/. Ugrókötelezve megjelenik a LÁNY /Kixi/: produkálja magát, hogy észrevegye a srác. Az talán megérzi, hogy figyelik, megfordul. A lány abbahagyja az ugrálást, összehúzott szemmel-orral néz fel a fiúra.
FIU /Zavarban van.” Egyáltalán, hogy jön ez a copfos…!”Fölényesen elfordul, mintha a házat
bámulná./
LÁNY /szinte leszólítja/ Málna.
FIU /Nem hisz a fülének. Rábámul/
LÁNY /Fejével a ház felé int./
FIU /Most ő is megnézi a házat. Konokul/ Eper.
LÁNY /Igaza biztos tudatában:”legyen, ha akarod, pedig nincs igazad”/ Pedig málna!
FIU /csakazért se/ Akkor is eper!
LÁNY /nyújtja a kezét/Fogadjunk, hogy málna!
FIU /megvetően nézi a maszatos kezet. Sajátját mélyen zsebre dugja. Gúnyosan/ Kóstoltad???
LÁNY /a világ legtermészetesebb hangján, mint régi ismerőssel cseveg/ Igenis, kóstoltam. De az sem nem málna volt, sem nem eper. Hanem banán. De annak is csak ház íze volt!
FIU /értetlenül bámulja./
LÁNY /most már társalog. / Te itt lakol? /és felhúzott orral nézi./
FIU /zavarban/ Ááá!...És te? /már bánja, hogy társalgást kezdett/
LÁNY /Most már megállíthatatlan/ Én se nem itt lakom! Én tudniillik most el vagyok
veszve!
FIU /győz a kíváncsisága/ Elveszve???...De…mikor…
LÁNY: Ja! Hát nem teneked meg énnekem vagyok elveszve! Csak a Panyucikinek…Na meg
a Mókácsinak!
FIU /most már semmit sem ért./ Kinek?
Lány: Persze, te nem tudod! Hát az a-pu meg a-nyu cik. Ugye, ciki! A-pa-nyu-ciki! Jó, mi?
Én találtam ki. A Mókácsival, természetesen!… Fogadjunk, te azt sem találod ki, hogy
Engem hogy hívnak! Naaa?
FIU /elbizonytalanodik/ Hááát!
LÁNY: Szabad a gazda?
FIU: Ühüm!
LÁNY: Ma kedd van? Akkor Kócombócom Kixi-mixi-pikszi! Természetesen iksszel! - De
Ha hétfő lenne, akkor Hohóhahillűria! Szerdán meg Szeleburdi Szertenella!...
Csütörtökön?... Akkor csak csillagvirág!...Ugye szép?!...Én ezért szeretem a
Csütörtököt! Meg persze a palacsintalanért – természetesen!
FIU /gépiesen/ Természetesen!
LÁNY: Pénteken csak Prézsmitás Rézsi! De szombaton Szortyombélom-szuszók-szöszméte!
FIU: Na és vasárnap?
LÁNY /Kelletlenül/ Á,…vasárnap?...Az a banánfagylalt…Meg málna!...Mert akkor vagyok a
„Hortenzia”!...Meg vasárnap van apu-ka, meg anyu-ka, meg mami-ka, meg
anerágdakörmöd, meg a nekalimpáljalábaddal, meg a hányszormondjam és
énatekorodban…Ezért énnekem hétfőtől szombatig, az a vasárnap…Meg a
Mókácsinak is! Természetesen!
FIU /Próbálja megemészteni/ Természete…/Elharapja./
LÁNY: Hát… most már tudod!
FIU: Ühüm!...És…és úgy…úgy hogy hívnak?
LÁNY: Hogyan ’’úgy”?
FIU: Úgy… máskülönben…
LÁNY: Ja! Banánfagylaltul? Hát mondtam: Hortenziának! …Képzeld el, ha azt a nagy
Labdavirágot meg Kixinek, vagy mondjuk Jocónak, vagy Cilinek hívnák!... Nem
muris?
FIU /Meggyőződés nélkül/ Deee.
LÁNY /Csend után, felhúzott orral-szemmel/: És te?
FIU: Mit én?
LÁNY: Hát… például azt…,hogy hogy hívnak?
FIU /Zavartan/ Például…engem?
LÁNY /Éllel/ Mit gondolsz – például – kit!?
FIU /Kínban/ Kell… ezt…?
LÁNY /Sértődötten/ Ha nem akarod!…
FIU /Nem néz rá. Halkan/ Hááát…Ottokár!
LÁNY /Őszinte sajnálattal/ Ó… Tényleg?... És mikor?
FIU /Letörten/ Állandóan.
LÁNY /Átéli a helyzetét/ Kár… Szegény…És mióta?
FIU: Már így születtem.
LÁNY /Segítőkészen felélénkül/ Hátha majd kinövöd! Én is kinőttem a Tenzikét!
FIU /Reménytelenül/ Á! Már kinőttem a betétes cipőmet, a kertésznacómat, meg a koptatott
Farmert is… Meg még az Öcsit is!... De ezt!…
LÁNY /Vigasztalná/ Te!... Azért nem is olyan nagyon…/Ízlelgeti/: Ottokár!?...Én mondom,
Így oldalvást egész jól áll!
FIU /Vállat von/ Ez van!...
LÁNY /Töpreng/ Az Öcsi…az azért jobb… /Próbálgatja/: Öcsili!...Öcsilinkó?...Öcsedli!?...
Na, mit szólsz?! Mondjuk: Öcsedli!
FIU /Bizonytalanul/ Hááát!…
LÁNY /Felélénkülve kezet nyújt/ Akkor hát: Öcsedli és pásssz…Én meg Kixi! Iksszel!
Természetesen!
ÖCSEDLI: Termész… Persze!
KIXI /A jól végzett munka elégedettségével/: Hát akkor most…!Eszébe jut a ház.
/Engesztelve/ Te…Öcsedli…lehet , hogy mégiscsak eper.
ÖCSEDLI: Micsoda?
KIXI /A fejével a ház felé int/ Hááát…ez a málna itt ni.
ÖCSEDLI /Vállat von/ Felőlem! /Hirtelen ötlettel/ Kixi! Én tudok egy olyan házat… Az sem
nem eper, sem nem málna…
KIXI /Kíváncsian/ Se banán?
ÖCSEDLI: Se banán!... Az nem fagylalt, csak ház!
KIXI: Csak úgy egyszerűen ház?
ÖCSEDLI: Csupa-csupa ház!
KIXI: Te ott laksz?
ÖCSEDLI: Nem Ott talán nem lakik senki.
KIXI /Meglódul a fantáziája/ Dehogyisnem!...Ott lakjon ezután a Mókácsi! Jó?
ÖCSEDLI /Restelli, hogy nem tudja/ Te… Kixi…Iksszel!...Ki is az a Mókácsi?
KIXI /Lelkesen/ Hüüü! Rém híres palacsintalanművész és Kixi-díjas nagymamóka! Majd
meglátod! Meg Hübelemért is meglátod! A majdnemkirályfit! Mert az is ott lakjon! Jó?
ÖCSEDLI /Őt is elkapja a lelkesedés/ Meg még a Kétszerzsófik is! Csudamurisak! És a
Kalácska bácsi! Aki interorbán!
KIXI: Juj, de izgi! Gyerünk!
/Egymás kezét fogva szaladnak körbe a nézőtéren, azaz az utcán/
ÖCSEDLI /Kiabálja/ És arra jár Malvinka is, csingilingis villamos!
KIXI: A magasban pedig Pukedlibelle, a béna kötéltáncosnő, a levegő királynője!
II.kép
/Visszaérnek a függöny elé, ahol most már az ütött-kopott öreg bérházat látják/
ÖCSEDLI /A kopott ház előtt, titokzatosan/ Állj! Szemet becsukni!
/Megfogja a becsukott szemű lány kezét és a ház elé vezeti/
Mindjárt ott leszünk. Ne less, igazán!…Na…egy…kettő…há…há…há...Most! /A lány kinyitja a szemét/ Na, milyen?
KIXI /Elragadtatva/ Haláli! … Nézd, ott kikukucskál a ház!... Kiles magából a lyukakon!
ÖCSEDLI Persze! Mert kíváncsi ránk! Azt mondja: pardon!...és egyszerűen félrehúzza a vakolat takarót…aztán: kukucs Kixi!
KIXI Vagy egyszerűen kiszakítja!...Mit az neki!...Reccs…és kész! Látod mennyi a lyuk meg a folt!?...Szia, Öcsedli, szia! Itt…ni! Itt vagyok!...Ide tessék nézni! A törött ablak sarkánál fent: Kukuccs, Öcsedli!
ÖCSEDLI Lehet, hogy ezt így építették? Ilyennek született! – nem igaz?
KIXI Fogadjunk, hogy éjjel, amikor nagyon meleg van, még a lábait is kidugja a vakolat alól!
ÖCSEDLI /Rádupláz/ sőt, le is rúgja az egészet, csak hajnalban, amikor a villamos csingilingiz, akkor húzza újra magára!
KIXI Hát ez tisztára szuper!...Bemegyünk?
ÖCSEDLI Vili!
KIXI Naná, hogy vili!...Becsöngetek! …/Keresi a csengőt/ De nincs rajta gomb!
ÖCSEDLI /Készségesen előkotor a zsebéből egy gombot, oda tartja/ Ez jó lesz?...A kabátomról szakadt le…
KIXI /Új ötlettel/ Varázsigéd az nincs? – az nincs?
ÖCSEDLI /Tapogatja a zsebeit/ Az nincs nálam!...Csak ez a törött patkó.
KIXI /Felderül/ Varázspatkó! – Természetesen!
ÖCSEDLI Naná, hogy természetesen!
KIXI /Hirtelen ötlettel/ És a jelszó?!
ÖCSEDLI /Megjátszott riadtsággal/ Azt nem tudom!
KIXI /Lemondóan sóhajt/ Én sem!
ÖCSEDLI /Diadalmasan kivágja magát/ Hát persze! Mert titkos!
KIXI /Fontoskodva/ Naná, hogy titkos!
ÖCSEDLI Még mi se tudhatjuk!
KIXI Akkor hát titokban mondom! Jó?
ÖCSEDLI Én pedig beállítom a számkombinációt! /Nagy elmélyüléssel csavargatja a levegőben a nem létező gombot, még hangokat is utánoz hozzá/ Klitty-klatty-zi-ki-zak-zokk-cipp-cupp…
KIXI /Erősen koncentrálva, becsukott szemmel, eltúlzott szájmozgással mondja hangtalanul a titkos jelszót./
III. kép
/A produkció eredményes, mert nyikorogva kitárul a hatalmas kapu, azaz: felmegy a függöny.
Öreg, városi bérház udvara: különböző magasságban sok-sok ablak, esetleg erkély /Papapapagájéké/. Fontos elem az udvaron egy emberméretű kalitka és egy kiszáradt kis fa, előtte pad. Egyik ajtón tábla: HÁZFELÜGYELŐ./
KIXI és ÖCSEDLI /Ámulva/ Jéééé!
ÖCSEDLI Nincs itt senki!
KIXI /Meggyőzéssel/ Lehetetlen!...A Mókácsinak itt kell lenni /Kiabálva keresi/ Nagymamóóóóka!...Mamóóókáááácska!...Mamóóókááácsika!.../A levegőbe szagol. A fiúhoz:/ Érzed?...Palacsintalan!...
ÖCSEDLI /Szintén szimatol, majd felújong/ Csokis!
KIXI /Diadallal/ Csokis!
ÖCSEDLI /Felragyog az arca/ Hát akkor meg…
KIXI /Intézkedik/ Gyerünk a szag után! /Szimatolva kutatnak mindketten/ Mókááácsi!...Mókácsikááácska!.../Beérnek a kalitkába/
A HÁZ LAKÓI /Hatalmas csinadratával, csatazajjal, visítással szaladnak be minden felől, s a gyerekekre csapják a kalitka ajtaját/ Hurrá!...Megvannak!...Ide mind!...
FŐLAJOS /A gyerekekre ordít/ Hátra arc! Kezeket föl!
EBELÁRD /A földre veti magát és a farkával, mint géppisztollyal célozza a kalitkát/ Ne mozduljatok, mert lövök! Ratatatam!
MAMAMAMAGÁJ /Rikácsol/ Besétáltak a csapdába a potyapalacsintalanlesők!
PAPAPAPAGÁJ /Rádupláz/ A potyaleső csintapalinták!
KÉTSZERZSÓFIK /Általában mindketten egyszerre beszélnek/ A palacsóró-potyacsintalanok!
PUKEDLIBELLA /Sántítva toporog/ A potyacsóró-csintalanpalik!
FÜLÖPKE /Eddig magában gondolkodott, hogy valami szépet mondjon/ A pipotya-palatyinta-palinta…pala…patya…tyatya…atya…patya…/Végleg belezavarodik/…pa…la…tya…Hűűű!
BENDEGÚZ /Mint mindig, most is elkésve becsörtet, meglátja a foglyokat, esetlenül ugrálva kiabál/ Húúú! Megvannak! Nézzétek! Itt vannak a tolvajak! Tolvajat fogtam! Kettő tolvajat! Elcsíptem a … /Mindenki rábámul, megzavarodik a csendtől/…a…meg…va…Naaa!
FÜLÖPKE /Próbálta kibogozni az összezavart mondatát, most a nagy csöndben diadallal vágja ki/ Ez aztán a potyapalacsinadratta!
MINDENKI /Felszabadultan ugrál, kiabál, egymást éltetik/ Éljen Fülöpke, a koszorús fűzfapoéta! Éljen Pukedlibella, a levegő királynője! Éljenek a tolvajok! Éljen Ebelárd!
EBELÁRD /Magáról megfeledkezve/ Éljek én!
BIMBALAMBÉR /Már többször akart szólni/ Csi…csa…cso…csa-csa…akarom mondani…Csönd!
KIXI /A hirtelen támadt csöndben/ Mi tudniillik…természetesen…
FŐLAJOS /Felháborodva/ Mi ez?...Hát mi van itt? Ezek…ezek a …a…szóval ezek hátat fordítanak…a hátukat mutatják…azt merik…
ÖCSEDLI /Bátortalanul mentegetőzik/ De…kéremszépen…azt mondta…illetve azt tetszett mondani, hogy…az imént, hogy…
KIXI /Gyorsan kivágja/ …hogy hátra arc!Kezeket föl!
EBELÁRD /A feszült csönd után, nagyon óvatosan/ De Főlajos úr…kéremszépen…tényleg azt mondta, hogy…
KÉTSZERZSÓFIK /Kiigazítják nagy tisztelettel/Azt tetszett mondani…hogy…
FÜLÖPKE /Tovább finomítja/…az imént tetszett mondani azt…azaz aztat…
PUKEDLIBELLA /Mivel Főlajos lesújtó pillantása mindenkibe bele fojtja a mondandót, nagy lendülettel kezdve szintén segíteni akar/Azt tetszett, hogy…hátra…azaz:hátra…
MAMAMAMAGÁJ /Gyorsan közbekottyant/…Arc!.../Elbizonytalanodik/ Jól mondom, Papapapagáj?
PAPAPAPAGÁJ /Bátortalanul vállat von/
MIND /Felvont vállal, bocsánatkérőn, hogy „elnézést, de tényleg ez van” pislognak a szigorú tekintetű Főlajosra./
BIMBALAMBÉR /Neki nincs veszteni valója, bölcsen morogja/A hátra, az pedig /Mutatja, hogy arra van/
BENDEGÚZ /Eddig – semmit nem értve – mindenkinek helyeselve bólogatott, most buzgólkodva befejezi Bimbalambér mondatát/ Arra van a hátra!
MAMAMAMAGÁJ /A felsülő csöndben újra elkottyantja magát/ A hátra az hátra! /Riadtan a szájára üt/ Jól mondom, Papapapagáj?
PAPAPAPAGÁJ /Próbálja menteni a nejét/ Hááát, sose lehet tudni!
FŐLAJOS /Hosszú töprengés után, bölcsen/ Meg kell fordítani a kalitkát!
MIND /Boldogan fellélegezve helyeslenek/ Ez zseniális! Hát persze, hogy meg kell fordítani! Nahát, és a Főlajos úr! Ki hitte volna! Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe! /Ujjongva, hangoskodva megfordítják a kalitkát/
KÉTSZERZSÓFI Szakasztott így gondoltam én is, éppen most akartam mondani! /Egymásra förmednek/ Te hallgass Zsófi, mert csak én akartam…
ÖCSEDLI /Újra próbálkozik/ Kéremszépen, mi ugye…
FŐLAJOS /Ráförmed/ Elhallgatunk, mert…mert becsukatom! /Utólag rájön, hogy megint butaságot mondott, figyeli, hogy észreveszik-e/
FÜLÖPKE /Észrevette, nagyon udvariasan/ De kérem…Főlajos úr kérem…hiszen már egyszer…ugye már…
KÉTSZERZSÓFIK /Belekotyognak/ Hát már be van csukva!? /Egymástól várnak megerősítést/ Nem igaz, Zsófi?!
FŐLAJOS /Dühös, de kivágja magát/ Naés!?...Majd teszünk rá még egy lakatot! /Mogorva/ A palacsintalanszédelgők!
EBELÁRD /Hízelegve helyesel/ Nagyon helyes, Főlajos úr, kérem, legalább nem lesz kedvük potyapalacsintalanokoskodni!
MAMAMAMAGÁJ /Rikácsol/ Úgy van! Hét lakat alá a palacsintalancsórókkal! Ugye, Papapapagáj?
BENDEGÚZ /Eddig a kalitka megfordításán töprengett/ Főlajos úr! Akkor most ez a hátul? /Mindenki epekedve bámul./
FŐLAJOS /Nem érti/ Micsoda?!
BENDEGÚZ /Be van sózva/ Bimbalambér úr! Ugye…hátra arc…és az a hátra!.../Mutatja is/…s akkor most?! Na?
FÜLÖPKE /Ámulva/ Tényleg!...Akkor hogy is van ez?
PUKEDLIBELLA /Töri a fejét/ Akkor…mi vagyunk a hátra?
MAMAMAMAGÁJ /Felháborodva/ Még hogy hátra!?...Mit szólsz ehhez Papapapagáj?
PAPAPAPAGÁJ /Reménytelenül csak legyint/
KÉTSZERZSÓFIK /Egymástól kérdezik/ Hallod ezt, Zsófi? Akkor mi most hátul vagyunk? /Felelnek is egymásnak/ Te hátul vagy, Zsófi, de én nem!
EBELÁRD /Izgatottan/ Várjunk csak…várjunk…én most ide állok, és most mondja valaki, hogy hátra arc.
MINDENKI /Egymást nézik, hogy ki mondja/
BENDEGÚZ /Büszkén vállalkozik, izgatott a szerepléstől. Elcsukló hangon:/ Há-há-hátra arc!
PUKEDLIBELLA Nem gilt! Így nem gilt! Csak ha Főlajos úr mondja, az érvényes!
EBELÁRD /Kérő tekintettel néz Főlajosra/
FŐLAJOS /Szerénykedő mozdulatokkal tiltakozik, majd mikor látja, hogy mindenki – szinte előre hajolva, szurkolva kapacitálja, figyeli - , megigazítja a ruháját, haját és nagy lélegzetet véve katonásan vezényel/ Hááátra arc!
MIND /Ragyogó arccal megtapsolják/ Brávó! Brávó!
EBELÁRD /Csalódva látja, hogy nem ő van a figyelem középpontjában. Kivárja a taps végét és hangosan kommentálva hajtja végre a „produkciót”/ Akkor most…arra, ugye? /Megfordul, visszanéz és várja tapsot, de persze, senki nem tapsol. Csalódottan/ Főlajos úr…akkor talán…
FŐLAJOS /Még mindig a dicsfényben fürödve/ Mit talán?
EBELÁRD /Esetlenül/ Talán…egy hátra arc…
FŐLAJOS /Jól esik neki, de szerénykedik/ Hát már egyszer mondtam!
EBELÁRD De ha…szabad kérnem…talán még egyszer!...
MIND /Buzgón kapacitálják és előre tapsolják/ Na, Főlajos Úr! Hogy volt, Főlajos úr! Közkívánatra, Főlajos úr!
EBELÁRD /Csalódva látja, hogy megint nem ő a főszereplő. Ujját felemelve próbálja a figyelmet felkelteni, - hiába/ Figyelem!
FŐLAJOS /Megpödri a bajuszát, lenyálazza a haját és szinte fuvolázza/ Háátra arc!
KÉTSZERZSÓFIK /Elolvadva/ Zseniális!...Ugye, Zsófi?
EBELÁRD /Izgatottan, fontoskodva/ Akkor…ugyebár hátra!? /Megfordul/ De hát most eleje a hátra?!
FÜLÖPKE /Érdeklődve/ Hogy is van ez?
PUKEDLIBELLA /Nem érti, töpreng/ Ez is hátra…az is hátra?!
KÉTSZERZSÓFIK Mit szólsz ehhez, Zsófi?
MIND /Elfeledve Főlajost, töprengve próbálgatják, forognak, keresik a megoldást/
FŐLAJOS /Visszahódítaná a közfigyelmet/ De hát…fontos ez!?
BENDEGÚZ /Heves indulattal/ De főlajos úr??...Hol van az előre? /Észreveszi a foglyokat/ Talán…a tolvajosok!?
BIMBALAMBÉR /A zajos felhördülést elvágja/ Csönd!...mert ütök! /A döbbent csendben tizenkettőt üt/ Bimm-bamm, bimm-bamm, bimm-bamm, bimm-bamm, bimm-bamm, bimm-bamm!
PUKEDLIBELLA /Meghatódva elsírja magát/ Megint dél van!...És megint palacsintalanul! /Megilletődve elfeledték előző problémájukat/
PAPAPAPAGÁJ /Mielőtt elsírná magát/ Ez abszurdum, ké….
MAMAMAMAGÁJ Te hallgass, Papapapagáj! Ne izgasd magad, Papapapagáj! - A férjem, a Papapapagáj, azt mondta az imént, hogy ez abszurdum ké…é…é…izé…azt akarta mondani, hogy…hogy…Mit is akartál mondani, Papapapagáj?
PAPAPAPAGÁJ /Beletörődik/ Csak a z t, Mamamamagáj! Én mindig csak a z t akarom mondani!
MAMAMAMAGÁJ Csak nyugi, Papapapagáj! Bízd csak rám, Papapapagáj! Én majd mindent sorban…nyugodtan…világosan…
BIMBALAMBÉR /Türelmetlenül/ Most nem arról van szó, kedves mi-mi-micsoda!
MAMAMAMAGÁJ /Végtelen felháborodással/ Nem arról van szó?! – Hallod ezt Papapapagáj!? – Mit szólsz hozzá, Papapapagáj! Amikor örökbe fogadtuk!...Szinte családtag volt nálunk!...Minden nap tiszta, friss vizecske!...Finom kendermagocska!...Meg a hinta-palinta tácskája!...és a csingilingis csengőcskéje!.../Mutatja a kalitkában/ /Most már sírva/ Sőt…még az…utyuri-mutyuri-futyuri is! /Zokog/ És…és…nem arról van szó…Papapapagáj! /A Papapapagáj szólna, de a feleség határozottan leinti/ Te hallgass, Papapapagáj! Majd én sírok!
BIMBALAMBÉR /Most már dühös/ Abbahagyja végre, mert elütöm…
MAMAMAMAGÁJ /Hápog/ Na de kérem!
BIMBALAMBÉR …az egyet! /Izgalmában hármat üt/ Bimm-bamm-bimm! /Ijedten néz körül/ Pardon!...Úgy látszik…nagyon felhúztam magamat!
KIXI /Kihasználja a döbbent csendet/ De miről van szó tulajdonképpen?
FŐLAJOS /Központi szerepét visszaszerezve ráförmed/ Csend! – ha én beszélek! /Mindenki feléje fordul, várakozón. Idegesen járkál, de semmi nem jut eszébe/ De…most éppen nem beszélek tehát…
BIMBALAMBÉR /Mérsékelve magát/ Szabad kérnem…tisztelt Főlajos úr…de ne sértegesse ezt a …ezeket a…a…mert egyenlőre csupán csak feltevés, ugye…hogy úgy mondjam…a bűnesetnek nincs koronatanúja!
MIND /Csodálkozva, fontoskodva/ Koronatanúúú?! – Mi az a koronatanú? Honnan vegyünk most koronatanút? Kinek van itt koronatanúja?
EBELÁRD /Jellemző, hogy ebben a házban nincs egy vacak koronatanú sem!
KÉTSZERZSÓFIK Dehogyis nincs! /Egymásnak/ Te csak hallgass, Zsófi, mert a koronatanú, az én vagyok! /Mindenki megdöbben/
MAMAMAMAGÁJ /Felháborodva/ Miért pont a Kétszerzsófik!?
BENDEGÚZ /Csodálattal/ Tényleg?!...És hogyan?
PUKEDLIBELLA /Fogalma sincs, hogy mi az. Őszinte sajnálattal/ Szegénykék!
EBELÁRD Úgy?! Akkor én is koronatanú vagyok!
FÜLÖPKE /Hogy megnyugtassa a többieket/ Ugyan, hát nincs is koronájuk!
KÉTSZERZSÓFIK De van! Idenézzetek! /Mutatják a fogukat/
EBELÁRD /Megbámulja a szájukban/ Tényleg!
KÉTSZERZSÓFIK /Büszkén/ Platina!
BENDEGÚZ /Letörten/ Nahát, akkor én nem lehetek a…
BIMBALAMBÉR /Kezébe veszi az ügyet/ Nos…lássuk akkor kedves Zsófia- /Zavartan kijavítja/ -iák…
KÉTSZERZSÓFIK Ő csak a Zsófi! A kedves Zsófia tudniillik én vagyok!
BIMBALAMBÉR Szóval…kedves izék…önök látták ezt a két…
KÉTSZERZSÓFIK Én láttam! De a Zsófi, az nem!
BIMBALAMBÉR És mikor? Hol?
KÉTSZERZSÓFIK /A legtermészetesebb hangon/ Hát itt!
BIMBALAMBÉR /Gyanút fog/ Na és mikor?
KÉTSZERZSÓFIK /”Hogy lehet ilyet kérdezni”/ Most is látom! Tökéletesen! Mert nekem – le is kopogom! – nem kell még szemüveg!
MIND /Felháborodva/ Nahát!
MAMAMAMAGÁJ Még hogy ők a koronatanúk!?
BIMBALAMBÉR /Majdnem kiborul/ Én tisztára kettyes leszek!
BENDEGÚZ Így akár én is lehetnék…
BIMBALAMBÉR /Nyugalmat erőltetve/ Könyörgöm…maguk tehát csak most és itt látták ezt a két.. hm…izét, de azt nem, hogy az áldozatot, a mi szegény Mamókácsinkat…
KIXI /Felvisít/ Mamókácsiiit? – Hol van?
ÖCSDLI Mi történt vele?
FŐLAJOS /Örömmel/ Na végre! Vallomást teszünk?
MIND /Követelőzve kiáltoznak/ Hol van?
KIXI Ezt kérdezem én is! Ő az én nagymamókám!
FŐLAJOS Szóval bevallod!?
MAMAMAMAGÁJ /Magából kikelve/ Hallod ezt, Papapapagáj! Még hogy az övé!? A mi Mókkácsink! Akit úgy totototojáztunk, mint a saját totototojásunkat!
KIXI /Felháborodva/ Úgy? Szóval az övé ez a hintapalintácska!?
ÖCSEDLI A csingilingis csengőcske?!
KIXI A finom kendermagocska!?
ÖCSEDLI Meg még az utyuri-mutyuri-futyuri is!?
KIXI Egy Kixi-díjas palacsintalan művésszel!?
MAMAMAMAGÁJ Igen! A palacsintalan! Minden nap! Minden áldott nap! Túrós! Lekváros! Diós! Mákos! Meg még kitudjamilyenes!...És semmi kendermagocska!…De mi zokszó nélkül ettük! Ugye, Papapapagáj? Reggel, délben, este, csak ettük és ettük…Pedig a jó kis kendermagocska, vagy a…
KIXI /Kétségbeesetten/ Szegény Mókácsika!
EBELÁRD Most elszólta magát! Ő a tolvaj!
KIXI /Nyomatékkal/ Ő az én nagymamókám!
PUKEDLIBELLA Ő a mi nagy mamókánk! /Sírva/ Volt.
/A következő jelenetben nagyon gyors és hangos a párbeszéd/
KIXI /Ijedten/ Mi az, hogy volt?
ÖCSEDLI Mi történt vele?
PAPAPAPAGÁJ Eltűnt!
MAMAMAMAGÁJ Ellopták!
FÜLÖPKE Elpárolgott!
PUKEDLIBELLA Eltérítették!
EBELÁRD Elrabolták!
KÉTSZERZSÓFIK Megszöktették!
BENDEGÚZ Eltüntették!
FŐLAJOS /Valami nagyot akar mondani/ El…el…na…el…izélték!
KIXI és ÖCSEDLI Kicsoda?
FŐLAJOS Ti! Ticsoda!
BENDEGÚZ Tolvajak!
KÉTSZERZSÓFIK Fujj!
MAMAMAMAGÁJ Le vele!
KIXI Ez nem igaz!
FŐLAJOS De igaz!
EBELÁRD Tanúnk van rá!
KÉTSZERZSÓFIK Koronatanú!
KIXI Az nekem is van!
MAMAMAMAGÁJ Azt szeretném én látni!
MIND Én is! Én is!
KIXI Hát tessék! /Kiált/ Hübelemééér! Hübelemér! Gyorsan!
HÜBELEMÉR /Vidáman, könnyedén beugrál. Fején korona/ Ám-tám ti-ti-om, bok-ros li-li-om, a-kár er-re a-kár ar-ra, he-je-hu-ja haj! Helló, Kixi! Te mit csinálsz ott?
FÜLÖPKE Hát ez meg kicsoda?
HÜBELEMÉR /Udvariasan/ Pardon. Hübelemér vagyok.
KIXI /Büszkén/ És királyfi!
HÜBELEMÉR /Szerényen/ Csak majdnem!
EBELÁRD /Szemtelenül/ Akkor meg mit ugrálsz?!
HÜBELEMÉR /Udvariasan/ Én – tudniillik – azelőtt béke voltam…és a visszavarázslásnál – hogy úgy mondjam – adódtak némi technikai nehézségek…
KIXI /Buzgón/ Csak félig varázsolta vissza Pipitér, aki…
HÜBELEMÉR /Szemrehányón/ De Kixi, hát ő nem tehet róla!...
PIPITÉR /Görkorcsolyázva berobog/ Persze, hogy nem!...Hát akarok én varázsolni?...Nem ti mondjátok mindig, hogy: Pipitér, még csak ezt az egyet! Na, igazán, Pipitér! – Aztán hogyha csak félig sikerül, akkor persze, a Pipitér!...Tudtam…tudtam, hogy mindenkinek elmondjátok!...Hát ez nem volt szép tőled, Kixi…ez igazán nem volt szép tőletek…
HÜBELEMÉR /Engeszteli/ De Pipitér, igazán senki sem…
BIMBALAMBÉR /Bölcsen/ Akkor most varázsló vagy, vagy nem vagy varázsló?
PIPITÉR /Szomorúan/ Alighanem,…varázsló…Sajnos!
FÜLÖPKE /Örömmel/ Akkor meg egyszerű! Elővarázsolod a Mókácsit, és…
KIXI /Rémülten/ Jaj, csak azt ne! Egy világért se! Tudod, Pipitérnek…már ne haragudj, Pipitér, de ez az igazság! – szóval a varázslás közben mindig eszébe jut valami más, és akkor csak félig…
PIPITÉR /Szomorú szemrehányással/ Azt akarjátok, hogy a Mókácsi is ugrabugráljon, vagy mittudom én, bukfencezzen…vagy netán kereke nőjön?!
FŐLAJOS /Csúfolódva/ Akkor meg mire mész ezzel a két félbemaradtal?!
KIXI Hübelemér a koronatanúm!
PUKEDLIBELLA Koronatanú? Még lépegetni sem tud!
HÜBELEMÉR /Önérzetesen/ Miért? Lépegetni mindenki tud! Még egy vacak ekszkavátor is!
BENDEGÚZ /Vérig sértve/ Ez…ezt kikérem!...Ez…ez nem volt szép!...Ezt igazán nem kellett volna…
ÖCSEDLI /Érvel/ De koronája, az van! Igaziból!
FÜLÖPKE /Elismerve/ Az tényleg van!
KIXI Mondd meg nekik, Hübelemér, hogy ki vagyok én! Kinek vagyok és a Kixije? Iksszel!
HÜBELEMÉR A Mókácsinak, természetesen!
KIXI És igaziból kicsoda is a Mókácsi?
PIPITÉR Kixi-díjas palacsintalanművész! Természetesen!
KIXI És mije vagyok és csütörtökön a Mókácsinak?
HÜBELEMÉR és PIPITÉR Csütörtökön a Csillagvirága!
KIXI /Diadallal/ Természetesen!
MAMAMAMAGÁJ /Zavartan/ Te, Papapapagáj, te nem akarsz valamit mondani?
PAPAPAPAGÁJ Nem, Mamamamagáj!
MAMAMAMAGÁJ Pedig kellene, Papapapagáj!
PAPAPAPAGÁJ Úgy gondolod, Mamamamagáj?
MAMAMAMAGÁJ Úgy bizony, Papapapagáj!
PAPAPAPAGÁJ /Elszántan/ Akkor…
MAMAMAMAGÁJ /Nem hagyja/ A Papapapagáj azt akarja mondani…
PAPAPAPAGÁJ hogy…
MAMAMAMAGÁJ …tényleg a Mókácsinak a…
PAPAPAPAGÁJ a mi…
MAMAMAMAGÁJ …Mókácsinknak a…
PAPAPAPAGÁJ /Gyorsan kivágja/ Csillagvirágja!
FÜLÖPKE /Meglepett csodálkozással/ A tizenhárom és fél palacsintalanfaló?
KÉTSZERZSÓFIK Aki minden hétfőn Hohóhahollária?
BIMBALAMBÉR A szombati Szortyombélom-szuszók??
EBELÁRD Aki időnként – csak úgy uk-muk-fuk – el van veszve?
PUKEDLIBELLA Akit vasárnap olyan nagy labdavirágul hívnak?
BENDEGÚZ Aki, ha máma péntek lenne, akkor Prézsmitás lenne, meg még Prézsi is?
KIXIÉK /Mindenre boldogan igent intenek/
FŐLAJOS Miért nem mondtad ezt előbb?
KIXI Hát hagytátok?
EBELÁRD /A Kétszerzsófiknak/ Ti…koronatanúk!...Leszerepeltetek!
KÉTSZERZSÓFIK A Zsófi igen! De én nem!
MAMAMAMAGÁJ /Bimbalambérnak, méltatlankodva/ Mikor ez a…bimbambula mindenbe beleütötte a…tizenkétóráját!
FŐLAJOS És a másik? Az se betörő?
KIXI Dehogy! Ő a barátom! Öcsedli!
BENDEGÚZ Micsoda? – Hecsedlit, azt már hallottam! De ilyen…Micsedlit!?
KÉTSZERZSÓFIK /Öcsedlihez/ Ne hallgass rá! Hiányzik egy kereke!
BENDEGÚZ /Panaszkodik/ Hallod ezt, Kixi! – Itt mindenki engem bánt! Most mondd meg…te mondd meg…de igaz lelkedre: tényleg hiányzik?
KIXI /Vigasztalja/ Sose törődj vele, Bendegúz! Egy kerékkel több vagy kevesebb…
BIMBALAMBÉR /Jelentősen/ Nana!
BENDEGÚZ /Újra sértett/ Mi az, hogy nana? Tudni akarom, mi az, hogy nana!
BIMBALAMBÉR /Már megbánta/ A nana…kérem…az csak nana!
MAMAMAMAGÁJ /Dohog/ Maga csak hallgasson, kedves Bimbalambér úr. Ne üsse bele ebbe is a nagymutatóját!
PUKEDLIBELLA /Sajnálkozva/ Hagyjátok, szegényt! Lejárta magát!
ÖCSEDLI /Békítően/ Miért kell veszekedni, amikor most már olyan jó itt!
FŐLAJOS /Restelkedve/ És ezért az egészért…ugye…nincs harag!
KIXI Harag? Főlajos úr! Direkt így akartuk!
FÜLÖPKE /Csodálkozik/ Ti…így akartátok!
ÖCSEDLI Hát persze! Különben nem érdekes az egész!
KIXI /Magyaráz/ Ezért találtuk ki ezt az egészet! Hogy ne legyen unalmas!
MIND /Bámulva/ Ti találtátok ki?
ÖCSEDLI Naná! A legszívesebben még most is föltartanám a kezemet!...ha nem fájna!
EBELÁRD És a Mókácsi! Azt is ti?
MAMAMAMAGÁJ Vagy éppen a Mókácsi?? Netán?
FŐLAJOS /Felcsillan a szeme/ Önbetörés! Azaz…önrablás!
KÉTSZERZSÓFIK A Mókácsitól minden kitelik! – Nem igaz, Zsófi?
BENDEGÚZ /Kombinál/ Hogyan? – Hogy a Mókácsi – így, hátul – megragadta a grabancát…a saját grabancát,…és: Na lódulj! – és kituszkolja…A Mókácsit!...A Mókácsi…
PUKEDLIBELLA Dehogy! Előbb – így – beragasztja a száját, aztán…a vasalózsinórral összekötözi…Nem?...Ezt – szerintem – így kell!
FÜLÖPKE /Töpreng, izgatottan/ Várjunk…csak várjunk…Mert: leragasztja, meg összeköti…ugye…a Mókácsi a Mókácsit!...Ez eddig rendben!...Namármost: de akkor…hogyan a „Na lódulj!”…Há?!
EBELÁRD Ti elfelejtitek, hogy a Mókácsi, az…az Mókácsi!
FŐLAJOS Persze! Meg kell kérdezni tőle!
PIPITÉR Szerintem az a legelső, hogy meg kell indítani a nyomozást!
BENDEGÚZ /Felrikkant és elindul/ Akkor indítsuk!
HÜBELEMÉR Ahhoz kell – mondjuk – egy felügyelő!...Minimum!
MIND /Gondterhelten töprengenek/
PUKEDLIBELLA /Bátortalanul/ Mondjuk?...A Főlajos úr!...Ő, ha mondjuk, ha nem mondjuk, akkor is felügyelő!
BENDEGÚZ /Fontoskodva/ De: minimum?
HÜBELEMÉR Detektívfelügyelő?
KÉTSZERZSÓFIK /Készségesen/ Házfelügyelő!
PIPITÉR Hááát, az se kutya!
EBELÁRD /Behízelgő készségességgel/ Nem, kérem tisztelettel! A kutya, az én vagyok!...Ebelárd, tisztelettel!...És a szimatom, ugyebár…a nyomozás, meg miegyéb…
FÜLÖPKE /A felfedezés örömével/ Az ám!...Hát Ebelárd!...Meg a szimat!
FŐLAJOS /Gyorsan megelőzi, hogy mást válasszanak. Megjátszott szerénységgel/ Ha ennyire ragaszkodik mindenki hozzám, - hát jó, nem bánom, elvállalom!
KÉTSZERZSÓFIK /Szolgálatkészen/ Éljen a Főlajos úr, a detektívfelügyelő!FŐLAJOS Éljen!...Éljen!...Él…Azaza…Pardon…/Azt hitte, hogy mindenki éljenzi majd. Kicseréli az ajtaján a táblát: FŐLAJOS – HÁZ- ÉS DETEKTÍVFELÜGYELŐ. Szerénykedve megmagyarázza/ Csupán a formaság kedvéért!
EBELÁRD /Csalódva/ És én?...Főlajos úr…kérem tisztelettel…a szimatom ugyebár…
FŐLAJOS /Leereszkedő keggyel/ Jó, jó, Ebelárd! Kinevezlek – mondjuk – Alajosnak és alügyelőnek!
EBELÁRD /Boldog, de alkudna/ Nem lehetne inkább, - esetleg ne is mondjuk- ,de: alfelügyelő?!
BENDEGÚZ /Félrehívja Hübelemért. Habozva/ Te…Hübelemér…ha valaki nem Főlajos, és nem is házfelügyelő…de azért…mondjuk…akkor is lehet…lehetne felügyelő?
HÜBELEMÉR Azt hiszem, igen.
BENDEGÚZ /Zavartan/ Akkor is…még akkor is…ha esetleg…exkavátor az illető…és ráadásul még Bendegúz is?
HÜBELEMÉR /Elképed/ Bendegúz! Csak nem akarsz te…te is…?
BENDEGÚZ Miért? Az teljességgel lehetetlen?
HÜBELEMÉR Nem lehetetlen! De miért lennél te felügyelő? Mikor te már exkavátor vagy!?
FŐLAJOS /Nagy lendülettel intézkedik/ Akkor lássuk csak a tényállást!
MAMAMAMAGÁJ /Buzgólkodva/ Főlajos úr! Felügyelő úr! Főfelügyelő úr! Mi – kérmeszépen – hova tényálljunk, mivel mi vagyunk – ugye? – a károsultak?
FŐLAJOS Maradhatnak ott nyugodtan…
MAMAMAMAGÁJ /Izgatott buzgósággal/ Hallod, Papapapagáj? Ülj egyenesen és mosolyogj szépen, édes Papapapagájom, elvégre mi vagyunk a károsultak! – Párdon! Főfelügyelő úr! Jó lesz így? /Pózol/
FŐLAJOS Hááát, nem ártana kicsit szomorúbb képet vágni!
MAMAMAMAGÁJ Vágj szomorúbb képet, Papapapagáj! Mit vigyorogsz mindig, mint a fakutya?! Ne feledd el, mi vagyunk a károsultak!
FŐLAJOS Naaaa! Kérem a koronatanúkat!
KÉTSZERZSÓFIK /Buzgón/ Jelen! – Te hallgass, Zsófi, csak én vagyok a koronatanú!
BENDEGÚZ /Méltatlankodik/ Miért mindig ők a koronatanúk?
KÉTSZERZSÓFIK /Mutatják a szájukban a koronát/
BENDEGÚZ /Reménykedve/ Hübelemér! Nézd meg, nekem nincsen – véletlenül – koronám? /Mutatja a száját/
HÜBELEMÉR Persze, hogy nincs.
BENDEGÚZ Egy icike-picike sem?
HÜBELEMÉR Egy mákszemnyi sem!
BENDEGÚZ Kár…De neked van. Akkor te miért nem vagy koronatanú?
HÜBELEMÉR Mert én királyfi vagyok! Majdnem! És ez nekem elég.
PIPITÉR A jegyzőkönyvet ki vezeti?
BENDEGÚZ /Buzgón/ Én! Én!
PIPITÉR Bendegúz, te tudsz írni?
BENDEGÚZ Azt nem. De azért még vezethetek!
EBELÁRD Fülöpke! A kertitörpe! Ő úgyis fűzfapoéta!
FÜLÖPKE Nem…nem…dehogy!
PUKEDLIBELLA Ne tagadja, Fülöpke! Aki olyan szép verseket ír!
FÜLÖPKE /Meghatódva tiltakozik/ Nem, Pukedlibellácska! Én nem írok!...Csak itt…itt belül…De nem is tudok írni!
FŐLAJOS /Határozottan lezárja a vitát/ Akkor majd rajzolja! /Hivatalos hangon hadarja/ Figyelmeztetem a tanúkat, hogy csakis az igazat pampara-pampara-pamm a törvény bünteti!
KÉTSZERZSÓFIK /Egymásnak/ Hallottad, Zsófi?
FŐLAJOS /Nagy hangon kezdi a tárgyalást/ Nos, halljuk, milyen volt!? A jelenet alatt tetszelegve le-föl járkál, gyors és hangos a párbeszéd/
KÉTSZERZSÓFIK /Megszeppenve/ Ki?
FŐLAJOS A rabló! A betörő! A tolvaj! Naaa milyen?!
KÉTSZERZSÓFIK Na, Zsófi, milyen?
FŐLAJOS /Kedélyeskedve segít/ Mint egy betörő!
KÉTSZERZSÓFIK Szakasztott mintegy!
EBELÁRD /Elámul/ Honnan tudja, főnök?
FŐLAJOS Részletezzük! Feje?
KÉTSZERZSÓFIK /Megrettennek/ Volt!
FŐLAJOS Milyen? /Mutatja: négyszögletes, hosszúkás? Zsófik idétlen vigyorral bólogatnak/ Szóval, kerek?
KÉTSZERZSÓFIK Persze, hogy kerek! Ugye mondtam Zsófi, hogy ejnye de kerek ez a betörő?!
FŐLAJOS És keze, kezecskéje is volt neki, nemdebár?
KÉTSZERZSÓFIK Bizony, nemdebár!
FŐLAJOS Hány? /Mutatja: egy? Bólogatnak/ Kevés! /Hármat mutat/ Sok! /Félhangosan fejben számol/ Az annyi, mint – legyen kettő! Stimm?
KÉTSZERZSÓFIK Stimm!
FŐLAJOS És lába?
KÉTSZERZSÓFIK /Buzgolkodva/ Hányat parancsol a főfelügyelő úr?
FŐLAJOS Minden cipőbe maximum egy, ez cirka kettő, nekem ez elég, vita nincs, pont! – Hijj, majd elfeledtem! Hasa! Hasikája! Pocija! Pocikája! Pocimocikája? Az talán smafu? Rajzolja: egy darab, nyolcvan literes, befejeztem, aláírás, leülni! /A Zsófik ijedten a földre tottyannak/
EBELÁRD /Áhítattal/ Ez aztán a tárgyalás!
PUKEDLIBELLA Ez aztán a főfelügyelő!
FŐLAJOS A többi már gyerekjáték! Naaa, nézzük azt a képet, /Énekelget szórakozottan/ azt a ké-hé ké-hé ké-hé-pecs-két! /Összehasonlítja a szereplőkkel a két körből és négy vonalból álló rajzot. Azok ijedten húzódnak előle, illetve próbálják másra, Malvinkára terelni a figyelmet/
BENDEGÚZ /Kínban/ Hü-ü-ü ni-ni jön…
PUKEDLIBELLA Ott…ott jön…
FÜLÖPKE Ni…a…csingilingis…
EBELÁRD A…villanyos
MALVINKA /Vidáman, csicseregve jön/ Csingilingi,…Mindenkinek kellemes, vidám csingilingi! /Meglátja a képet/ Mi az, Főlajos úr, nini, sztárfotót csináltattunk? Ejnye, Főlajos úr, talán valami csinos, fiatal fehérnépnek akarja ajándékozni?! Micsoda szemrevaló, kackiás dalia!
FŐLAJOS /A dicsérettől részegülve tetszeleg, haját, bajuszát igazgatva méri magához a képet/ Gondolja…kedves Malvinka?...nem találja…mintha egy picit talán öregítene?...nemdebár kedves…
BENDEGÚZ Tényleg! Ez kiköpött a Főlajos úr!...De hiszen akkor…ugyebár a betörő…
FŐLAJOS /Észbe kap. Kiabál/ Paperlepap! Csönd, vagy kiüríttetem a termet!
EBELÁRD /Bizonytalanul/ És a nyomozás?
FŐLAJOS Folyik! Alügyelő! Vigyázz! Szagminta! /Elé tartja a képet/
EBELÁRD /Szagolja, majd sóhajt/ A velőcsont, az azért jobb!
FŐLAJOS /Ordítva vezényel/ Szimat: egy-kettő, egy-kettő! Jobbra át! Nyomozás, lépés in-dulj! /Ebelárd kimasírozik/ Kedves Malvinka! Vegye ezt magácska is harci feladatának!
MALVINKA Természetesen, Főlajos úr!
FŐLAJOS /Kijavítja/ Felügyelő!
MALVINKA Kedves házfelügyelő…
FŐLAJOS Detektív! – Kedves Malvinka! Detektív főfelügyelő!
MALVINKA Szóval, izé…nyugodjék meg, ma mindenki arcképes jeggyel utazik! A betörő arcképével! És aki felismeri, azoknak sorsolást rendezünk!...Jó lesz így, kedves…hm…
FŐLAJOS /Elégedetten ragyog/ Tökéletes, Malvinka! Tökéletes!
MALVINKA /A nézőtéren át el/ Tessék, kedves utasok, arcképes jegyet tessék a csingilingis járatra…Csingilingis utazást mindenkinek!
FŐLAJOS Őrszem! Hozzám!
BENDEGÚZ Parancs!
FŐLAJOS /Türelmetlen/ Nem lépegető őrszem kell! Hapták őrszemet!
BENDEGÚZ Akkor talán a Fülöpke!
FÜLÖPKE /Ideges/ Nem, én most egyáltalán nem érek rá!
FŐLAJOS /Szigorú/ Apelláta nincs, vészhelyzet van! Őrhelyet elfoglalni! Vigyázz! Lelépni! /Fülöpke indulna, de:/ A lelépni nekem szólt! Mindenkinek vigyázz, előttem indulj! /Kivonulnak/
FÜLÖPKE /Izgatott/ Éppen most…amikor egyetlen levél sincs a…és Pukedlibella mindjárt…
EBELÁRD /Vonyítva jön/ Auuuuu…
FÜLÖPKE De jó, hogy jössz, Ebelárd, válts le egy percre…csak egy pillanatra!...Nagyon sürgős!
EBELÁRD Auuuu! Fülöpke! Ha te tudnád, hogy fáj, vérzik az én szívem! Auuuu! Pedig csak egy kis dakszli volt, de én minden velős csontot a lába elé raktam volna! És ő! Egy doggal! Érted, egy dög doggal! Auuuuu…
FÜLÖPKE Kérlek, ne csináld ezt az auut!
EBELÁRD Mikor úgy fáj, hogy auuuu! Neked jó, Fülöpke, te verset írsz…beleírod minden auuuu-dat!...De én?
FÜLÖPKE Nem, Ebelárd. Én nem tudok írni. Csak itt belül!
EBELÁRD Te, Fülöpke! Irj meg engem is ott belül! – Az én aumat! Na…igazán!
FÜLÖPKE /Izgatott/ Most nem lehet…Nem érek rá! /Vonyítás!/ Ezt ne csináld…már kértelek! /Újabb auzás!/ Na jó! De akkor addig hozol nekem néhány falevelet. Sürgősen!
EBELÁRD Akár egy egész erdőt! Auuuu… /El/
FÜLÖPKE Csak el ne késsek!...Ne jöjjön Pukedlibella…A vers is…Na…Dog meg a dög…meg…Hol van már a levél?
EBELÁRD Itt vannak a leveleid, csak gyorsan a verset, most már olyan nagyon szomorú vagyok, hogy auuu…Mondd, Fülöpke, ő…tudod, az olyan csalfa…honnan tudja meg, hogy benne van, meg én is benne vagyok a versben? – amikor te nem írod le?
FÜLÖPKE Tudod, a vers csak úgy kinyílik itt benn, illatozik, muzsikál…és aztán így eljut ahhoz, aki akarja, aki kinyitja előtte magát!
EBELÁRD Hozzá is elszáll?
FÜLÖPKE Persze!
EBELÁRD Jaj, akkor gyorsan muzsikáld már, illatozd már azt a verset, amiben én is benne leszek, és illatozok, és ettől én már olyan boldog vagyok, hogy auuuu!
FÜLÖPKE Nem értem, Ebelárd! Azt mondtad, azért vonyítasz, mert szomorú vagy. Most meg…
EBELÁRD Most meg?...mert boldog vagyok! Világos? Auuuuu!
FÜLÖPKE /Nem érti/ Hogyne!...Nnna! A címe: Egy boldogtalan buldog!
EBELÁRD Ez én vagyok?! Auuuu…
FÜLÖPKE Kérlek, ne auzz bele, jó?! Na aszongya /Patetikusan szaval/
Egy boldogtalan buldog
Szomorúan kullog
Egyedül.
Kikerül
Minden fát, sarokkövet messze,
- most ahhoz sincsen kedve.
Érthető a boldogtalansága:
Mert elhagyta egy dogért,
Egy virsli kisadagért
A csalfa babája:
A dekszli,
- aki nem volt maxi
Félelmetes veréb –
De most majd kövérebb
Lesz a dög dog kosztján!
Az esettől osztán
- kit kutyába se vett:
A boldogtalan buldog
Nem lehetett boldog, -
De lett
Tapasztaltabb
- és tapasztalt eb:
A buldog boldogságához nem elég egy buldog.
Vége!
EBELÁRD /Ugrál, táncol/ Köszönöm!...Fülöpke, te auu vagy…zseni vagy…Én meg auuuu…költemény…aki csak szállok, illanok, illatozok, muzsikálok és auuuu…Olyan, de olyan boldog vauuugyouuuok!
FÜLÖPKE /Irigykedve, csodálkozva néz utána/ Nahát!...Jaj, már jön…A levelek!.../Feltűz néhány falevelet a száraz kisfára. Elbújik/
PUKEDLIBELLA Nini! Megjött a post! Langyos esti szellő hozta szívszerelmem boldogító üzenetét! Értem, szerelmem, érzem és tudom, hogy jössz értem és én várlak epedve és boldogan!
FÜLÖPKE /Segíteni akar az örömben, azért „súgna”/ Auuuu…
PUKEDLIBELLA /Megretten/ Ki az? Ki lopja meg a titkaimat?
FÜLÖPKE /Ijedten/ Senki!
PUKEDLIBELLA /Csalódva/ Fülöpke! Te hallgatóztál!
FÜLÖPKE Nem!...Én igazán nem!...Én semmit se hallottam!
PUKEDLIBELLA /Álmodozva/ Nem baj! Már nem titok! Megtudhatja mindenki…és egyáltalán nem kell már sajnálni engem…mert felcsendül a zene majd újra a cirkuszban…és akkor a kupola alatt, fönn, magasan fönn a reflektorok fényében újra ő meg én…mi ketten…mert eljön értem…
FÜLÖPKE /Megdöbben/ Jön?...Ki mondta, hogy eljön?
PUKEDLIBELLA Senki! Írta…Üzente…Itt a levél…
FÜLÖPKE /Csodálkozik/ A falevelek?...
PUKEDLIBELLA Te tudsz a levelekről?
FÜLÖPKE /Mentegetőzik/ Nem!...Dehogy!...Ez különben is…csak egy kiszáradt fa…
PUKEDLIBELLA /Sajnálattal/ Mit tudsz te a szerelemről, Fülöpke!...Hogy a kiszáradt fán is minden nap kivirul az én szívemnek szóló, boldogító szerelmi üzenet! Az ő üzenete!
FÜLÖPKE /Nagyon fájdalmasan/ Szerelmi üzenet?!...Az ő üzenete?...Honnan tudod, hogy…biztosan az…az övé…
PUKEDLIBELLA /Szenvedéllyel/ Ó, Fülöpke! Azt megérzi az ember! Persze, te csak gipszből vagy! … De az én szívem még üzenet nélkül is tudja, hogy ő… ő igenis szeret… és csak azért jön ilyen sokára, mert sok pénzt akar gyűjteni… mert azt akarja, hogy meggyógyuljak és újra… És én addig várok türelmese, a boldogságtól sírva!
FÜLÖPKE /Majdnem sír, de a lányt akarja vigasztalni/ Ne sírj, Pukedlibellácska…te ne sírj!...Próbáld inkább, hogy auuuu…
PUKEDLIBELLA Nem érted te ezt. Te csak gipszből vagy, Fülöpke, te nem értheted a szárnyakat adó boldogságot. /Kitárt „szárnnyal” boldogan kisántikál/
FÜLÖPKE /Hosszan, szomorúan néz utána/ Nem…Én ezt tényleg nem értem!...Auuuuuu……/El./
BENDEGÚZ /Beszalad/ Ebelárd!...Ebelárd…
BIMBALAMBÉR /Utána jön/ Bendegúz úr…Egy pillanatra, ha szabad kérnem…
BENDEGÚZ Ki az? Ja, maga? Nem tetszett látni Ebelárdot?
BIMBALAMBÉR Ugye, maga neheztel rám?
BENDEGÚZ Éééén? Ki mondta?
BIMBALAMBÉR Tetszik tudni…azzal a naná-val.
BENDEGÚZ Jaaaa?- Az igaz, hogy akkor…Bimbalambér úr, de én…
BIMBALAMBÉR Tudja mit? Felejtsük el…Nézze! Ezt magának hoztam!
BENDEGÚZ Nekeeeem? – Mi ez?
BIMBALAMBÉR Egy kerék. Fogaskerék. Nekem már úgy sincs szükségem rá!
BENDEGÚZ Hogyhogy nincs, Bimbalambér úr!? Na és az idő?
BIMBALAMBÉR Az idő? Az időnek nincs szüksége már énrám! Valamikor azt hittem, hogy az idő azért megy, mert én mutatom. Most már tudom, ha én kések, vagy akár megállok, az idő könyörtelenül akkor is megy. Tegye csak el; Maga több hasznát veheti!
BENDEGÚZ Akkor már nekem sem hiányzik egy kerekem!? Akkor már én is lehetek bármi más? Még felügyelő is? Vagy akár főfelügyelő is?
BIMBALAMBÉR Az bárki lehet. Bendegúz úr, maga maradjon meg lépegető ekszkavátornak! Az a valami!
BENDEGÚZ Értem! De akkor, Bimbalambér úr miért nem marad meg ingaórának?
BIMBALAMBÉR Éppen, hogy így maradok meg! Mer ameddig megőrzi, hasznát veszi a kerekemnek, addig én is vagyok. De egy rossz órát a szemétre dobnak. Érti már?
BENDEGÚZ Majdnem.
MALVINKA Csingilingit mindenkinek! Hol van? Hazaért már?
BIMBALAMBÉR Kicsoda?
MALVINKA A Mókácsi!
MIND /Betódulnak/ Mi van a Mókácsival?
MALVINKA Az egész város tudja már! Hogy Mókácsi elfogta a betörőt!
FŐLAJOS /Mérges/ Mesebeszéd! Köztudott, hogy a főfelügyelő én vagyok! Ennélfogva csakis nekem van jogom elfogni a….
GÉZENDZSÚZ /Kint kiabál/ Segítsééég! Segítsééég!
FŐLAJOS Mi folyik itt a hátam mögött? A hivatalos szerv kikerülésével csak úgy ukmukfukk segítség? A haditerv, a stratégia smafu? Ilyen fegyelmezetlenségben hogy lehet elkapni a tolvajt?
GÉZENDZSÚZ /Berohan/ Én vagyok a betörő, én vagyok a tolvaj! Csak gyorsan fogjanak már el, bilincseljenek meg, zárjanak be, csak mentsenek meg már, az istenért!
EBELÁRD és BENDEGÚZ /Lihegve be/ Főnök, megvan, elfogtuk!
FŐLAJOS Betörő? Ezt bárki mondhatja! Ezt be is kell bizonyítani!
GÉZENDZSÚZ /Könyörög/ Én térítettem el a Mókácsit! Azaz, ő engem! Vagy mit tudom én. Csak fogjanak már el!
MÓKÁCSI /Be, egy nagy tányér palacsintát töm a Gézendzsúzba/ Ejnye, te kis haszontalan Gézendzsúz, ezt a pár falatkát már nem szabad itt hagyni! Nyisd ki szépen a szájacskádat…így…egyet a Mókácsinak…ezt meg a kiscica kedvért…na még egyet az egerecskének is…
KIXI Mókácsi!
MÓKÁCSI Pszt! Látjátok, hogy milyen rossz evő ez a kis Gézendzsúz! Na még ezt az icipici falatkát gyorsan, mert megeszi a Mókácsi…ham-ham…naaa, ugye elfogyott.
EBELÁRD Főnök, vihetjük!
GÉZENDZSÚZ Most már késő!
MÓKÁCSI Helló…ma kedd van? – akkor Kixi! Fogadjunk, hogy te megint nagyon el vagy veszve, egy kicsit!
KIXI Csak egészen picurit!
EBELÁRD Mi legyen már ezzel a szédelgővel?
MÓKÁCSI Hagyjátok szegényt. Én kényszerítettem rá!
MAMAMAMAGÁJ Ugye, megmondtam!
MÓKÁCSI Jó móka, mi? Apróhírdettem: Palacsintalankedvelő, minden káros szenvedéllyel megáldott, önhibáján kívüli szédelgőt keres egy Kixi-díjas palacsintalanművész. Szökjünk együtt jeligére a kiadóba. Hát ezt a kis kákabélűt fogtam ki, aki csak ötvenhárom és fél palacsintalant tud megenni éhgyomorra.
GÉZENDZSÚZ Persze, amikor még szerettem a palacsintalant!
PUKEDLIBELLA Mi pedig mennyit aggódtunk!
MÓKÁCSI El voltam veszve, és kész! Nekem talán nem szabad?
ÖCSEDLI De miért, Mókácsi, miért?
MÓKÁCSI Miért? Miért? Miért? Tudod te, hogy mennyi palacsintalant kellett itt sütnöm minden nap? Reggel, délben, este! Meguntam!
MIND /Megkönnyebbülve/ A Mókácsi is?
MÓKÁCSI Aztán cseberből vederbe! Mert ennek a kis nyámnyilának napi ötvenhármat… De csakhamar megunta! Szerencsére!
GÉZENDZSÚZ Ígérem, többet soha! Egy falatot se!
BIMBALAMBÉR Aztán nem leszel visszaeső a palacsintalanba!
MÓKÁCSI Nem. Mert nem sütök több palacsintalant! Senkinek!
MAMAMAMAGÁJ Hallod ezt Papapapagáj! Ezután csak finom kendermagocskát…
KIXI És csütörtökön?
MÓKÁCSI Csütörtökön, az természetesen más! Mert akkor a Csillagvirág… ugye…
KIXI Éljen a Mókácsi.
MÓKÁCSI Nem fogok sütni palacsintalant! Kötni fogok! Gyere kicsi Gézendzsúzom! /Beöltözteti sállal egybe kötött mamuszba, és sapkával összevarrt kesztyűbe/ Mindenkinek kötök: sálmamuszt és saptyűt!
MIND Ó, te magasságos divatbutik!
GÉZENDZSÚZ /Végignéz magán és összeesik/ Óóóó!
MÓKÁCSI Nana! Összeesett a visszaeső!
FŐLAJOS /Eddig magába roskadt, most panaszkodik/ Azért ez nem volt szép…ezt meg kell mondani…nem szép a Mókácsitól! Csak így előkerülni betörőstől, szédelgőstől!? Hát hogy legyen így az ember… főfelügyelő!
MÓKÁCSI Úgy, hogy hordassa el a szemetet! Mert az a dolga a házfelügyelőnek, nem?
KÉTSZERZSÓFIK Meg az is, hogy megszervezze a házibulit!
JEROMOS Népünnepélyt a Mókácsi szerencsés kimenetelére!
BENDEGÚZ Inkább bejövetelére! Te!
ÖCSEDLI Szóval a visszatérésére!
MAMAMAMAGÁJ Meg arra, hogy nem eszünk több palacsintalant!
PAPAPAPAGÁJ Pedig én most úgy megkívántam!
FŐLAJOS A tűzoltózenekar?
TIRÁJRIDÁJROM Ojjé! Tirájridájrom főcső és karvezető vagyok! Részemről a szerencse!
HŰBELEMÉR Hol van a zenekar?
TIRÁJRIDÁJROM Ojjé, nem jön az minden hopszaszóra! Kis türelem! Felgyújtom a tetőt…riasztósziréna…tűzoltóautó…és itt is a zenekar. Tessék, hölgyem, öné a magasság!
PUKEDLIBELLA /A zeneszóra – a színpadról kilépve – valahol a közönség felett táncolhat. A többiek csoportot alkotva gyönyörködnek/
MIND Remek! Csodálatos! Milyen légies! Nagyszerű! Ez aztán a produkció!
BENDEGÚZ /Félrehúzódik Malvinkával/ Malvinka…nem lehetne…esetleg nekem is…
MALVINKA Mit, Bendegúz?
BENDEGÚZ Tudom, hogy…azt mondod majd…azt fogod mondani…pedig én már…
MALVINKA Ki vele, Bendegúz, bátran!
BENDEGÚZ Tudom…Hiányzik egy kerekem…
MALVINKA Na és? Te attól vagy igazán Bendegúz! Olyan, mint egy Bendegúz! Mert kell, hogy mindenki olyan legyen, amilyen, hogy magára hasonlítson!...Látod, Bendegúz, én villamos vagyok. Kicsit bicegő, zötyögő, öregecske – de mégiscsak villamos. Néha már kihagy az áramszedőm, néha elfelejtek egy-egy megállót. Elbámészkodom, be-beugrok ide-oda. Az emberek csak akkor utaznak velem, ha nagyon ráérnek, és csak utazni akarnak. De velem akarnak utazni. És ez jó. Hát én egy ilyen villamos vagyok! A többi meg a nagykörúton szállítja a siető, tolakodó embereket, mert nekik meg az a dolguk. Aztán este, amikor a remízben fáradtan összetalálkozunk, hallgatom a neonfényes élményeiket és a panaszukat, bizony néha irigylem őket. Éjszaka pedig én is a nagykörúti fényekről álmodom. És másnap megint csak a mellékutcák macskakövein döcögök, mert ez a dolgom. Ez az én dolgom.
BENDEGÚZ Értem, Malvinka! Te ezért vagy villamos! De én miért vagyok ekszkavátor? És főleg miért Bendegúz?
MALVINKA Mert neked meg ez a dolgod. Ekszkaválni meg Bendegúznak lenni.
BENDEGÚZ Ekszkaválni? De hogyan?
MALVINKA Biztosan így, hogy lépegetsz, és közben hiányzik egy kereked.
BENDEGÚZ Malvinka! Nézd, már nem is hiányzik. Bimbalambértól kaptam. Igazi fogaskerék – lehet, hogy Bimbalambér meg úgy ingaóra, hogy elosztogassa a kerekeit!
MALVINKA Én tudom, ha te nem ilyen lennél és nem hiányozna egy kereked, akkor nekünk itt a házban rossz lenne. Mert nagyon hiányozna egy ekszkavátor, aki lépeget, ráadásul Bendegúz is, és még egy kereke is hiányzik.
MIND /Tapsolják a kötéltáncosnő produkcióját/ Csodálatos volt! Nagyszerű! Gratulálunk!
PUKEDLIBELLA /Meghatottan/ Köszönöm…én…igazán én…nem hittem…vagyis azt hittem, hogy soha…én már soha…és most mégis…Mindenkinek köszönöm…de Fülöpkének…
FÜLÖPKE /Zavarban/ Ugyan már, Pukedlibella…én semmit…én semmi
PUKEDLIBELLA …mert ti nem is tudjátok…nem is tudhatjátok…hogy milyen óriási ez a kis kerti törpe itten…
FÜLÖPKE /Rettenetesen zavarban/ Ugyan…én csak egy vacak…csak gipsz…meg egyáltalán…minek ide a kerti törpe, mikor kert sincs?
HŰBELEMÉR Tényleg! Az egyetlen fa is kiszáradt!
PUKEDLIBELLA /Hevesen/ Nem igaz! Nem száradt ki! Mondd meg nekik, Fülöpke…te tudod…csakis te tudod!
FÜLÖPKE Ne, Libellácska!
PUKEDLIBELLA De igen! És most már tudja meg mindenki, hogy ha egy ilyen kis vacak és gipsz kerti törpe akarja…akkor még ez a száraz fa is kihajt…kihajtott minden este…és kivirította nekem az álmaimat…igaz, hogy csak hazug álmokat…mert elhittem…el akartam hinni…azt akartam hinni…
FÜLÖPKE /Kétségbeesetten vigasztalja/ Nem…Libellácska…nem hazugság…eljön…biztosan eljön érted!...én tudom, hogy…
PUKEDLIBELLA Nem, Fülöpke…Tessék, nem kell a hazug levél /Szétszórja a faleveleket/, nem kell a hazug álom se…és ne is jöjjön…mert én itt maradok…már örökre itt akarok maradni…ahol valójában nem is törpék…és nem is gipszből vannak a kerti dísztörpék!...Értitek? Tele kötéltáncolom nektek az összes ruhaszárító kötelet!
MIND Éljen Pukedlibella!
FŐLAJOS /Buzgón/ Azt javaslom…ha már úgysincs kert…nevezzük ki Fülöpkét címzetes fűzfánfütyülőnek!
MIND Helyes! Úgy van! Éljen!
FÜLÖPKE Ugyan!... Ez teljesen képtelenség!...Mikor fűzfánk sincs!...Én meg nem is tudok fütyülni!
MALVINKA Ugyan már, Fülöpke! Ha nekünk fűzfa kellene, akkor azt ültetnénk! Fütyülni meg hoznánk egy ???? füttyös baktert! Nem érted!? Nekünk fűzfánfütyülő kell, és kész! Még pedig olyan fűzfánfütyülő, aki egyébként Fülöpke is, és ráadásul óriási törpe!
FŐLAJOS Érthető?
TIRÁJRIDÁJROM Hijja! Akkor hát kezdődhet a tánc, zenebona, a hopszasári!
MÓKÁCSI Várjunk csak, várjunk! Ne olyan hűbele módra! Mert most jön a következő műsorszám, a Mókácsi magánszáma! Szemet becsukni!…Senki nem les, becsszóra! /Hatalmas tál palacsintalant hoz/
MIND /Becsukott szemmel szimatolnak, majd örömmel/ Palacsintalan! Éljen! Palacsintalan!
KIXI Mókácsi! Aranyos, esztelen Mókácsikácsikám! Hát mégis!
MÓKÁCSI /Szerényen/ Hááát…majdnem csütörtök van…lesz…nem igaz!?
ÖCSEDLI Most már tényleg kezdődjék a tánc!
MIND Éljen!
AKTALFONZ Ácsi! Én, mint a Hihihivatali Főhahahatóság hihihivatalos képviselete - az ünnepség fényét és színvonalát emelendő -, az alábbi megfellebbezhetetlen határozatot terjesztem elő közlendőképpen: Miszerint a Főfőfőhihihivatal határozata szerint ezen lakóházat is sortatarozás alá vesszük és a lakók által közakarattal és közfelkiáltással megszavazott fagylaltszínűre pingáltatjuk! /Diadallal körülnéz a megdöbbenten álló lakókon/ Akkor hát kérem nyilatkozni a szín mikéntjét illetően!
MALVINKA /Ő tér elsőnek magához/ Sajnos nekem már mennem kell…ugye a menetidő…/El/
MAMAMAGÁJ Vedd be a gyógyszeredet édes Papapapagájom…és ugye…nekünk ilyenkor le kell pihenni!
PUKEDLIBELLA Várj, Malvinka! Elnézést, de nekünk most sürgős távoznivalónk van. /El Fülöpkével/
BENDEGÚZ Elfelejtettem, hogy hova is kell mennem!
BIMBALAMBÉR Jöjjön, Bendegúz! Majd útközben kitaláljuk!
KÉTSZERZSÓFIK Pardon! De nekünk is nagyon sürgős villamosoznivalónk van! Ugye, Zsófi /El/
MÓKÁCSI Azt hiszem, legjobb, ha mind Malvinkával megyünk!Ne gyalogoljunk, nem igaz?
AKTALFONZ /Semmit nem vesz észre/ Ha már mindenki így egyenhangulag azt akarja, egye fene! – én se bánom: legyen puncs! Haa! Pecsét! /Az aktát a hóna alá vágja, el/
KIXI /Hosszú csend után/ Azt hiszem…most már egy kicsit sokáig voltam elveszve. Nem gondolod?
ÖCSEDLI Lehet!...Milyen kár, hogy már nincs meg a törött patkóm!... Neked adnám…Emlékbe…
KIXI Kár!... Különben meg…úgyis a zsebemben felejteném, és akkor, amikor például a kockás szoknya van rajtam, akkor hát úgyse juthatnál róla az eszembe!
ÖCSEDLI /Töpreng/ Ez igaz!...Akkor most…
KIXI Tudod mit? Legyen egy titkunk!
ÖCSEDLI Egy közös titkunk! Amit csak mi!...
KIXI Juj, de izgi! Ha elmesélem majd a lányoknak…ja…persze, nem lehet…
ÖCSEDLI Ez az!...Akkor semmit sem ér, ha el se mondhatjuk!
KIXI Én úgyse bírnám ki!
ÖCSEDLI Én se!...Te! Legyen akkor titkos titkunk!
KIXI Úgy, hogy még mi se tudjuk, hogy mi az!!!
ÖCSEDLI És akkor nem is tudjuk elmondani!
KIXI Csak rágondolok így /Becsukja a szemét/ és máris eszembe jut az Öcsedli!
ÖCSEDLI Meg a ház!...Meg mindenki!
KIXI /Szomorkásan/ Akkor most…
BENDEGÚZ /Bedugja a fejét, suttogva/ Elment már?...Öcsedli, el…Jééé! Kimondtam! Hallottad! Eszembe jutott! Ki tudtam mondani, hogy Öcsedli!
KIXI és ÖCSEDLI /Nem bírják ki/ Van ám egy titkunk!
MIND /Bedugják a fejüket/ Nekünk is!
KIXI, ÖCSEDLI De nem mondjuk el!...Még nektek se!...
MIND Mi se!
MINDENKI Na? Na? Mit gondoltok? /Bejönnek, a közönségnek mondják/ Ha…befestik is a házat puncsra…a festék alatt…a ház…nem fagylalt! De pszt! Senkinek! Becs szó! Titkos!
VÉGE
