PETKÓ JENŐ

 

 

 

HETEDHÉT KOMÉDIÁK
Nemzetközi mesehősök találkozója

 

 

 

 

 

 

A játszókhoz

A világ népeinek meséiből ötöt dolgozunk fel a „mesehősök találkozója” keretű négy játékban. Lényegileg mindegyik ugyanarról szól: hőse győzedelmeskedik a kapzsiság, igazságtalanság ellenében. A tartalmi rokonság ösztönző arra, hogy a négy játék stílusban, előadásmódban legyen különböző, változatos.

A török Naszreddin Hodzsa és a bolgár Ravasz Péter meséje ugyanazon történés variációja. Ezért kerültek közös „páros mesébe”, szimultán játszást kínálva. Díszletet nem kíván a vásári komédia: a játszók által felemelt két lepedő alatt csoportosulhat a vásáros tömeg. Érdekesebb (esetleg kisebb csoport esetén), ha csak egyetlen imitált sátor funkcionál forgószínpadként mindkét helyszínül: egy középponti figura körül 180^o-ot fordulnak a vásározók, majd arccal újra a nézők felé pördülve már a másik helyszín szereplőit alakítják. Vagy csak maguk körül pördülve, esetleg fejfedőt, kötényt cserélve vagy kifordítva varázsolódnak át mássá a játszók. S a vásár (vásárok) szélén vannak a szólista szereplők. A pecsenyesütéshez elég egy serpenyő is.

Az orosz Ivanuska esete hagyományosabb előadású: A reálisabban egyszerű főhős mellett – a vásári komédiának megfelelő túlzással, gesztussal játszható a gőgös, majd beijedt gazda és az ostobán okoskodó felesége. A „tömeg” itt a nyájat és a rokonságot alakítja.

A két utolsó mese hőse egészen közeli rokon. Ezért a lengyel Pöttöm Kópé magyar változatban jól ismert történetét képmutogató játékban képzeltük el, előadásához mégis ügyes színjátszó szükségeltetik, mert mimikájával, erős gesztusaival és hangjának változatosságával egyedül kell megszemélyesítenie az összes szereplőt. Elképzelhető, hogy a rajzon előre kivágott (és letakart) lyukon dugja ki az arcát, kezét a figura váltásaként. (A rajz helyett lehet némaszereplőkkel lemozogva, vagy állóképbe merevedve megjeleníteni – élőben vagy hátulról megvilágított lepedőn árnyképben az eseményeket.) Az előző játékok csoportos szereplői itt hallgatóként ülhetik körül a mesélőt.

A mi Ludasunk története annyira ismert, hogy a pantomimhez hasonló némajátékból is jól követhető. Fontos a határozott gesztus és a ritmus egysége.

Énekes-táncos színjátszóknak javasoljuk a dalokat a török, a bolgár és az orosz mese végén. Természetesen ezek, és a Ludas Matyi zenéi is csak javaslatok. Mint a többi rendezői elképzelés is.

Az egyes darabok a keretből kiemelve külön, vagy más komédiákkal együtt is játszhatók.

***

 

PROLÓGUS

KIKIÁLTÓ                                      Mese, mese, meskereki.

Nem kell útra kerekedni,

hetedhét országba menni,

hol a mese ugyan terem,

mint gomba az útfelen, -

mesék itt is virágoznak.

Mesehősök találkoznak,

hetedhét országból hoznak

hetedhíres mesét zsákkal,

dugig-teli lyukas zsebbel.

Fogyasszátok jó étvággyal!

Fogadjátok szeretettel!

MESEHŐSÖK: NASZREDDIN HODZSA, RAVASZ PÉTER, IVANUSKA, PÖTTÖM KÓPÉ és LUDAS MATYI (jönnek a közönség között köszöngetve, parolázva. Kórusban mondják a szöveget)

MIND                         Hetedhét országból – talihé,talihó! –

                                    fantázia-szárnyon hozott mese-fakó!

                                    Nincs előttem határ, az idő sem gátol,

                                    hétmérföldes csizmám végtelenbe gázol.

                                    Nevem

LUDAS MATYI       Ludas Matyi

RAVASZ PÉTER      Ravasz Péter

IVANUSKA              Ivanuska

PÖTTÖM KÓPÉ       Pöttöm Kópé

NASZREDDIN         én, Naszreddin Hodzsa

MIND                      igazságot teszek

                              szegényt pártfogolok, gonoszt megbüntetek.

NASZREDDIN         Szép Bokhara

RAVASZ PÉTER      Bulgária

IVANUSKA              Oroszország

PÖTTÖM KÓPÉ      Lengyelország

LUDAS MATYI        Magyarország

MIND                                                szült, de nagyvilág a hazám.

                                    Mindenütt ott vagyok, ahol szükség van rám.

                                    Most hozzátok jöttem, hogy látva lássátok:

                                    miként jobbítják a mesék a világot.

                                    Nos rajta, cimborák, kezdjük is a mókát,

                                    ki-ki mutassa meg, mint végzi a dolgát!

(Leülnek a játéktér szélén és nézik, reagálják egymás játékát)

 

***

 

VÁSÁROZÓK KOMÉDIÁJA

Páros mese

 

Szereplők:                                          KIKIÁLTÓ

NASZREDDIN HODZSA               RAVASZ PÉTER

LACIPECSENYÉS                          LACIKONYHÁS

KOLDUS

VÁSÁRI NÉP: árusok, vásárlók

 

KIKIÁLTÓ (a nézőkhöz)

               Ti meg e szíves hívásra

               gyertek velem a vásárra!

               Nem ide a faluvégre

               el Bagdadba! Útlevélre

               pecsétet a képzelet ád,

               mese röpít hegy-völgyön át!

               Máris – hipp-hopp! – csodát lássál:

               ez a híres török vásár!

VÁSÁRI NÉP (megelevenedik a török vásár. A szöveget – a gondolatjellel való tagolás szerint – szólóban, két-három fős csoportban vagy kórusban kiabálják az árusok.

                      Itt a híres törökméz,

                      fele cukor, fele méz!

                      Ízes keleti csemege,

                      nyalja, falja, vegye, egye!

• Csodálatos mandarin!
• Narancs! Füge! Mézes márc!

Olcsó minden itt, jól jársz!

• Bülbül-szavú mandolin!
• Törökborsó!
• Török kávé!
• Török búza!
• Édes málé!
• Ónkancsó és cin-tányér!
• Arany bokály – sárgarézből,

Szelim pasa háreméből!

• Szimpla áron duplát ér!
• Alig-használt varázsszőnyeg!
• Vízipipa!
• Mézes sörbet!
• Selyem kaftán!
• Bűvös lámpa!
• Bő bugyogó! Turbán! Násfa!
• Hogyha tetszik, veheti!
• Hogyha vette, viheti!

KOLDUS (a szöveg végére a Lacipecsenyés sütője fölött élvezettel szívja be a sült illatát.)

KIKIÁLTÓ (intésére kimerevedik a vásári kép)

                Ugorjunk át hamarjába

                hiszen úgyis egy az ára –

                a szomszédba, Szófiába!

                Itt is áll a bolgár vásár,

                ember egymás hegyén - hátán.

VÁSÁRI NÉP (most a bolgár vásár elevenedik meg: a már jelzett tagolás szerint elosztva mondják a szöveget)

                     Ide, ide emberek!

                     Hölgyek! Urak! Gyerekek!

                     Ide gyertek, csak ide,

           akinek kell, hadd vigye!

• Csecsebecsét! Gyűrűt! Gyöngyöt!
• Olajbogyót! Fügét! Szőlőt!
• Lány-csábító piros rózsát!
• Legényfogó gránátalmát!
• Rózsavizet, illatosat!
• Vegyen papucsot, pirosat!
• Levendulát! Szagos mentát!
• Gyapjú-szőttest, tiritarkát!
• Finom a mandulás lepény,

                      ettől megy lépre a legény!

• Eladó a szamaram,

                    vigye kinek pénze van!

• Öszvért, bivalyt vegyenek!
• Tyúkot, birkát, tehenet!
• Ide, ide, mind ide,

                      ha megvette, hadd vigye!

KIKIÁLTÓ (lehalkítja a vásári lármát)

                        Csitulj árus, vásárló!

                        Ravasz Péter közeledik,

                        híres tréfacsináló.

                        Lássuk, miben mesterkedik!

RAVASZ PÉTER (nézelődik)

                        Ez a vásár kényes, fényes,

                        aki gazdag, aki pénzes

                        amit kíván, megvehet.

                        Akinek üres a zsebe, (mutatja)

                        ha egy sztotyinka sincs benne,

                        korgó hassal elmehet.

                        Hej, pedig az orrom nem csal: (szimatol)

                        megcsapta a lacikonyha

                        hurka, kolbász, sült illata!

                        Hogy mennék el üres hassal?

(kenyeret vesz elő a pecsenye fölé tartja)

                        Száraz kenyér, három napos,

                        legalább te légy illatos!

                        Talán így is jóllakom.

                        Ínyemet, hogy fel ne törje,

                        puhítson a sültek gőze –

                        s a húst hozzá álmodom.

KIKIÁLTÓ (intésére kimerevedik a kép)

                        Míg jóllakik Ravasz Péter

                        kolbásszal meg pecsenyével –

                        illetve: a szagával,

                       Halljátok a csetepatét! –

                        Nézzük tüstént, hogy mi történt

                       a bagdadi vásárban!

                   (a török vásár elevenedik meg)

LACIPECSENYÉS (hőbörögve lökdösi, ráncigálja a Koldust)

                        Emberek! Ide! Erre!

                        Nézzétek a koldus-zsiványt,

                        sehonnani csavargót!

                        Száradjon ki a belseje!

                        Ez a toprongy meglopott!

                        Orrát a gőzbe tartotta,

                        serpenyőmet szimatolta!

                        Hogy hulljon ki minden foga!

KOLDUS (gyámoltalanul)

                        Nem volt egyéb… csak a szaga!

LACIPECSENYÉS

                        Hallgass, tolvaj! Jóemberek!

                        Kiraboltak! Segítsetek!

                        Fizess, akasztófavirág!

NASZREDDIN (a koldushoz, határozottan)

                        Igaz, mit e becsületes,

                        tisztességben őszült, nemes

                        kolbászsütő rólad kiált?

LACIPECSENYÉS (nem hagyja beszélni a koldust)

                        Igaz, uram, szóról-szóra!

                        Fogd a csibészt vallatóra!

NASZREDDIN (enyhe iróniával feddi a koldust)

                        Bizony, ez nem illő dolog:

                        szegény árust így meglopod!?

LACIPECSENYÉS (mohón)

                        Úgy van, uram! Oh, én szegény!

                        (hízeleg) Minden szavad aranyat ér

                        (félre) – remélem, hogy énnekem.

                        Bölcs úr, kinek tiszteljem?

NASZREDDIN Naszreddin Hodzsa a nevem.

                        Tisztem, hogy igazat osszak,

                        s megbüntessem a gonoszat.

LACIPECSENYÉS   Bölcs effendi, igazságom

                                   úgy lesz, ha pénzemet látom.

NASZREDDIN (a koldushoz) Van-e pénzed?

KOLDUS (szégyenkezve)      Csak két para.

LACIPECSENYÉS (mohón kap érte) Ide vele!

NASZREDDIN (keményen leinti) Várj sorodra

(kimerevedik a kép)

KIKIÁLTÓ    Várjuk ki mi is a sorját,

                        s nézzük meg Péterünk dolgát! (a bolgár vásár él)

LACIKONYHÁS (elkapja az indulni akaró Ravasz Pétert)

                        Hé, te, hékás! Most, hogy ettél

                        odébbállsz, hogy nem fizettél!?
RAVASZ PÉTER (nem érti)

                        Mit akarsz te? Mit fizessek?!

                        Nem nyúltam az ételedhez!

                        Épp csak pecsenyéd illatja

                        orrom, s kenyérkém megcsapta.

LACIKONYHÁS (hőbörög)

                        És vajon a fát ki vette?

                        Ha én nem rakom a tűzre,

                        nem forr a zsír, nincsen pára, -

                        fának, zsírnak pénz az ára!

                        S te mindezért nem fizettél,

                        potyalesőn, ingyen ennél?!

                        Jóemberek, ne tűrjétek:

                        rajtam hízzon ez a féreg

                        pejnahajder! Koldus fattya!

                        Fütykösöm lesz keresztapja! (fenyegeti)

RAVASZ PÉTER (nevet)

                        Ugyan, mit csinálhatsz velem?

                        Nézd csak: üres, lyukas a zsebem.

LACIKONYHÁS (botozná)

                        Majd én móresre tanítalak!

                        Tíz bot jár a potyázónak!

                        A helyét majd vakarhatod.

RAVASZ PÉTER (határozott nyugalommal)

                        Nem bánom, csak vedd a botod!

(megáll a kép)

KIKIÁLTÓ (a bolgár vásár helyett a török vásárt eleveníti meg)

                        Nincs ínyemre így a vége,

                        gyerünk a másik mesébe!

NASZREDDIN (felemelt markában élvezettel csörgeti a pénzt)

                        Várj sorodra, tisztes uram,

                        a hallgasd: milyen szép hangja van!

LACIPECSENYÉS (mohón)

                        Szívvidítón cseng a pénzem!

                        Máris a markomban érzem!

NASZREDDIN (józanul)

                        Ennyi elég! (a koldushoz) Menj békével,

                        vidd a pénzed, szegény ember!

LACIPECSENYÉS (döbbenten)

                        Hohó! És én!? – Még nem kaptam…

NASZREDDIN (keményen)

                        Megfizette hiánytalan

                        mindazt, mi jár tőle neked:

                        ő szagolta pecsenyédet

                        galádul! – Ezért cserébe

                        hallhattad, hogy cseng a pénze!

                        Kvittek vagytok! Így van rendin!

VÁSÁRI NÉP (örömükben körbetáncolják őket)

                        Úgy van! Éljen bölcs Naszreddin!
KIKIÁLTÓ (intésére cserélődik a vásári kép)

                        Igazságot tett a Hodzsa.

                        S mire fordult Péter sorsa?

RAVAST PÉTER Tanúim vagytok, emberek:

                        nem nyúltam a tálhoz, sülthöz,

                        s lám, ez mégis pénzért üldöz.

                        A semmiért fizethetek.

                        Fizetek hát, ahogy jogos:

                        verje csak le a tíz botot!

                        Verje! – De az árnyékomat,

                        én magamhoz ő sem nyúlhat!

                        Méltányos így?

VÁSÁRI NÉP (körbetáncolja)

                        Igaz beszéd!

                        Túljártál a kapzsi eszén!

KIKIÁLTÓ (nézőkhöz)

                        Győzött az igazság! Most már

                        bezárhat a mesevásár.

                        Tenéked is vásárfia

                        a tanulság! – Vidd hát haza!

 

***

 

IVANUSKA

 

Szereplők:       KIKIÁLTÓ

                        IVANUSKA

                        GAZDA

                        GAZDÁNÉ

                        ROKONOK és BIRKÁK

 

KIKIÁLTÓ    Nosza, lássunk megint másat!

                        Fantázia-csikó, vágtass

                        új mesébe! Halihó!

                        Itt van máris Ivanuska,

                        orosz tréfacsináló.

GAZDA (kevély keggyel alkudozik Ivanuskával)

                        Hé, te, legény! Ivanuska!

                        Adj parolát az alkunkra!

                        Én rád bízom a birkákat, -

                        ha megőrzöd valahányat, -

                        busásan fizetek érte.

GAZDÁNÉ (ostobán toporog, fontoskodva súgja)

                        Apjok, sok lesz, ne ígérje!

GAZDA (gőgös fölénnyel)

                        Hallgass, asszony, csöppet se félj,

                        túljárok a fickó eszén!

                        (a fiúhoz) De ha netán híja lenne,

                        ha egy rakoncátlan, kerge

                        jószág elvész, - bért ne is várj,

                        sőt: egy évig ingyen szolgálj!

                        Károm fejében subádat,

                        s ráadásként furulyádat

                        ideadod önként nekem.

                        (flegmán) A többit meg majd leverem

                        rajtad. Jó lesz?

IVANUSKA (adja az ostobát) Jó, gazduram.

GAZDA (diadallal súgja)

                        Hallod, asszony? Nem megmondtam?

                        Világos, hogy ostoba!

                        Ha nem kószál tilosba

                        egy birka se, - hát a farkas

            (gőgös ravaszsággal mutatja hogy maga lesz a farkas)

                        ragad majd el egyet-egyet.

GAZDÁNÉ (elégedetten vihog)

                        Ezt okosan kieszelted!

GAZDA (a fiúhoz) Itt a kezem! Te akartad.

GAZDÁNÉ (a kezét dörzsöli)

                        Meggazdagszunk rajta hamar!

IVANUSKA (félre) Ahhoz nekem is lesz szavam!

KIKIÁLTÓ    Ám múltak a napok, a hetek,

                        de birka el egy sem veszett.
GAZDA (tépelődve)

                        Ugyan, asszony, mit csinálhat

                        ez a kódi, hogy a nyájnak

                        nincsen híja sohasem?

                        Én bizony csak kilesem!

                        Terítsd rám a birkabőrt,

                        s elbújok a falka közt.

            (lepedővel leterítve a birkák közé áll)

IVANUSKA (tereli az élő szereplők által alakított, vagy zsinórral mozgatott síkbáb bárányokat) Nete, birka, lusta, rusnya!

                        El ne kószálj a tilosba!

(felismeri a gazdát, huncutul)

Ne, gazduram!? Csípje kánya,

jó csípőset a hátára! (rácsap a bottal)

GAZDA         Jaj!

IVANUSKA (műharaggal)

                        Mi a szösz? Ez a beste

                        jajgat, ahhelyt, hogy bégetne?! (üti)

GAZDA (ugrál) Jaj! Jaj! Beee! Beee!

IVANUSKA (kajánul)          Vígan cifrázd,

                        nem szívlelem a bús birkát!

GAZDA (kétségbeesve) Bee, bee… Tyuhaj!

IVANUSKA  Jó a kedved?

                        Táncoljunk is hozzá egyet!

                        Kis furulyám bűvös fája,

                        gyújtsunk rá egy víg nótára!

(furulyázik, mire a gazda – akarata ellenére – a birkákkal együtt táncra perdül)

GAZDA (nem érti a varázslatot, rémülten majd egyre fáradtabban kiabál, könyörög, hízeleg – de rendületlenül táncol)

                        Mi ez? …Hé, te! …Hagyd a viccet!

                        Ördögfattya! …Talpam viszket…

                        Csuhaj! …Fránya furulyája,

                        bokázik a csizmám rája.

                        Jaj, átkozott ez a nóta,

                        kedvem sincsen, mégis ropja!

                        Ihaj! …Lábam! Csontom! …Hahó!

                        Ácsi, akasztanivaló!

                        Azaz: - Drága fiam! – mégse

                        esik meg a szíved végre?!

                        Jaj! Az ördöngős nótádra

                        táncolok a túlvilágra! (leroskad)

IVANUSKA (mintha most ismerné fel, ravaszul)

                        Mintha ember-hangon szólna?!

                        Ej! Csak nem gazduram volna?

GAZDA (liheg)   De én.

IVANUSKA       S ide hogyan kerül?

GAZDA (zavartan)

                        Hogyan? …Háát… Úgy véletlenül

                        kijöttem a levegőre.

IVANUSKA  Épp a birkalegelőre?

GAZDA         A nyáj közé keveredtem…

IVANUSKA (jelentősen) Úgy-e?

GAZDA (kínban)   Aztán… eltévedtem…

IVANUSKA  S hogy került birkabőr kendre?

GAZDA         Tudod… Reggel a hidegbe

                        ezt kaptam föl… De már megyek! (sietne el)

IVANUSKA (kajánul)

                        Ne furulyázzak még egyet?

GAZDA (ijedten) …Isten ments! Talán máskor!

IVANUSKA  Isten áldja akkor!

GAZDA (buzgón) Áldjon… (dühösen morogja) Pokolra az ördög vigyen!

IVANUSKA (a nézőkhöz) Így mulat a gazda – ingyen!

GAZDA (egyet kerülve, rohanva hazaér, liheg) Vessél ágyat asszony! Párnát!

GAZDÁNÉ    Tán baj érte?

GAZDA (habog) Jaj! …A szolgát!

GAZDÁNÉ (értetlen) Azt az ágyba?

GAZDA (ingerült) Csönd!

GAZDÁNÉ (megnyugszik) Az beteg.

GAZDA (kapkod) Hallgass! …Dunnát! …Be ne ereszd!

GAZDÁNÉ (már paff) A dunnát ne?!

GAZDA                     Ó, jaj! Vége!

GAZDÁNÉ (ostoba) A szolgának?

GAZDA         Neem!

GAZDÁNÉ (summázza) Na végre!

                                   A dunnának!

GAZDA (ordít) Nekem szamár!

GAZDÁNÉ (az értetlenek ostobaságával bizonygatja okosságát)

                 Értem én, na! Miért kiabál?

Beteg dunna – ágynak dőljön,

szolgalegény be ne jöjjön,

még elkapná, hogy – kend szamár!

GAZDA         Vén kereplő!

GAZDÁNÉ (igaza tudatában motyogja) Világos már.

IVANUSKA (beköszön) Adjon isten!

GAZDA (rémülten földre fekszik)   Jaj! Meghalok!

GAZDÁNÉ (megörül annak, hogy vele is történik végre valami)

                 Kend? …Lám, özvegyen maradok?!

GAZDA         Ne karattyolj, mert a szolga…

GAZDÁNÉ (letörten) Ő lesz özvegy?

GAZDA (sziszegve könyörög) A pokolba!

                        Hagyj beszélni, mert különben…

IVANUSKA  Gazduram, a bérért jöttem.

GAZDA (rémülten rángatja magára a takarót)

                        Küldd el – aló mars! – a szolgát,

                        kifürkésztem titkát, dolgát,

                        elemészt még…

GAZDÁNÉ (okoskodva összegzi)     Merthogy beteg!

GAZDA (siránkozik)

                        Szedd össze a kevés eszed!

                        Mondd, hogy meghaltam!

GAZDÁNÉ (értetlenül) Kend-e?

GAZDA (sír)  Sőt, el is vagyok temetve!

GAZDÁNÉ (báván)  Elevenen!? Nahát!

GAZDA (tehetetlen lemondással) Egy frászt!

                        Most is hallom azt a nótát! …

GAZDÁNÉ (már végleg nem ért semmit)

                        Nótát?! …Halva?! … (ráébred) Félrebeszél!

GAZDA (súgva) Legalább te észnél legyél! Mond azt…

GAZDÁNÉ (buzgó)  Na, mit?

GAZDA (nem jut eszébe semmi) Hogy… így, amúgy…

                        Talpára kössél útilaput!

IVANUSKA (kintről)                        Gazdám!

GAZDÁNÉ (buzgólkodik)     Izeni a gazda,

                        hogy… így hamut a talpadra! (diadalittasan várja az elismerést)

GAZDA (súg neki)    Mert meghaltam!

GAZDÁNÉ (a legényhez)     Mert meghaltam!

GAZDA (dühösen, súgva)     Nem te!

GAZDÁNÉ (közvetíti)           Nem te!

GAZDA (mint fent)                Én!

GAZDÁNÉ (szintúgy)           Én!

IVANUSKA (mulat rajtuk)   Baj van?

GAZDÁNÉ (saját okosságán felbuzdulva már önállósítja magát) Eltemettük!

GAZDA (önmagának, reménytelenül) A csudába!

IVANUSKA  Hol?

GAZDÁNÉ (mint fent) Ide ni, a dunnába!

IVANUSKA (megjátszott sajnálkozással) Ilyen csapást!

GAZDA (felesége szoknyáját rángatva súgja) Bőgj!

GAZDÁNÉ (továbbítja Ivanuskának) Bőgj!

IVANUSKA    Ejnye!

                        Talán van még szufla benne!?

GAZDA (síri hangon tiltakozik) Nincs, nincs… Végem!

IVANUSKA („szipogva”)    Ki gondolta!?

                        Imént még a táncot ropta.

                        Bucsuzóul - kis furulyám - ,

                        sirasd el a végső útján! (előveszi a furulyát)

GAZDA (rémülten ugrik fel)

                        Jaj, csak azt ne!
IVANUSKA                         Mi a manó,

                        feltámaszt a furulyaszó?

                        Akkor rajta, fürgén ropja

                        mind, az egész pereputtya!

Furulyázik, a Gazdával és a Gazdánéval együtt táncra perdülnek a többi szereplők, a „rokonság”-gá változott bárányok is.

KIKIÁLTÓ (a groteszkül táncoló szereplőkre)

                        Sógor, koma, ángya, bátyja,

                        mind, ki gonosz, vele járja.

                        Nemakarom-táncot ropva

                        bokáznak el a pokolba.

 

***

 

PÖTTÖM KÓPÉ

Képmutogató játék

 

Szereplők:       KIKIÁLTÓ

                        PÖTTÖM KÓPÉ

 

KIKIÁLTÓ    Pöttöm Kópé bár a neve,

                  ám ami megesett vele

                  nem potomság. Igaz beszéd.

                  Halljuk az ő történetét!

            (a továbbiakban segít a rajzok bemutatásában)

PÖTTÖM KÓPÉ (a rajzokon pálcával mutatva, a párbeszédben önmaga „mesebeli” hangját és az úr beszédét /gőgjét, siránkozását/ utánozva, nagy gesztusokkal „lemozogva” meséli el a történetét)

          1.rajz                 Borjút vettem a vásárba.

                                   terelném, de mindhiába

                                   taszigáltam, húztam-vontam,

                                   mint borjú az új kapura,

                                   csak bámult rám, meg se moccant.

                                   Jött egy hintó. Cifra ura

                                   szemet vetett a jószágra,

                                   azt se kérdte, mi az ára,

                                   csak így: - „E borjú kell nékem!”

                                   S úgy ahogy volt a kötélen,

                                   a saroglyához köttette.

                                   -„Nem. Nem hagyom a jószágot!”

                                   -„Csitt, te, zsivány! Koldus beste!”

                                   S ostora járt rajtam táncot.

                                   Ez látható itt e képen!

                                   Megfogadtam, megígérem:

                                   Amit gyalázva tett velem,

                                   én háromszor visszaverem!

 

2. rajz                     Telt az idő. Hírül vettem,

                                  hogy az úr, a gaz bitangja

                                  kastélyt épít. – Kaptam rajta,

                                  s építésznek jelentkeztem.

                                  Kikocsiztunk az erdőbe.

                                  ráintettem egy fenyőre

                                  fitymálón: - „Hááát, fogjuk rája!

                                  Kár, hogy nincs nálam a mérce!”

                                  -„Ember sincs ki általérje!

                                  Nincs másnak ily derék fája!”

                                  S átölelte nagy kevélyen.

                                  Több se kellett: én serényen

                                  megkötöztem. – S számolatlan,

                                  -mint mutatja itt ez ábra-,

                                  fejtől-farig jól megraktam!

                                  Szét is repedt a nadrágja!

 

3. rajz                     E rajzon meg, bárki látja,

                                  a hektikást felcser, bába,

                                  pap, kuruzsló kúrálgatta,

                                  tíz vén banya abajgatta.

                                  Én pedig, mint tudós-doktor,

                                  sündörögtem közelébe.

                                  Be is fogtak, s elejébe

                                  taszigáltak. – „Épp fán jókor!

                                  Esz kólikás slussz-pássz kámpec,

                                  ety fán kúra: szákrámentesz!

                                  Patikának tsak ász lenni:

                                  mogyorófa-hájjal kenni!”

                                  -„Csak finoman kenjen az úr!

                                  Mert a kampect nem élem túl!”

                                  Lelkem rajta: kikúráltam,

                                  újra elagyabugyáltam!

 

4. rajz                     Nézzék meg a bizonyságot:

                                  leróttam az adósságot.

                                  Megegyeztem egy huszárral,

                                  hogy belevág a kardjával

                                  haragosom hintajába.

                                  Amíg üldözőbe vették

                                  a fogdmegek, s őt kergették,

                                  ott termettem a nyomába.

                                  A számlámat kifizettem,

                                  ahogy illik: becsülettel!

                                  Mit mondjak? – Meg se köszönte!

                                  No, de mit várhatnánk tőle?

                                  Befejeztem a munkámat,

                                  továbbállok! – Hátha várnak,

                                  hátha másutt is kell némi

                                  igazságot pálcán mérni!

 

KIKIÁLTÓ    Legény vagy a gáton, koma,

                   akár a többi cimbora!

KIKIÁLTÓ    Végül hazaértünk Hetedhétországból,

                   hogy itt is söpörjünk a saját portánkon,

                   nem söprűvel – bottal oszt majd igazságot

                   hősünk, Ludas Matyink! – Most őt láthatjátok!

 

 

***

 

LUDAS MATYI

Némajáték zenére 

1. levonás: Vásár

ZENE: Szegény legény vagyok én…

A dal 1. és 2. ütemére a vásári nép a rendező ötletei szerinti mozdulatokkal jeleníti meg a vásári forgatagot.

Pl.:      parolázó pár (4 parola),

            fiú és lány (papír/mézeskalács szívvel, jobbra-balra hajol),

            ruhát, csizmát próbálnak, árut kínálnak,

            gyereket (4 lépés), állatot (2 lépés) húznak át,

            stb.

3.és 4. ütemre Matyi – a hóna alatt kartonból kivágott libával bámészkodva lépked (4 lépés),

Döbrögi és kísérete kevélyen jön (2 lépés),

A nép riadtan csoportosulva húzódik hátra (2 lépés).

 

 

 

FINÁLÉ

 

NASZREDDIN HODZSA

RAVASZ PÉTER

IVANUSKA

PÖTTÖM KÓPÉ

LUDAS MATYI

Együtt búcsúznak a közönségtől. Kórusban, vagy szóló szövegrészekre bontva mondják.

                        Végére ért a játékunk.

                        Lám, mi mégse búcsúzkodunk:

                        szétszéledünk a világba:

                        fűbe, fába, kis virágba,

                        tó vizébe, kőbe, földbe,

                        csillagfénybe és felhőbe,

                        szélbe, hóba, napsugárba,

                        játékba és mosolygásba.

                        Megtalálsz a dalban, szóban,

                        szívben, szerelemben, csókban,

                        álomban és reménységben,

                        barátságban, emberségben,

                        s benned! Te őrizd a mesét:

                        örök igazságát, hitét!