PETKÓ JENŐ
Csiribiri komédiák
Az alábbi négy mini játék előadása nem kíván színpadot. Pódiumon, tábortűznél vagy akár utcán eljátszható, esetleg két rúddal kifeszített függöny előtt, akár anélkül. Díszletei és kellékei is jelzések a szereplők ötletei szerint.
KIKIÁLTÓ:/Cilinderes vagy bohócnak öltözött alak, a közönséget csalogatja/:
Mélyen tisztelt publikum,
kérek szíves figyelmet!
Csiribiri társulatunk
városukba érkezett.
Páratlan a produkció,
Válogatott atrakció:
Kacagtató – tragédia,
Könnyfakasztó – komédia
- ma itt mindez látható!
Beléptidíj: marék semmi.
/Katonáknak a fele,
diákoknak annyi se!/
Jegy még bőven kapható!
S ha bárkinek nem tetszene
- az is tudtul adatik, -
A beléptidíjat végül
Annak visszafizetik!
S minthogy dali társulatunk
Csak egy napra lép fel itt:
E műértő nagyközönség
Pártfogása kéretik!
Tessék, lehet, folyton folyvást!
Hadd kezdjük az előadást!
/Dobpergés/
És most, becses Nagyérdemű,
- Hollálá és hopsza hó! –
A legelső produkció
Már e deszkán látható!
***
Az igazmondó juhász
Szereplők: Mátyás király
Burkus császár
Burkus királylány
Az igazmondó juhász
Két fa
Híd a patakon /3 fiú/
KIKIÁLTÓ:/Miközben egy szereplő a játék címét tartalmazó rajzos táblát viszi körbe/: Első játék!
A meséje már ismerős
Mit elsőnek prezentál
Társulatunk színejava.
Láthatjátok: már itt áll
Burkus császár, amint éppen
Mátyás királlyal fogad
Arra, hogy az igazmondó
Juhász sem mond igazat.
/A két király eddig némajátékkal játszotta a vitát/
BURKUS: Legyen tied fél országom, -
Vagy nem bánom: az egész! /Ismét némajáték/
KIKIÁLTÓ: S szövi máris a rút ármányt
A lányával. A terve kész.
De mi velük ne időzzünk,
Menjünk ki a mezőre. /Az eddigiek elmennek, s jön a bojtár a kifordított kucsmából imitált báránnyal/
Itt a híres aranybárány,
És a játék főhőse!
/Tapsra beáll a két „fa”, nyakukba táblát akaszt: ZÖLDELLŐ ERDŐ, DALLÓ MADARAKKAL, kezükben felnagyított zöld és makk kártya figurákat lobogtatnak. A három híd-fiú négykézlábra ereszkedik, fenekükön felírás: CSÖRGEDŐ PATAK. Előttük mosdótálba víz. Innen a kikiáltó szövege is, és a szereplők játéka is eltúlzottan patetikus, érzelgős, felnagyított gesztusokkal/:
KIKIÁLTÓ: S lám, a határban pitymall a hajnal /Piros lámpával világít/
Zöldell az erdő, s kékell az ég.
Dallnak a madarak. /Jelére a fák kakukkolnak, csipognak/
Csörged a csermely. /A vizet locsolja/
HÍD: Csörge, csörge, csörge, csörge.
KIKIÁLTÓ:/Leszedi s szétszórja a hídon ülő királylány ruhájáról a virágokat/
S tarka virágtól hímlik a rét!
/Sötéten/: De ah, mit látok! A Burkus királylány
Sötét szemében izzik az ármány!
/Fájdalmasan/: Mit sem sejt a pásztor, csak pikulázik,
Míg a csermelyben a csel lába ázik!
S szól:
KIRÁLYLÁNY: Jer ide, pásztor! Jer közelebb!
Megveszem tőled az aranyszőrűt,
Bármi az ár, én duplán fizetek.
KIKIÁLTÓ: Szólna a pásztor, de nem nyíl az ajka,
Úgy elbűvölé a csábos leány.
KIRÁLYLÁNY: Tetszik a bárány, arany a gyapja,
Arany jár érte. Mennyit kívánsz?
KIKIÁLTÓ: S áll csak a pásztor gyökeret verten,
S csak a fejével int rá, hogy: nem.
KIRÁLYLÁNY: Gyöngyöm, karkötőm, fülbevalóm,
Ráadásnak mind neked adom!
JUHÁSZ: /A kikiáltó intésére nemet int/
KIRÁLYLÁNY: Ékszerem van még soksokezer! /A fiú nemet int/
Fél országot kapsz, a király leszel! /Ismét nem/
/Dühösen toporzékol/: Add ide! Értsd meg! Kell! Akarom!
/Sírva könyörög/: Könyörgöm, szánj meg!
JUHÁSZ: /Hirtelen elhatározással/: Neked adom!
KIRÁLYLÁNY:/Boldog/: Tényleg?
JUHÁSZ: Mondjuk egy szép szavadért!
KIRÁLYLÁNY: /Nem hiszi/: Miért?
JUHÁSZ: Egy kedves mosolyodért!
KIRÁLYLÁNY: Ez nem igaz!
JUHÁSZ: Egy csókodért!
KIRÁLYLÁNY: /Epésen/: Szóval csak ennyi? Olcsón adod.
Én nem alkuszom. Megkaphatod!
Hozd hát a hídra!
/A csak bámuló juhászhoz gúnyos kedvességgel/: Te kedves legény!
JUHÁSZ:/A bárányhoz kedvesen/: Eladlak, kis bari, egy másikért!
/A híd két oldaláról összeborulnak, a kikiáltó takarja őket/
KIRÁLYLÁNY: /Diadallal/: Enyém a bárány! Ostoba bojtár!
Király lennél, de fajankó voltál!
Mi lettél most? Egy tolvaj, hazug!
Királyod ezért a dutyiba dug! /Elszalad/
KIKIÁLTÓ:/Aggódva/: Győzött az ármány, oh, te szegény!
JUHÁSZ: Kivágom magam, te attól ne félj! /Próbálgatja a hazugságot/: Felség, a gyapjast farkas tépte szét!
/Tépelődik/: És a többi mind hogy maradt ép?
/Dühösen/: Ej no! Hát zsiványok törtek reánk!
/A király helyett/: S megsebesültél a harcban netán?
/Türelmetlen/: Nem! Felség, a bodros…
MÁTYÁS: /ki közben a Burkusékkal észrevétlenül megérkezett/: Hol van?
JUHÁSZ: /Ijedten/. Te itt?
/elszántan/: Uram! Elveszett!...
BURKUS:/kárörvendve közbevág/: Hogy hazudik!
KIRÁLY: Várj! –Rabló? Farkas?...
JUHÁSZ: Nem. Én adtam el.
Fekete bárányra cseréltem el.
KIRÁLY: S az hol van?
JUHÁSZ:/Szomorún/ Elfutott a szép hamis,
Kirabolt, ellopta szívemet is.
MÁTYÁS:/Bölcsen/ Megbántad-e mondd?
JUHÁSZ: Hitemre nem!
Leüttetheted bár most a fejem.
MÁTYÁS:/A Burkushoz/: Hallod ezt koma? /A juhászhoz/: S te nézz körül itt
Tán meglátod azt a csere-barit!
JUHÁSZ:/A királylányra/: Ilyen volt, de annak szava szelíd,
Szeme mosolygott. Csókja pedig…
KIRÁLYLÁNY: Ne, ne tovább, úgy szégyenlem én,
Te, mindig igazat szóló legény!
MÁTYÁS:/A Burkushoz/: Eladtad, pajtás, a lányodat.
És ráadásként országodat
- mert elnyertem, ugye? – még nekiadom!
BURKUS: S velem mi lesz?
KIRÁLY: Tán rád bízhatom a nyájat.
De vigyázz: Őszinte légy –
S még te is csinálhatsz egy jó cserét!
/Meghajolnak és kimennek/
***
Ripityomi antimese
KIKIÁLTÓ: Első játék!
Melyből megláthatják nyomban,
Hogy mi történik Ripityomban!
Mert ott bizony megesett,
Falvédőről leesett
Ez a fura
Ingyom-bingyom, lárifári,
Guba, goba, pitykés mándli,
Tászlinyos ing, pántlika,
Krampampudli, gánica,
Gatyamadzag, okuláré,
Pipakupak, csalamádé,
Ecki-becki, kencefice,
- ihajja! Tyuhajja! Ácsi te! –
Sej de: eredeti ripityomi nagy eset!
Sundám-bundám, gyöngykaláris,
A többit ők mondják máris! Tyuhaj!
HUSZÁR Ájnye-bejnye teremtette,
Beh takaros kis menyecske!
MENYECSKE Ecki-becki gatyaszár,
Beh fáintos huszár!
HUSZÁR Passzujkaró, petrence,
Formás, mint a kemence!
MENYECSKE Szeme huncut, bajusza karó,
Hej, be a kedvemre való!
HUSZÁR Biz az illen fehércseléd
Magasan hordja a fejét.
Mórikálja csak magát,
Poros huszárt meg se lát!
MENYECSKE Héj, az illen fess huszár
Nálam különb lányt talál.
Jobb, ha észre sem veszem,
Be sejtse, hogy kedvelem!
HUSZÁR Nagyravágyunk? No, csak várjál! /Álruhát ölt/
Én meglenni Burkus tsászár!
Arany lenni nem kevés.
Légy te nekem meg feleség!
MENYECSKE Feleséged? – mi a manó?
Már az is pénzért kapható?
HUSZÁR Gyémánt, kláris van még elég,
Légy te nekem meg feleség!
MENYECSKE Én? Azt ugyan lesheted,
Bármennyi kincsed lehet!
HUSZÁR Nagy tsászárné megleszel,
Viselsz ruha sok ezer!
MENYECSKE Kis Burkuskám, ide süss!
Nem kell ruha, kincs, ezüst,
Nem kell nekem a király –
Inkább…
HUSZÁR Inkább???
MENYECSKE Egy huszár!
HUSZÁR Huszár? – Á, az lenni szegény!
MENYECSKE Nem a pénze, - Ő a legény!
Lova tüzes, maga nyalka,
Itykés-pitykés mente rajta!
HUSZÁR /Leveti álarcát/
Kék a kökény, recece,
Galambom, így tetszem-e?
MENYECSKE Nem vagy Burkus???
HUSZÁR Beh nem ám!
Leszel a párom, Violám?
MENYECSKE Te az enyém, én a tied!
Erre most már te mondj rímet!
HUSZÁR Nem választ el, csak az ásó,
Kapa, harang, vagy a – bíró!
MENYECSKE Piros rózsa, recece,
Ide is rím kellene!
HUSZÁR Várj csak szentem! /Számolja az ütemet/ É-e, é-e!
EGYÜTT Minden jó, ha jó a vége!
KIKIÁLTÓ Visszatértek kéz a kézbe
A ripityomi tulipiros
Tulipántos, turbékolós
Falvédőre!
***
A három pösze lány
Szereplők: Anya
Sári
Mári
Klári
Málé Gyurka
KIKIÁLTÓ:
És most fiúk, legények
Külön figyelmet kérek!
Mert attól, amit most láttok,
Tátva marad ám a szátok!
Ez lesz a nagy attrakció!
Nem lódítok-tódítok:
Lányok jönnek, szívtiprók!
Itt az egész kollekció! /Bemutatja őket/:
Pipacspiros Sári arca –
Ragya s szeplő virít rajta!
Nézd, Klárinál ez a járás
Milyen sikkes, milyen – csámpás!
S Mári szeme kék virág –
Ide néz, de oda lát!
Bülbül szavuk, mint az álom,
Ringat, - pösze mind a három!
De mind férjhez mennének.
Válasszatok, legények!
De csitt: itt van már a kérő:
Kezdődjék a leánynéző! /El/
ANYA:/Szinte kelepel/: Figyelj Klári, Mári, Sári!
Most a szátokat bezárni!
Itt a kérő: Málé Gyurka,
Hanem aztán meg ne tudja,
Hogy sejpíttek! Bárhogy kérne,
Bármit szólna, - szemlesütve
Bólintsatok a szavára
Pipiskedve, mórikálva!
De egy mukk sem lehet válasz!
Majd meglátjuk, hogy kit választ!
/A mulya kérőhöz elolvadva/:
Ejnye, lelkem! Tessék, beljebb!
Lánykérőbe jár tán kelmed?
Istenem, de szép szál, nyalka!
Bajsza, mint a birka szarva!
Minden lánynak az az álma:
Ilyen legény legyen párja.
Jöjjön, kincsem, jó helyen jár,
Nálunk is van eladó lány,
Nem egy, kettő, hanem három!
Gyönyörűbbek, mint az álom!
Ez a táncoslábú Klári.
Sári arca rózsás! – Mári
Szeme, mint a len virága!
Üljön, gyöngyöm, a lócára!
Jaj! Csak furtonfurt beszélek,
Hozok menten bort, meg rétest.
Addig tartsák egymást szóval!
/A lányaihoz sziszegve/: Egy mukkot se!
/Hangosan/ Szóljatok az udvarlóval! /El/
MÁLÉ GYURKA /Kínos szünet után idétlenül, hogy mondjon valamit/
Szép napunk van. /A lányok ostoba integetéseire zavartan krákog köhécsel/
Nem is esik. /Nyögdécsel/
Hááát…csak maradjon is…estig. /Nagy nekikészüléssel menni akar/
Akkor én mááár…
/A lányok gyorsan visszanyomják. Ijedten/
Tesssééék?
KLÁRI /Ugrálva visít, kifelé mutogat/
Huuuha! Elbiti a hutt a tutaaaa!
Éééédetanáááám! /Visítva kirohan/
MÁRI /Kárörvendve toporog/
Csitt, te tamááár!
Medmondta, hod ne tiabálj!
Nem mét félheeed! /Kiszalad/
SÁRI /Örömében toporzékol/
Nebetnem tőőő!
De ottoba mind a tettő!
Én medek csak férhőőő, udeeee?
Mert én nem tóttam ed tót seee! /A kérő karjába ugrik, az ijedten kiszédeleg vele. Vagy a lány cipeli ki a rémült fiút/
KIKIÁLTÓ /Mialatt a szereplők visszafutnak meghajolni: előbb Gyurka, menekülve, majd a három lány kergeti, végül az anya üldözi főzőkanállal őket/
Fut a kérő hét határra,
Három lány fut a nyomába.
/A nézőkhöz/ Hogyha tetszett, fuss utána!
/Az összes szereplő meghajol/
Minden jó, ha jó a vége,
Vágd zsebre és fuss el véle!
Ezzel mára búcsúzik a
Csiribiri komédia.
Tapsoljatok, hogyha tetszett!
MIND S máskor újra játszik nektek!
***
A táncoslábú bárány
Szereplők: Király
Királylány
Dobos
Fogadóslány
Bojtár
Bárány
Kenyérsütő asszony
Pap
Vénasszony
Huszár
Takács
Varga
KIKIÁLTÓ: Utolsó játék!
Ez a játék se szól másról:
Ismét csak egy királylányról.
Nézzétek, ez itt a vára:
Toronygombtól talpig gyászba./egy gyerek hátán lóg a feketére festett vár/:
Mert bíz ez a szegény gyermek
Éjjel-nappal csak pityergett:
Tele is rítt hat lepedőt,
Csöbröt, vödröt, lyukas teknőt./a lány és apja oldalt hangosan rínak/:
Vele rí királyi atyja
S országszerte doboltatja:
DOBOS:/előre jön s a hasát verve szájával utánozza a dob hangját/:
Tram-tara, tram-tar, tarm-tram-tram.
Bús királyunk közzé teszi:
Ki lányát megnevetteti,
Annak kezét elnyerheti,
S még fél ország is jár neki.
KIKIÁLTÓ:/megfordítja a „díszlet táblát”, s azon mező látszik. A bojtár és a bárány jön/:
Arrább tőlük hét határra
Élt egy bojtár egy báránnyal.
A legényke pajkos, nótás,
Barija meg táncos, mókás,
Nem is akármilyen fajta,
Színarany a bunda rajta!
DOBOS:/nekik is, mint előbb, kidobolja a király hirdetését/
BOJTÁR: Bodor-bundás arany bárány,
Bíz elkelne egy királylány
Megfoltozni ingem, gatyám!
Segítsünk a búbánatán!
KIKIÁLTÓ:/ismét ”díszletet” vált/:
Hegyet hágtak napkelettel,
Völgybe szálltak naplementtel.
Megszálltak egy fogadóban.
BOJTÁR és BÁRÁNY miután kerültek egyet, állva, két kezükre hajtott fejjel alszanak.
FOGADÓSLÁNY /kioson/:
Benn a gazda, kinn az ólban
Arany bárány! Ez kell nékem!/megmarkolja/
Hozzáragadt mindkét kezem!
KIKIÁLTÓ: Jött egy kenyérsütő asszony:
KENYÉRSÜTŐ: Nézd a lumpját,…így mulasson!
Leverem a derekadat!
KIKIÁLTÓ: Lapátjával ott is maradt.
Egy ájtatos pap jött arra:
PAP: Mit kell látnom,…két mihaszna!...
Lopjátok a drága napot!
KIKIÁLTÓ: S ott is ragadt, hova csapott.
Egy banya utánakapott:
BANYA: Viszi az ördög a papot!
KIKIÁLTÓ: Fess huszár meg azt szapulja,
Szoknyájánál megmarkolja:
HUSZÁR: Kend vén bolond, nem szégyelli,
Vén csontjait illegetni?!
KIKIÁLTÓ: Odatapadt a lovával.
Jött a takács a vásznával:
TAKÁCS: Parádé világ csúfjára!
KIKIÁLTÓ: S ráragadt a ló farkára.
A végire meg egy varga.
S a legény rágyújt egy dalra:
BOJTÁR:/dalára a többiek a báránnyal együtt táncolnak/:
Járjad, járjad szaporán,
Aranyszőrű barikám,
Gyapjad fogja tolvaj lány,
Hátán táncol a lapát,
A lapát nyelén menyecske,
Farán billeg a pálca,
Pálca végén csuhás pap,
Pap csuháján vén banya,
Farát fogja fess huszár,
Lova farkán egy takács,
Vászna csücskén a varga:
Ez a víg kalamajka!
KIKIÁLTÓ: A királylány, hogy ezt látta,
Fölborult a kacagásba./Mind elesnek/
KIRÁLY: Nini, nevet már a lányom!
Tied fele királyságom!
Kezdődhet is már a lagzi!
MIND /ijedten/: Csak nem kell megint táncolni?
BOJTÁR: Rophatjátok ülve, fekve,
Kinek milyen jó a kedve.
/Dalára ő a királylánnyal, a többiek pedig fekve, magasra emelt lábakkal táncolnak/
KIKIÁLTÓ: Itt a vége, fuss el véle!
Ez a tánc a játék vége!
Mára ezzel búcsúzik a
Csiribiri komédia!
Tapsoljatok, hogyha tetszett,
S máskor újra játszunk nektek!
A négy mini játékot csak a Kikiáltó személye fűzi össze. Ezért az egyes darabjai elhagyhatók, kicserélhetők esetleg más dramatizálással, improvizációval. Sőt, a játékok közé is beiktathatók – a Kikiáltó: KÖZJÁTÉK konferálásával – vidám szóló számok: humoros vers, ének, bűvészet, akrobatika, tánc, paródia.
A Kikiáltó néhol nem csupán konferálja a számokat, hanem tevékenyen részt is vesz bennük reagálásával, a közönséggel való összekacsintásával, jelzésével. Ezért jó, ha végig látható, ha nincs is szerepe, elől leülve figyeli a játékot. Kezdeményezi a tapsot, a jelenetek végén visszahívja meghajolni a szereplőket.
A négy különböző hangvételű játék akkor lesz érdekes, ha más-más „stílusban” játsszák. Az első a régi hagyományos gyermekded, hatásvadászó mesejátszás persziflázsa lehet, amolyan önkarikatúra mozgásban és szövegben is. A második falvédő-szövege a csicsás népieskedés, műmagyarkodást karikírozza. A szereplők végig a táncszók ritmusában erősen ritmizálva, a közönségnek „kijátszva” mondják a verset. A harmadikban a sajátos népmesei humoros fordulat hat, különösen, ha ügyes pergőnyelvű Anya ellentéteként igazi málé kérőt találunk. A negyedikhez javaslom a keménypapírra népies ízzel festett jelmezeket, melyekben a szereplők kicsit a sík bábúk mozgását utánozva mozoghatnak.
/Természetesen csak akkor sikerülnek a játékok, ha a gyerekek jól ismerik, hogy mit miért csinálnak, tudják, hogy mit kell karikírozniuk, s azt maguk is karikírozásra érdemesnek tartják./
