AHOL A SZIVÁRVÁNY ERED
Gyerekdráma három képben.
JÁTSZÓK: KISKLAPEC
TYÓTYA
SPINÉ
NYANYA
MUKSÓ
CSÁVÓ
BIGE
TÖRTÉNIK: ma.
ELSŐ KÉP: KISKLAPEC, TYÓTYA, SPINKÓ, NYANYA
Egy szálloda mögötti átjáró: szeméttel tele kuka, a másik oldalon rongyokból, átázott, szakadt matracokból összehordott hajléktalan szállás. Valahonnan zongoraszó hallatszik, valaki a Mennyből az angyal-t pötyögteti egy ujjal, hibásan - másfél sor után végleg elakad, a megfelelő hangot keresi egyre hangosabban, mérgesebben, majd két kézzel belecsap a zongorába, és lecsapja a tetőt. Közben szétnyílik a függöny.
TYÓTYA Nagyon öreg, beteg, köhécselő, krákogó, morgolódó hajléktalan: nagyon koszos, elhanyagolt ruházatán, megjelenésén látszik, hogy végleg lemondott már az életéről. Most a kukába, félig behajolva kutat.
KISKLAPEC Piszkos, rongyos ruhájú,kócos kis csavargó. Már az előadás előtt kint lézengett, bámészkodott a gyülekező közönség között, majd a sötét nézőtéren beül az egyik széksor szélére. Mikor a függöny szétnyílt, reflektorfényt kap: csúzlival céloz a kukára és lő. A koppanásra röhögve szalad, ugrál fel a színpadra:
Beszartál, mi, öreg? Tele lett a gatyád, ugye, Tyótya?
TYÓTYA Ijedten fel, megtántorodik, nekidől a kukának.
KISKLAPEC Assziszöd, Tyótya...nem találtalak volna el? Assziszöd? ...Ha akartam volna
TYÓTYA De nem akartál...
Kapaszkodva tántorog rongyai felé.
KISKLAPEC Mit csinálsz itt?
TYÓTYA Bálozok... Nem látod?...Táncolok, Még muzsika is van.
KISKLAPEC Te azt eszed...amit kukából...?
TYÓTYA Pincér hozta!...Frakkos!...Ezüst tálcán!
Újságpapírból bontogatja, kóstolgatja az ételmaradékot. Elhelyezkedik a vackán.
KISKLAPEC Az!...Ezüst tálcán! ...Szeretnéd, mi?...Te itt laksz?
TYÓTYA A Kontineltálban... Csak most levegőzni...
KISKLAPEC De hát itt egy kicsit... ortóra büdös van!
TYÓTYA Büdös a segged! ...Az a büdös!
Látja hogy a fiú bámulja,kívánja az ételét, odakínálja neki
Na!
KISKLAPEC Megvesztél? Kukából?
TYÓTYA Vállat von, az ételt kettőjük közé a földre teszi.
KISKLAPEC Különben is...most ettem.
TYÓTYA Mit?
KISKLAPEC Mit!...Mit!...Mér érdekel az téged? ...Hát olyan...olyan izét!
TYÓTYA Ja!...Azt én is szeretem! Az ízét!
KISKLAPEC Mi közöd hozzá!...Amit anyám csinált....Levest!...Levest, meg ...húst is...
TYÓTYA Húst?
KISKLAPEC Igenis, hogy húst! Meg mindent....
A földre tett ételes csomagot figyeli:
Ez...ezt te már nem eszed?
TYÓTYA Megvesztél?...Kukából? Add a kutyának!
KISKLAPEC Majd én nekiadom... Jó?...Odaviszem neki! ...Jó?
Örömmel ugrik, szalad csomaggal a színpad szélére, ott mohon tömi a szájába az ételt; kezét és száját a ruhájába törli, a papírt összegyűrve labdaként kirúgja.
TYÓTYA Megette?
KISKLAPEC Meg!...Csak láttad volna!...Ugy falta az a dög...
Leül.
TYÓTYA Mért nem mész haza?
KISKLAPEC Csak!...Azt hiszed, csak neked szabad itt lenni?
TYÓTYA Majd keresnek.
KISKLAPEC Kicsoda keresne?
TYÓTYA Hát...az apád.
KISKLAPEC Hö..hö...! Csak szeretné!....Majd ha kiengedik!
TYÓTYA Jaaaa?! ...És az anyád?
KISKLAPEC Most mit faggatsz!...Ott van...ahol van!
Mérgesen hanyatt vágódik a rongyokon, majd hirtelen újra felül:
És hogyha esik?
TYÓTYA Mi esne?
KISKLAPEC Mi esne?...Hát az eső!
TYÓTYA Az csak víz!
KISKLAPEC Na ja!...Víz!...Te, Tyótya!...Te láttad múltkor...tegnap, vagy tegnapelőtt...láttad a szivárványt?...Fogadjunk, te azt se tudod, hogy mi az...hogy mibül van?...Fogadjunk!...Na?...Na? Szabad a gazda?
TYÓTYA A...a szivárvány?
KISKLAPEC A szivárvány ...az olyan,mint egy nagy...izé...Egy nagy cső!...És a nap avval szívja a vizet...a földről a vizet...Mintha egy szívószálon...
TYÓTYA Hol hallottad te ezt?...Az iskolában, mi?...De sok marhaságot tanítanak nektek ottan...
KISKLAPEC Hát akkor mi, ha te jobban tudod?...Akkor mondd meg te, nagyokos...!
TYÓTYA A szivárvány, az...az egy grádics...az egy lépcső...amelyik fölvisz...fölvezet...fölvisz magasra...nagyon magasra...
KISKLAPEC Meg lefelé...
TYÓTYA Nem! Az nem kívánkozik le, aki egyszer följut, följuthat azon a gyönyörűséges...
KISKLAPEC Nem is igaz! Mert a lépcső az koszos...meg sáros...meg össze van mindenféle disznósággal firkálva a fal...meg még odaköpködnek, meg okádnak az emberek...
TYÓTYA Hát tinálatok olyan!...De ez...ott még ahonnan ered a szivárvány, az is gyönyörű, ragyog, csillog-villog...Ott még a föld is tiszta arany kavicsokból van...Ja! Keresd csak meg, valamelyik zsebemben...neked hoztam...mert nekem már nem kell...én hamarosan szedhetek, amennyit csak akarok...
KISKLAPEC A rongyok közt megtalálta a kavicsokat, nagyon csalódott:
Hát ez...ezek csak kavicsok!
TYÓTYA Kavicsok! Persze, hogy kavicsok! ...Most...A sötétben!...De majd meglátod reggel! Világosban! Akkor hogy ragyognak!...Én nem sokára már...
KISKLAPEC És én?
TYÓTYA Te? Majd akkor jöhetsz, hogyha majd...ha már nagyon sok sár, szemét, piszok ragadt a lábodra, térdedre, a cafrangos, rongyos ruhádra...hogyha már a csontjaid jobban csikorognak mint a kontinentál lépcsőin flangálók fényes lakkcipői,...akkor majd ott lemosnak rólad minden koszt szennyet, rongyos nyomorultságot,...hogy patyolat tisztán léphess a zöld selyem fűre, az aranyló kavicsra, a virágos fák-bokrok közé, ahol mindig szól a muzsika... és elindulhass azon a csodaszép úton, amelyikre a szálloda suhogó selyemszoknyás dámái rá sem léphetnek... amelyiken csak az ilyen kibicsaklott életű rongyosok juthatnak föl magasra... egészen a ...
Ezt a monológot akadozva, elfulladva, a levegőért kapkodva, köhécselve, egyre halkulva és lassulva mondja a haldokló öreg. Végül értelmetlen motyogás, szuszogás lesz belőle. Az idő, az éjszaka múlását a sötétben távolról hallatszó zene érzékelteti: kicsit hosszabb a dallam, mint a darab elején - aztán a dühös-hangos lezárásra hátul egy ablak kivilágosodik, és az világítja meg a szereplőket. Fokozatosan teljes fény lesz.
KISKLAPEC Eddig szorosan az öreghez simulva aludt, most felriadt, és suttogva beszél az öregnek, az utolsó mondatnál erősen megrázza:
Tyótya!...Hallod,..Tyótya?.. Nekem hugyozni kell!...Tyótya!....Hol lehet itt...? Kelj föl...Tyótya!
TYÓTYA Halott: félig ülő helyzetben,- teste és a feje félrebillent, egyik keze a rongyos takarót markolja, húzza rá a fiúra, - másik keze fennakadt a gallérját tépő ingén, arca kíntól torzult,- szája félig nyitva, szeme merev, - haja összekuszált a félrecsúszott sapka alatt. Most a rázásra egész testtel előre bukik nagy koppanással.
KISKLAPEC Naaa!...Most mit izélsz...Tyótya!...Naaa!...Assziszed hogy ...hogy neked miden szabad! ...Nem hallod?...Tyóóótyaaa!... Te...én...én...én úgy, de úgy ...Most mit szemétkedsz velem?... Pont énvelem...mindenki...Assziszöd... hogy én...hogy engem…hogy velem...! Assziszöd, hogy...mer én elhittem mindent...azt a sok izét...a szivárványról...meg a...meg a…mittudom én miről...?...Nesze, itt van a rohadt kavicsod is...edd meg...nekem nem kell...Mert ...mert ..én szétverem a fejedet...és úgy beléd rúgok...hogy...! Tyóóóótyaaaa!
A meglepett gyerek mind hangosabban ébresztgeti az öreget, kiabál, üti-veri, a kavicsokat messzire hajítja. Végül kétségbeesve felordít, - azután csak áll tehetetlenül, majd a két sarkára ülve lerogy, és csendesen, maga elé motyogja a tört mondatokat - míg zajt nem hall kintről, gyorsan elbújik, betakarózik a kacatok között:
Tyótya...akkor én...én mostmár...mostmár ezután...ezután mindig...így én...mit… Hűűű! A rohadt életbe...!
NYANYA Fürge, kandi vénasszony: jobb hátul tipegve besiet, óvatosan beletúr a kukába, majd meg torpan a hulla előtt.
SPINÉ Valamivel fiatalabb, határozott, parancsolgató, már kint elkezdte az egrecírozást, hátul megkerülve a kukát és a hullát - áttörtet a színpadon és a túlsó oldalon kifelé figyelve beszél:
Nem kukázunk! Nem azért jöttünk a rövidebb úton, hogy még így is elkéssünk.
SPINÉ Na és? - Mellé akarsz feküdni?
NYANYA De a járdán!
SPINÉ Hát kerüld ki! De siess! Biztosan részeg. Tudod milyenek ezek!
NYANYA Ennek nyitva van a szeme!
SPINÉ Hát gyönyörködik benned! Nem? Hagyd a fenébe, és gyere már!
NYANYA Te, Giza! Ez nem lélegzik! ...Ez meghalt!
SPINÉ Nnnnna, hálistennek! Ez se rúg többet! Úgy látom, mi is mehetünk haza…Vége a misének.
NYANYA Itt akarod hagyni?
SPINÉ Neeem! A hátamra veszem, és hazacipelem! És eldugjuk a rekamében! Mi?
NYANYA Nem kellene telefonálni?
SPINÉ Kinek? Majd jön valaki és megtalálja:
NYANYA A mentőknek?
SPINÉ Azok beteget szállítanak, nem hullát.
NYANYA Akkor a tűzoltóknak!
SPINÉ Talán elhamvasztani is te akarod?
NYANYA De bejelenteni csak...
SPINÉ Csak nem a mi telefonunkról! Még lenyomoznák! Aztán kihallgatás! Jegyzőkönyv! Tárgyalás! Hisz te találtad meg!...Még azt is rád fogatják, hogy te csináltál valamit vele. Hogy megölted!
NYANYA Éééén?...De hát te láttad...
SPINÉ Én nem láttam semmit!...Én nem hallottam semmit!... Én semmiről sem tudok semmit. Engem csak ne keverj bele semmibe!
NYANYA Akkor hát...
SPINÉ Akkor hát telefonfülkéből, név nélkül,...gyorsan elhadarod, hogy halott hulla a szálloda mögött, és gyorsan lecsapod a kagylót!..Értve?...Mehetünk.
NYANYA Azért…egy ilyen részeges csavargónak is...egy...egy Miatyánk…vagy egy ének...csak megjárna?...Vagy nem?...
SPINÉ Majd dalolsz neki otthon, amennyit csak akarsz!...Még táncolhatsz is! Gyerünk!
KISKLAPEC Miután a nők elmentek, a rongyokból óvatosan kidugja a fejét, majd Tyótya elé áll: szörnyű zavarban szortyogva, gondolkodva keresi a szöveget, de orrát gyakran a kabátujjába törölve, a bepisiléstől szorongva elszántan kezdi a szertartást:
Hülyék!...Tisztára hülyék!... Ugye, Tyótya?...Mondd meg nekik te is...ennek a vén nyanyának...meg a másik spinének...még ők akarnak dalolni nekünk...Ez a vén szatyor spiné...meg a mégvénebb nyanya...hát csak daloljanak maguknak...otthon...nekünk nem kell... mert mi is tudunk, ugye, Tyótya...?!....Nnnna, akkor… izé…én...most én…figyusz. Izé... Miatyánkisten...isten...meg a…Szűzmárija...na...-rija. Ámen!...Akkor most...juj,csak be ne!...Akkor hát! Mennyből a – zangyaj. Lejöttho - zátok...a szentségit...mindjárt behugyozok! Hóasza – kálla. Jégaci - pője - e-e-e-e- a büdös életbe!...Ennek is te vagy az oka! Én mondtam!...Én ugye megmondtam!...De te...te mindig ...énvelem csak mindenki...mindig csak...Jól van...most csak szagoljad…most szagolhatod.... Nnnaaa akkor: Van zsák - jába minden jó. Piro - salma mogyo - ró!
Bepisilt. Szétvetett lábán tapogatja a nadrágját, a ruhájába törli, szagolgatja, majd imádkozáshoz próbálja összeérinteni és most már tele tüdőből, a végén zokogva énekel, vele együtt a zongora hang fals vége dübörög. Hirtelen sötét.
***
MÁSODIK KÉP: KISKLSPEC, MUKSÓ
MUKSÓ Újságot olvasva sétál be a zárt függöny elé.
KISKLAPEC Bátortalanul odamegy hozzá, egyik kezét kérőleg nyújtja:
Bácsi...tudna-e nekem adni egy kevéske..... Nem-e tudna egy kis...
MUKSÓ Tekintetétől a fiú megriad, lassan összehajtogatja az újságot.
Zsozsót!... Bélást!... Stexet!... Ruppót!... Lét!...Gubát!... Buznyákot!...
KISKLAPEC Tetszik neki, tréfának véli, ő is rádupláz:
Manit!
MUKSÓ Mert nagyon beteg az anyukád?
KISKLAPEC Kicsoda?
MUKSÓ Az a jó édes anyád!!...Meg a kishúgod is beteg! És orvosságot akarsz nekik vinni!
KISKLAPEC Hááát…éppen vihetek…de…
MUKSÓ De...kenyér sincs otthon!...És három napja már nem ettetek...Semmit. Hát kenyeret is kell venni! Meg kalácsot! ...Jó puha, foszlós kalácsot! ...Hadd egyen szegény, ...a fogatlan szájával...És ha már úgyis ott vagy, a kenyér mellett van a kolbász, szalonna, a különféle felvágottak...
KISKLAPEC Hűűűha!
MUKSÓ És hús!...Husika!
KISKLAPEC De arra már ennyi...ennyike nem elég!
MUKSÓ Ott vannak még az édességek!...Amit zsebbe is el lehet dugni…A cukorka, csokoládé...
KISKLAPEC Pirimogyorós!!!!
MUKSÓ Hangot vált: az eddigi nyálas - nyájas helyett határozott, kioktatóbb lesz:
Úgy! ...Pirimogyorós!... Meg a kerek nagy ég az összes csillagokkal!...Mondd csak te kis...
Megfeledkezve megsimítja a fiú fejét, utána győzi törölgetni a kezét az újsággal.
...te kis...csavargó!...Te megláttad itt ezt a...a jóravalónak látszó bácsit, és gondoltad,hogy ezt a balekot én lóvá teszem, és kicsalok tőle midenféle hazugsággal az anyám kínjáról, meg a beteg kishúgról...
KISKLAPEC Nincs is húgom!
MUKSÓ Na látod!?...Hát így kell ezt!...Egyenesen!...Hazudozás nélkül!...Bátran ideállni és azt mondani kerek perec beismerni, hogy mindaz, amit összehordtál itt, az mind egy szálig hazugság! Nem?
KISKLAPEC Ja!
MUKSÓ Végre!...Ugye hogy nem nehéz?...Őszintén megmondani, hogy ezt és ezt akarok... nem, szeretnék venni...Hisz emberek vagyunk, ugye ...még talán te is...................
KISKLAPEC Ezt és ezt?
MUKSÓ Persze! Ezt és ezt...
KISKLAPEC Akkor majd kapok...
MUKSÓ Pénzt!...Hát ezért koptattam a számat...ezért pazaroltam az időt, hogy te még mindig... Nem érted! Ha én neked most pénzt adnék, akkor hiába volt minden...ez az egész...Mert te azonnal szaladnál - na nem a boltba, hanem a trafikba, cigarettáért...vagy a játékterembe, autómatázni... vagy mit tudom én, talán még kocsmázni is...Ahelyett, hogy örülnél, hogy megszabadultál minden mocsoktól, hazugságtól,...hogy felnőhettél hozzám, hogy itt állhatsz mellettem...egyformán süt ránk az isten szép napja...együtt szippanthatunk isten jó legéből...Ne...ne is szóljunk semmit, csak tárjuk ki magunkat, hogy szabadon járhasson át bennünket ez az egész izé...Feszítsük neki az életnek a mellünket...becsukott szemmel csak hallgassunk... hallgassunk… hallgassunk!
És hallgatnak. A gyerek nem bírja, néha ki-kiles a férfira.
KISKLAPEC Meddig kell még....
A muksó ujját a szája elé tartva lepisszegi. A fiú még egy ideig tűri, arcán mindinkább látszik az elégedetlen düh, keze ökölbe szorul, majd kitör, kezeivel és mutatóujjával az "egyezményes jelet" mutatja, majd elfut az elképedt férfi elől. Végül a zenével és a hangos végével kialszik a fény.
Kaaapd beee!...Hülye muksó!
***
HARMADIK KÉP: KISKLAPEC, CSÁVÓ, BIGE
Utcai verekedés végét látjuk: a többiek már elmentek, kintről kiabálnak vissza itt rekedt társuknak:
FIÚ HANG Hagyd már, gyere!
KISKLAPEC A földön térdel, kezével szétmázolja az orra vérét. Szinte vicsorogva ordítja:
Nem hallod? Tűnj már innen!
CSÁVÓ De hát vérzik!
LÁNY HANGJA Mit törődsz vele?!
FIÚ HANG Rúgd föl és spuri!
KISKLAPEC Ha hozzám nyúlsz, én beléd eresztek egy...egy..
CSÁVÓ Neked akarok segíteni, te hülye!
KISKLAPEC Nekem te ne segíts,...mert szétlövöm a töködet!
CSÁVÓ Én meg a fejedet verem szét, ha eltalálsz!
KISKLAPEC Assziszöd, hogy nem merem,...assziszöd?
CSÁVÓ Kezével takarva,kapálódzva, ugrálva, forogva védi magát alul fölül
Te,...hogyha meg mersz lőni,... akkor én,,,
KISKLAPEC Ugrálj csak, csávókám...csak táncolj...
Lő a csúzlival. Mindketten mozdulatlanná merevedve figyelnek. A kinti kiabálásra szalad, bújik a másikhoz, az kitépi a kezéből a csúzlit és eldobja.
FÉRFI HANG Ki volt az?...Hol az a csirkefogó?...Aha! Te voltál...ti voltatok azok a csibészek... Melyikőtök volt az, aki kővel betörte a kirakatot?Mi? ..Melyik az az elvetemült?...Megálljatok csak!...Ellátom én a bajotokat!...Egy ilyen nagy üveget! ...Majd az apád fizet...fizethet...mert megmutatom én nektek...az apátok keserves mindenségit…Ne fussatok el... mert megjegyeztem magamnak…megismerlek benneteket...
CSÁVÓ Magához húzva védi a kicsit,
Bácsi!...Bácsi?...Nem mi voltunk!...Nem is mi voltunk...hanem azok, ni...ott mennek, az a három ott ni...Azok lőtték ki, csúzlival...nem kővel dobták, hanem csúzlival. A tesómat is...nézze csak! - A Kisklapechez, bele is rúg a lábába. - Sírj!...Sírj már, te,marha! Most ordíts! - Látja, hogy sír?...Csupa véres az arca!...Hogy fájhat szegény tesómnak... kisöcsémnek!...Azokat kell ott, ni...
A színpad másik oldala felé, a távozó társaira mutat. A férfi hangjából halljuk, hogy megkerülve hátul a színpadot, ott üldöz őket. A két gyerek ijedten figyeli.
Hát, hogy valaki ilyen marha legyen...Most már elegem van...kopj le, de gyorsan!
KISKLAPEC Elment? …Bevette!...Beszopta!...Azt mondtad neki, hogy én a tesód vagyok! Az öcséd...és ez meg elhitte...Most szétveri azt a bandát...büdösül szétveri...Én meg itt a tesókámmal...hát nem haláli!?
Nevetve ugrál örömében, ölelgetné a másikat. Az lerázza magáról és indul hátra.
CSÁVÓ Mondtam már, hogy tűnj el, de gyorsan, csórikám! Unlak!
KISKLAPEC Ijedten: Hova mész?
CSÁVÓ Visszafordul és gombolja ki a nadrágját, majd hátra megy pisilni:
Mit gondolsz?
KISKLAPEC Ja!! Azt nekem is kell!
Ő is gombolkozna, de nehezen megy, mérgesen rántja szét a sliccét egy gomb leszakad, benyúl a nadrágjába és odaáll a másik mellé. Felnéz rá, majd előrehajolva megnézi, hogy az hogyan csinálja, aztán a magáét is megnézi, és beáll mellé ugyanabban a pózba: kisterpesz, kissé roggyant térd - enyhén ringatózva, - előre nyomott csípő, a szabad kéz a combra téve, és kicsit oldalra, az égbe néző tekintet. Így pisilnek ketten, együtt. Békésen!
A nagyobb végzett előbb: gombolja, a derekán feljebb húzza a nadrágot és kezébe akad a hátsó zsebben a bizonyítványa, lapozgatja. A kicsi is végzett, jön előre, káromkodva törölgeti a nadrágját:
Azt a rohadt mindenségit!... Mi az?...Te magaddal hordod a bizit?
CSÁVÓ Mi közöd hozzá!?...Most mentem érte...A suliba.
KISKLAPEC Én be se mentem...úgyis tele van fával...Otthagytam nekik. Legyen a télen tüzelőjük! Nem igaz?....Te…miből?
CSÁVÓ Mit érdekel az téged?...Matek...föci meg biosz...fizika, kémia...meg még töriből meg magyarból...
KISKLAPEC Egyre jobban húzza össze száját, orrát, szemét a felsorolásra, röhögve:
Hááát,...nem mondom!...És tesiből...az hányas?
CSÁVÓ Abból hármast kaptam!
KISKLAPEC Még szép! Tudják már otthon? Az apád...
CSÁVÓ Nekem az nem az apám!...Tudd meg!...Nem apám nekem!...És csak próbáljon még egyszer megütni...tudom isten...én...én…belerúgok, hogy...hogy...Szétverem a fejét...Érted?... A fejét verem szét...Engem többet nem pofoz meg...mert...mert engemet többet nem lát! ...Érted?
KISKLAPEC És az anyád?
CSÁVÓ Az anyám?! Nem bánom én...csináljon amit akar...én többet oda...haza nem megyek...Az szent!
KISKLAPEC Akkor? Utánuk mész? Fejével a kinti srácokra int.
CSÁVÓ Megbolondultál???
KISKLAPEC És a csaj? Az, öregem, az úgy, de úgy rád van kattanva,...
CSÁVÓ Állítsd már le magad...ne etess!
KISKLAPEC Igaz, hogy nem egy ötös találat...baróra lehervadt bige...
CSÁVÓ Kussolj már...tisztára hülyét kapok tőled!
KISKLAPEC Most mit szivóskodsz?...Én csak...
CSÁVÓ Te csak... kis pöcsömöccse!...Te akarsz nekem…
KISKLAPEC Miért? Te azt hiszed, hogy nekem nincs csajom?...Hát igenis, van... és...
CSÁVÓ Jó! Akkor most, most elhúzol ahhoz a pipec bigéhez arra...én meg erre...
KISKLAPEC De hát én is arra akarok....
CSÁVÓ Rendicsek! Akkor én megyek erre!
KISKLAPEC Hová?
CSÁVÓ Mit tudom én! Csak már irtó herótom van tőled!
KISKLAPEC Te, én tudok helyet.
CSÁVÓ Milyen helyet?
KISKLAPEC Egy frankón klassz helyet! ...Tudod ott....Te! Láttad a múltkor, mikor az a nagy eső volt, láttad akkor a szivárványt?... Lefogadom, hogy te azt se tudod, hogy miből van!
CSÁVÓ Epésen: Mert te tudod.
KISKLAPEC Igenis, tudom! ...A szivárvány olyan... az egy lépcső! Tisztára, mint a szállodában...csak sokkal szebb! Szőnyeggel van letakarva...Na, ahol ez kezdődik, hát ott van az a hely!...Irtóra okés hely!
CSÁVÓ Honnan szedted ezt a baromira marhaságot?
KISKLAPEC Úúúúgy? Marhaság?...És az is marhaság, hogy ott irtó gyönyörű minden,... a fű, és fák meg virágok...tulipánok, meg minden!...És a föld nem földből van, hanem tiszta csillogó-villogó aranyból! És a zene is szól mindig!...Ahonnan a szivárvány ered!
CSÁVÓ Ki mesélte be neked ezeket a képtelen ostobaságokat?
KISKLAPEC Hogy ki?...Hát tudd meg, hogy ismertem én egy...olyan... szóval...volt énnekem egy olyan....izé... egy...egy...egy haver...igen, egy jó, irtó jó haverom...és...és te, az mindent, de mindent tudott az öreg...szóval...a Tyótya! Az mondta... mert már egyszer volt ott...és most újra ott van...Engem is hívott, de akkor...akkor nem akartam, valahogy nem volt kedvem...De azt mondta, akármikor mehetek,...én... mert nem mehet ám oda mindenki...például akik a szállodában laknak. Azok se...csak én...meg ha akarsz, akkor te is...
CSÁVÓ De én nem...
KISKLAPEC Jaj! Elfelejtettem… hozott nekem onnan a...a Tyótya...Mindjárt megmutatom! Meglátod mindjárt... Éjjel olyan, mint egy közönséges kavics...de nappal, csak úgy csillog-villog! ...Majd ha meglátod...akkor majd elhiszed nekem...Rögtön hozom… csak várj itt...majd meglátod, hogy nem hazudok...De igazán megvárj, istenbizony?
Szalad hátra a színpadon, de eszébe jut valami, felhúzza térdig a nadrágja szárát, nézi a lábát, térdét, majd a másikét is vizsgálja:
Te, az úton azért még lehet sár...valahol eshetett is az eső?
CSÁVÓ Miért?...Mit nézel?
KISKLAPEC Semmi!...Majd elmondom....Csak itt várj nyugodtan...el ne mozdulj innen!..Ja! Ott iskola sincs!... Semmilyen suli! ...Érted?....Mindjárt jövök!
CSÁVÓ De siess!
Egy darabig téblábol, majd éppen a bizonyítványából akarja kitépni a lapokat, amikor berohan vissza-visszatekintgetve a lány.
BIGE Kirívóan, ízléstelen megjelenésű /punk, vagy ???/ fiatal lány,"szövegelése" is megállíthatatlan:
Jééé! Te azóta itt dekkolsz? És a kisklapec, aki annyit majrézott, mikor a Colos eltaknyolta? Kinyírtad, mi? - De a vaker után? Csak itt szobrozol azóta, csóringerkém? Gőzöd sincs, hogy mit hagytál ki! Apám! Azt a hiriget, ha láttad volna!...Azt hittem, hogy mindjárt magam alá rogyok!...Na, hát az az ábra, hogy én beslisszolok az önkibe mint egy igazi vevő, a Colos mondta, hogy dobjam be magam, nnna! Bénázok az irtóra sok cucc között,...ezt is, azt is leveszem, megtapizom, megszagolom, de semmi szajré, semmi csórás, mindent vissza a helyére...pedig már az eladók, meg mindenki rám gerjedt, engem sasolt...Hát, apám! - És akkor bejöttek a srácok és elkezdtek cuccolni. Gőzöm sincs, hogy mit, mert akkor berohant, mint Zrinyi a lekvárban - becsörtetett az a mandró ...egy sánta ürge, és egyenesen neki a két srácnak, gyapálta, meg kiabálta, hogy te istenátka kölyke...És akkorra már ott volt a teljes bolt...és elszedték attól a két hülyétől minden szajrét...Na! Nekem se kellett több, mikor láttam, hogy mindenki elhúzott. Amit csak tudtam, beraktam, és a balhé alatt elhúztam a csíkot...éppen akkor jöttek a zsernyákok is! A sánta pasi meg csak ordított, mint aki fába szorult, hogy valami izét betörtek...
CSÁVÓ Kirakatot...
BIGE Azt, kirakatot betörtek, de az nem lehet, mert én is ott...Honnan tudod?
CSÁVÓ Mit?
BIGE Hát azt a kirakatot?...Te voltál?...Igazán te?... Hát ez!...Ez ám a piskóta! Te kitörted azt a kirakatot, és arra a görényre...a Colosra uszítottad azt a...Ezt aztán jól megcsináltad! Én sohse bírtam azt a marhát!...Most aztán...Biztos, hogy egy darabig...Akkor jössz?
CSÁVÓ Hová?
BIGE Hát a kéróba. A Colosék mostanában úgy se jöhetnek. Majd ott kipakolom ezt is…itt csak szétszóródna...Én bírlak téged,...istenbizony!...Lehet, hogy fű is van...A Colosé, de most már a mienk…Naaa!
Meg akarja csókolni, de a srác nem engedi.
CSÁVÓ Hagyjál már!
BIGE Csúfolódva utánozza:
Haggyámá...haggyámá...haggyámá!...Baróra komálom azt az első osztályú burádat...Ne parázz már, hanem gyere!...Lehet, hogy fű is van!...Naaa!
Térdével a fiú lába közé túr.
CSÁVÓ Naaa!...Megvesztél?
BIGE Úristen!...A kis ártatlan szűzlány!...Most jössz, vagy nem?
CSÁVÓ Képzeld, nem.
BIGE Akkor...fordulj föl!!!
Dühösen indul, majd megáll a lépcsőn, előkotor a ruhájából egy pálcás nyalókát, kinyújtott nyelvvel, lassan nyalogatja, ingerli a srácot. Mikor az hátat fordít, sértődötten fut le a nézőtérre.
Lökött a csávó!
CSÁVÓ Rövid gondolkozás után körülnéz, majd gyorsan a lány után kiált:
Messzi van?
BIGE Micsoda?
CSÁVÓ Hát az a...
BIGE Te tényleg hülye vagy!...Már voltál ott!...A töltésnél...Na,gyere,...te...!
A fiút - hátulról a két karját fogva - vezeti, tolja a nézőtéren, áttörtetnek két széksor között
Nyomulj itt át ...erre közelebb...Tütűűű! Láthatjátok, hogy gyerekkel vagyok! Taposs a tyúkszemére, majd behúzza akkor a tappancsát!
KISKLAPEC Visszaért a színpadra, nyitott tenyerében ragyognak a kövek /miniégő!?/, riadtan néz körül. Meglátja fiút a nézőtéren, diadalmas mosollyal nyújtja felé a markát, de lassan elkeseredett dühössé válik, amikor látja, hogy hiába tiltakozik kapálódzva a srác, erőszakkal "lesmárolja" a lány. A kövek fénye is kialudt, s egyenként hangos koppanással hullanak a földre. Keze lehanyatlik, a csúzlit rángatja ki a zsebéből, s anélkül, hogy egy pillanatra is levenné a szemét a párról, fél térdre ereszkedve összekotorja az egyik kavicsot, a csúzliba teszi és céloz. Hirtelen a pár eltűnik. Most már felállva a nézőteret pásztázza össze-vissza idegtépő lassúsággal, majd egy ponton megállva reszkető kézzel céloz. Arcán a mindenki által kitaszított, elhagyott ember fájdalma, az egész világgal való szembefordulás dacos haragja torzul hangtalan gyerekes sírásba, szepegésbe, szipogó zokogásba, fokozatosan felerősödik /hangszórók által/ és betölti az egész nézőteret, közben elindul a zene is /mint a darab elején/, s a végére nyikorogva, csigalassúsággal összezáródik a függöny. Pár pillanatig a nézőtéren totál sötét, majd a mennyezeten megjelenő szivárványból teljes fénye lesz.
VÉGE
