PETKÓ JENŐ

 

 

ELŐSZEZON
Tinikomédia

 

 

SZEREPLŐK

 

TITI

GIGI   csitrik

FIFI

MIMI

„Ő”

 

Játszódik: ma, valahol.

 

Szín: Tágas hall Titi nagymamájának lakott nyaralójában. Hátul – takarva – a bejárat, mellette hatalmas ablak. Lépcső kanyarodik az emeletre. Nagyméretű asztal, székek, falióra, a nagymama felnagyított arcképe. A hintaszékben Teddy maci. Középütt dobogóval emelt tér a betét-jelenetekhez.

 

 

TITI  (a vallomásokhoz átrendezi a szobát: oldalra huzigálja az asztalt, székeket. Többször a karórájára pillant, majd ahhoz igazítja  a nagy faliórát: pár perc múlva lesz tizenkét óra.)

GIGI  (a Nászindulót trallalázva viharzik le a lépcsőn) Tram-tram-tara, tram-tram-tara, tram-tara… (a kanyarból kiabál vissza a lányoknak) Csajoook! Tetemrehívááás! A tettek meze… (csodálkozva látja Titi dühös integetését) …jééé?!

TITI  (némán tiltakozva mutatja az óráját és a faliórát)

GIGI  Mi van, Titi? – Vége a kampánycsendnek, nem? Csak délig tartott a némajáték…

TITI  (türelmetlenül kapálódzik, hogy még pár perc vissza van.)

GIGI  (ámulva méltatlankodik) Na, neeem!? Öt percért?... (Megadja magát, bolondozva tiszteleg) Igenis, parancsára! (Váll rándítva szalad le) Csak kibírom már, ha tegnap dél óta…

TITI  (dühösen útját állja)

GIGI  Bocsi! Pofa be! (Idétlenül énekelve körbetáncolja) Tram-ta-ra szeh-reh-tünk, öt perc az éh-leh-tünk. (A hintaszékbe veti magát, az óriási macival játszik, neki gügyög, mintha mit sem törődne a tovább is némán ágáló Titivel) Macika, drága! Látod-e, az a bőszülten kapálódzó amazon azt hiszi rólam, hogy kijátszva a szerelmi hódítás előtti hadiállapot csendrendeletét, én ővele óhajtanék mostan bájcsevejbe elegyedni.

TITI  (némán tombol)

GIGI  (gonoszul) Bumm! Mindjárt robban! (Olvadva gügyög) Macilinkó! Valljuk be szegénynek, hogy én csupán a szótilalom utolsó pillanatait is kihasználva, téged akarlak elcsábítani! - Hiszen te is fiú vagy! – Remélem! (Ovis naivitást mímel) Juhuj! Én, dicnó! Honnan is tudhassa egy ilyen ártatlan kislyány, hogy mitől fiú egy… maci! (Kikiáltóként, túljátszott gesztusokkal). De most majd minden ki lesz tanulva! Minden meg lesz tapasztalva! Mindenki fel lesz világosulva! Mindenki el lesz csábítva és csábulva! Mert forró a nyár! Tüzes a vér! Perzsel az ifjúság! És miénk az élet! - meg ez a kégli is, egy egész hétre! Mert a nagyi… (A nagyi képe alá áll, énekel) Oh, oh, nagymami, drága nagymami…

MIMI (Riadtan szalad le a lépcsőn) Gigi! Elkéstem? – Különben?! ...Én úgyse csinálom tovább ezt a… (a lépcsőfordulóban földbe gyökerezve értetlenül nézi Gigi komédiáját és Titi hisztijét.)

GIGI (lelőhetetlen A kép alatt játszik)…ránk bízta egy életen át szőtt rózsaszín álmainak ezt a kéjlakát! Megosztotta velünk ötven szerelmes esztendő érett tapasztalatát! - Aztán huss, - elrepült a messzi Albion ködében  megkeresni elvirult ifjúsága szivárványos álmainak messze szökött tárgyát és alanyát! (önirónikus grimasszal) Ahh! Minő fennkölten fogalmaztam!

TITI (nem bírja tovább, az órára pillant, majd kitör) Most már aztán…

GIGI Csönd, Titi! Még nem jött rád az ötperc!

FIFI (rohan le a lépcsőn) Vegyétek tudomásul, hogy…(Megtorpan)

GIGI (a falióra 12 ütését ujjain számolva, aszerint tagolja, sorolja vásári kikiáltóként a szöveget, közben továbbra is a képnek játszik) Tiétek a jövő! – mondta nagymami… Tiétek a jelen!- mondta a nagymami… Tiétek a szépség! - mondta a nagymami… Örüljetek neki! - mondta, mint fent… Használjátok ki a lehetőségeiteket! - mint fenn… Kamatoztassátok a fiatalságotokat! – idézet tőle… Élvezzétek az életet! – (most már csak a képre mutatva, ujjaival idézőjelet imitálva sorolja) Próbáljátok ki önmagatokat! ...Csábítsatok! Csábuljatok! Szeressetek!...Hódítsátok meg a világot…Mondotta volt a drága nagymami!...Tizenkettő! – most mondd te, Titi!

FIFI (szintén számlálta félhangosan az óraütést, most azt hiszi, hogy szóhoz jut) Tizenkettő! Vegyétek tudomás…

TITI (mindenkit letorkolva) Vegyétek tudomásul…És igenis…örülhettek neki, hogy a nagymami…az én nagymamim…nem egy besavanyodott,..nem álszent, stupid….nem egy szemforgató, képmutató, prűd…khm…khm…(kifulladva keresi a szavakat)

MIMI (ártatlanul kisegíti)… szipirtyó…(szájára üt) Bocsi!

TITI (villámló tekintettel) …izé…És nem szenteskedő lelki fröccsel,..nem tilalomfákkal ültette tele a fejeteket…

FIFI (a fejéhez kapva grimaszol) Még szerencse!

TITI (mégjobban belezavarodik)…hanem a valóságot…A realitással indít el az élet…(észreveszi magát, reménytelen grimasszal elhallgat)

MIMI (jóindulattal befejezi)… göröngyös útjára…

GIGI (pukkadozva) Mondta a Titi.

FIFI (komédiázva) Ámen.

TITI (enyhülve elneveti magát) Ti… ti aztán megéritek…(Újra erőt vesz magán, támad) De mutassatok nekem még egy valakit… még egy felnőttet, aki a legszentebb titkát, - sőt: a házát rá meri bízni az ilyen…ilyen…ilyen pisis idiótákra?!

GIGI Amilyen az onoka, olyanok a barátnék!

TITI (tovább dohog) Ahhoz meg igazán semmi közünk, hogy a nagyi… az én nagyikám a hajdani szerelme megkeresésére repült Angliába.

FIFI (a többiekkel együtt mókásan, áhítatos pózban állnak a kép alá, és – szinte zsoltárként -, de idétlenül karikírozva énekel) Szeretlek én, jő-hőjj vissza ho-ó-zámm – pa-ram-pam, param-pa-ram-pam…

MIND (spanyol tangót, balettet táncolnak egymással, a macival, őrült jókedvvel, majd kimerülten, féktelen nevetéssel rogynak a földre)

TITI (miután kifújta magát, folytatja) Azt pedig -, igenis! – közösen határoztuk el tegnap…

FIFI … hogy huszonnégy óra alatt mindannyian felszedünk egy srácot… (nagy komolysággal el is játssza: meglátja a földön, lehajol érte, felveszi, grimaszolva leporolja, a hóna alá csapja és elsétál vele.)

MIMI (méltatlankodik) De miért nem beszélhettünk egymással a hadművelet alatt?

GIGI Azért, Mimóci, hogy el ne csábítsuk egymástól!

TITI Hát akkor rajta! Lejárt a határidő! A szemlére készen áll a zsűri asztala…

GIGI Kezdődhet a tetemrehívás! – (körülnéz) No, Mimi?!

MIMI Miért éppen én? – Kezdd te, Gigi!

TITI Megegyeztünk. Nem? – Fifi?!

FIFI ( visszadobja a labdát) Titi! Elvégre a te ötleted volt! Akkor, most…?!

TITI (fenyegetőn) Akkor most…?! Kisorsoljuk?

GIGI (flegma megadással) Jó! Kezdem. (középre, a dobogóra lép.)

 

GIGI, A CSÁBÍTÓ

 

TITI (intézkedik) Csönd!

FIFI (bolondozva Gigi elé ugrik, kezével mutatja) Csapó! (karikírozva bemondja a címet) Gigi, a csábító!

GIGI (szenvtelenül sorolja) De fenntartom, hogy már a legelején nem értettem egyet ezzel a…Mert ez az egész hülyeség…

FIFI (játssza a jegyzőkönyvvezetést)…lyeség. Pont!

GIGI (nem hagyja kizökkenteni magát, emeltebb hangon folytatja) …de elfogadom a többség akaratát!...Azonban én semmiféle trükkre, cselre…semmi csavarásra…Szóval én kertelés nélkül…nyílt sisakkal…

FIFI (esküre emelt kézzel játszik) Csak az igazat, színtiszta igazat…

GIGI (igyekszik visszazökkenni) Szóval: egyenesen úgy kezdtem, hogy..Ja? Azt hiszem…(lopva kiles az ablakon) Azt hiszem, szőke az illető…

TITI Csak azt hiszed?

GIGI Ez nem fontos… Mondjuk: legyen szőke. Olyan vöröses szőke.

FIFI Most vörös, vagy szőke?

GIGI Is-is.

TITI Tehát iksz.

GIGI (habozva) A szeme? – Kék…A szeme, az kék!...Ja? ÉS Ronald!

MIMI Ronald?

GIGI (határozott) Igen! Ronald! Nem tetszik?

FIFI (hülyéskedik) Régen.

GIGI Nem. Most…(beáll a fiú jelenetbe) És ő az! (félig körbejárja, nézi a fiút, majd magabiztosan megszólítja) Helló! ...Ráérsz?

„Ő” (meglepett) Éééén?

GIGI Azt kérdeztem: ráérsz?

„Ő” (már játszik) Az attól függ!

GIGI (nem erre számított) Mitől?

„Ő” Hogy mire?

GIGI (úrrá lesz elbizonytalanodásán) Hááát… Például rám.

„Ő” (elbámul) Például…Hűha!

GIGI (meginog magabiztos fölénye) Nem úgy értettem!

„Ő” (EZT ő is észrevette, de ugratja) Hááát, hogy lehet ezt érteni?

GIGI (zavartan habog) Hogy… például van-e egy negyedórád?

„Ő” (enyhe cinizmussal) Gondolod, elég lesz arra egy negyedóra?!

GIGI (végleg megzavarodva mentegetőzik) Ne érts félre! Én nem vagyok egy olyan nő!

„Ő” Neeem?... Milyen nő nem vagy?

GIGI (kínban gyorsan magyarázkodik) Tudniillik arról van szó, hogy nem kell egy srác…

„Ő” (gonoszkodva) Mindig arról van szó.

GIGI (kapkodva magyaráz) Ugyanis…fogadtunk a lányokkal, hogy… Szóval, szereznünk kell egy… Azaz: el kell csábítani egy… egy fiút.

„Ő” (kelletve illegeti magát) Hmm! Egy fiút!

GIGI (bizonygat) Igen. Egy fiút. (kis csönd után, reménykedve) Te… te fiú vagy?!...Nem?

„Ő” (ugratja) Hááát?! Azért nem ártana kipróbálni.

GIGI (nem érti a szándékot, bizakodva győzködi) Naaa?... Szóval?

„Ő” (mű-csalódottan) Csak szóval?

GIGI (noszogatja) Akkor?

„Ő” (színleli a nagy elhatározást) Hát, jó! (hódító világfi pózába merevedik) Kezdheted!

GIGI (ámulva) Mit?

„Ő” Hát, hódíts! (érzelgősen ripacskodik) Én meg majd lassan elcsöpögök.

GIGI (most jön rá, hogy ugratják) Na, ne hülyéskedj! Én azért mondtam el őszintén, mert ez az egész tisztára őrület… és én nem is akarom, csak a…

„Ő” (mű-sértődéssel) Neeem? – Talán nem tetszem neked?

GIGI (türelmetlen) Nem arról van szó!

„Ő” Hát miről?

GIGI Én igazán nem akarok tőled semmit, csak hogy a többieknek… Tudod, a lányoknak mondhassam… megmutathassam, hogy te…,hogy te vagy az a srác, aki…illetve, akit én… (elakad)

„Ő” (bíztatná) És?

GIGI És akkor ők is látják majd, hogy…Azt, hogy én…hogy én is…

„Ő” (jelentősen) Hogy te?

GIGI (már oldódik) Ühüm…Hogy…te, meg én. Na!

„Ő” És nekem most mit kell csinálni? (a lány kérdő tekintetére) Netán dongjalak körül, mint egy méhecske? Omoljak a lábaid elé? Vagy csak egyszerűen elolvadva folyjak szét a homokon?

GIGI (tanácstalan) Most mit hülyéskedsz?... Te nem tudod, hogy mit kell csinálni?

„Ő” (mulattatja a lány csacskasága) Én tudom! De – attól félek-, te nem tudod.

GIGI (nagyképűséggel igyekszik felülkerekedni) Hogy ééén? – Mit gondolsz te rólam? Te azt hiszed, hogy én csak olyan kis… olyan kezdő vagyok? Hogy nekem nem volt még…? Hogy nekem nincs fiúm? Akivel járok? Hogy te vagy a…hogy csak terólad…éppen terólad álmodoztam mindig…? Te azt hiszed…? (kifullad)

„Ő” (bőszítő nyugalommal) Szóval van.

GIGI (bőszen) Igenis van!... Akár minden ujjamra…

„Ő” És most a lábujjaidra keresel…

GIGI Csak most azok nincsenek itt. A lányoknak meg bizonyítani kell…

„Ő” (leállítja) És azután?

GIGI Mit azután?

„Ő” (froclizza) Tegyük fel, hogy vállalom. Hogy kirügyezek a szerelemtől. – És azután?... Mi lesz tovább?

GIGI (fölényesen nyugtatja) Semmi! Mi lenne?... Kész! Vége! (enyhe gúnnyal) Ne félj! Nincs tovább semmi kötelezettséged.

„Ő” (meglepi a lány fölényeskedése) Hát ez igazán megnyugtató!!! Na és, mi lesz ebben az én bizniszem?

GIGI Micsoda?

„Ő” Mit kapok érte? Mi lesz a hasznom?

GIGI (elámul) Hasznod???

„Ő” (tréfásan ugratja) Na, hallod?! Én itt a vásárra viszem a legszentebb érzéseimet. Áruba bocsátom a testemet.

GIGI (riadtan tiltakozik) A testedet? Azt nem!

„Ő” (pimaszul) Kár. Pedig azt szúrtad ki. A testemet tesztelve választottál. - De jó, akkor hát: játékszerül adom a lelkemet. Na és miért?

GIGI (gondban) Te még nem találkoztál soha olyan fiúval, aki csak úgy, önzetlenül…egy lánnyal…minden szándék nélkül…?

„Ő” (bölcs nyugalommal) Dehogynem.

GIGI (diadallal) És?

„Ő” (tárgyilagos) Az beteg volt… Vagy egyszerűen hülye.

GIGI (pillanatnyi szünet után letörtségét kompenzálja) Jóóó!... Hát akkor… Akkor majd mást…

„Ő” (veszi a lapot, rájátszik) Persze. Csak nézz körül a piacon, nagy a felhozatal! Nem? Majd csak akad egy srác, aki csak úgy ingyen, unalomból rád áldozza üres perceit!

GIGI (mintha csak magában tétovázna) Pedig…Igazán csak…Csak tíz perc…Tíz…Sőt, annyi se…Csak ameddig a lányok…Végeredményben öt perc…Csupán öt perc is elég…lenne…

„Ő” (megjátszott megadással) Csak öt??? – Hááát, ha meggondolom!...

GIGI (felcsillan) Akkor Hát?!

„Ő” (nagylelkűen) Jó. Egye fene!...DE egy perccel se több?!

GIGI (buzgón) Persze! Egy perccel se!

„Ő” (aggódást mímel) Akkor se, ha netán…úgy…Ha, tegyük fel…hirtelen úgy…Ha bezsongnál…Azaz: Belém zúgnál?!

GIGI (ijedt felháborodással) Hogy gondolod?!

„Ő” (megnyugszik) Nnna, azért! Igazán nem szeretném elveszíteni az ártatlanságomat. (a lány szólna de leinti) De, ha megígéred?!

GIGI (gyorsan) Persze, hogy megígérem!

„Ő” (mintha hangosan gondolkodna) Mert nem sok kell ám! Perzselő nyár…Tüzesen süt le a…Satöbbi…Ilyenkor az ember…! Például a libidó!...Az erogén zónák…Meg ilyesmi…! És megtörténhet, ugye, hogy…Nem! Nem! Arra jobb nem is gondolni!

GIGI Mire?

„Ő” Ha netán…ha véletlenül…Ha éppen én csavarodnék be?!

GIGI (félelemmel vegyes izgalommal) Hogyhogy?

„Ő” (mintha restellné) Háát…úgy hirtelen. Elemi csapásként bevadulnék. Érted?...Beléd zuhannék! Zutty – placcs, és kész…Van ilyen.

GIGI (ámulva olvadozik) Igazán?

„Ő”  (kijózanítóan tárgyilagos) De ha csak öt perc?...Majd figyeljük az órát…Vigyázunk…Jó?

GIGI (lehervad) Jó.

„Ő”  (csend, majd morfondíroz) Azért egy próba…főpróba nem ártana…

GIGI (reménykedik) Mire gondolsz?

„Ő”  (cseles) Mondjuk…valami látványos, egyértelmű,..hogy a lányok nyilvánvalóan lássák (mutatja az ölelést, csókot)

GIGI (óvatosan) Puszi???

„Ő” Ááá! – Inkább csak…csak egy szimpla csók…Csak próbaként! Hogy tudjuk majd, hogy mit…mit ne…! Na, mit szólsz?

GIGI Most?

„Ő” (huncut) Háát! Hogy legyen idő még – ha esetleg nem megy -, gyakorolni…Jó?

GIGI (engedelmessé olvad) Ühüm. (hirtelen) De csak próba!

„Ő” Persze hogy csak!

GIGI (naiv odaadással) És semmi libidó!

„Ő” (kedvesen) Semmi.

GIGI (lecsukódó szemmel) És erogén zóna se!

„Ő” (gyengéden karolja) Üüüm!

GIGI (a fiú karjában hirtelen a bámuló lányok felé fordul, kezével lassan körbemutat a szobán) Odanézzetek!

TITI (mind lassan követik tekintetükkel Gigi mozdulatát) Mit?

MIMI (elolvadva suttogja) Most hülyéskedsz?

GIGI Mint a filmekben: (lassan) a kamera lassan körbejárja a szobát, és…

FIFI (csalódottan) Jaj, de hülye!

GIGI És aztán: Fine! Ende! Konyec filma!

FIFI (méltatlankodik) És pont a lényeget…

„Ő” (kilép a jelenetből)

 

MIMI, VAGY MIMIBŐL LESZ A CSEREBOGÁR?

 

MIMI (Gigihez sündörög, naivan) Gigi! Tényleg…igaziból csak így, hogy csak helló!...és kész?

FIFI (meghallotta, csúfolja) Hát neked, bogárkám, azt hiszem, hogy…

MIMI (sértődötten) Mi az, hogy nekem?...Na, mire föl?...

TITI (csitítja) Ugyan, Mimi! – Mindenki tudja, hogy…

MIMI (felkapta a vizet) Mit tud mindenki? Na, mit tud mindenki?... Ti azt hiszitek, hogy…

GIGI (lezárná a témát) Azt!

MIMI (felháborodva) Hát nagy tévedés!...Mert igenis…Vedd tudomásul…vegyétek tudomásul, hogy igenis…én is…Én is voltam már…

FIFI (gúnnyal) Szerelmes???

MIMI Igenis, voltam…Még az oviban. A Dodóba.

GIGI (csúfolódva) A dedóba, a Dodóba!

MIMI (bizonygat) Meg az általánosba is. Végig! (megenyhül és dicsekedve mesél) Ilyen nagy fülei voltak…A Dodónak. És mindig ő cipelte a táskámat. (kedvetlenül) Meg a Magdiét is. Mert a Magdiba is szerelmes volt…(diadallal) De a szalámis szendvicsét -, azt mindig nekem adta. Csak nekem!

FIFI (ironizál) Jaaa, ez az önzetlen nagy szerelem!

MIMI (nem hagyja kizökkenteni magát) Meg még a teknősbékáját is nekem akarta adni!

TITI (humorizál) Szendvicsben?

MIMI De akkor inkább szakítottam vele.

GIGI És túlélte?

TITI Na és? Most mi van vele?

MIMI A Dodóval?

FIFI Neeem! A teknősbékával?!

MIMI (kissé kedvetlenül, de őszintén) Gimnazista. Egy suliba járnak a Magdival.

TITI Szegény! Cipelheti tovább a cuccát, mi?

FIFI Az meg zabálja a szalámis szendvicseit!

MIMI (kárörvendve) Na ja! És ilyen kövér lett a Magdi, ni.

FIFI Szegény, Mimóci! Az ilyen nagy csalódás után hogyan kívánhatnék tőled, hogy te is felszedj egy srácot?

MIMI (büszkén) Pedig – igenis -, felszedtem!

TITI Egy igazi srácot?

GIGI (csúfondáros) Nem teknősbéka?

MIMI (sértődött) Utálatosak vagytok! (megenyhül) Akarjátok, hogy elmeséljem?

TITI Halljuk! Halljuk a Mimit!

FIFI (utánozza a csapót) Felvétel! – Mimi, avagy Mi-miből lesz a cserebogár!

GIGI (kijavítja) A teknősbéka!

MIMI (nem tudja, hogyan kezdje) Hááát… etette a csókát.

TITI Milyen volt?

MIMI (természetesen) Fekete.

TITI A haja?

MIMI Nem. A csóka.

TITI De a srác, az milyen?

MIMI Jaaa? (kiles az ablakon) Az szőke. Vöröses.

FIFI Ez is?

MIMI Igen, ez is! Miért? Csak egyetlen szőkés vöröses fiú van a világon?

TITI A szeme?

MIMI (bizonytalanul) Barna.

GIGI (hitetlenkedik) Szőke hajhoz?

MIMI (méltatlankodva) Na és? Ez ilyen! Szőke, meg barna és passz! (rádupláz) És ráadásul Janó is…merthogy János.

FIFI Jancsi? – Csak. (ajkbiggyesztve)

MIMI (lezárja) Igenis csak…És a parkban etette a csókákat.

„Ő” (már Mimi szövege alatt beáll a dobogó elejére, kifliből tördelve eteti az előtte csipegető – láthatatlan – madarat. Most hátraszólva kijavítja Mimit) Feketerigó!

TITI (Mimihez) És?

MIMI Semmi és…Mentem és (megbotlik, megállapítja) És elszakadt.

GIGI (nem érti) A srác?

MIMI (felveszi és mutatja egyik szandálját) A szandálom, te, dinka! (kacérkodva dicsekszik) Mert megbotlottam. Akarattal!...Azért, hogy észrevegyen… (fél szandállal a lábán közebb sántikál a sráchoz, megáll mögötte, elhűlve nézi a szelíd madarat)

„Ő” (elmerülten eteti a madarat. Megérzi a lány közelségét, hátranéz rá, végigméri, majd tovább is a rigóval foglalkozik. Újra hátra tekint, meglátja a lány kezében a fél szandált, tárgyilagosan megjegyzi) Elszakadt.

MIMI (értelmetlenül néz, majd a fiú tekintetét követve rájön, hogy a szandálról van szó) El. (a fiú mellé lép és a szelíd madarat nézi csak) Tied?

„Ő” Micsoda?

MIMI Hát ez a…A csóka.

„Ő” (kijavítja) Feketerigó.

MIMI Ja? – A tied?

„Ő” Dehogy.

MIMI Hát?

„Ő” (vállat von) Senkié. – Mindenkié.

MIMI (szünet után) Éhes.

„Ő” Ühüm… (nyújtja a kiflit) Akarod?

MIMI (félreérti) Most ettem.

„Ő” (fejével a madárra int) Neki.

MIMI Ja? (felveszi a kiflit, dob a madárnak. Az elszáll) Elrepült.

„Ő” (tekintetükkel kísérik a madarat) El. (majd a szandálra téved a tekintete) Ki kéne lyukasztani.

MIMI Mit? (a fiú tekintetét követve rájön) Ja? – Ki. (újra a madár után néz) Fél tőlem.

„Ő” Á! Csak nem ismer.

MIMI És téged?

„Ő” Engem már ismer. (felvillanyozódva) Tudod, van otthon egy papagájom. A Gyurika. Az már messziről, a lépésemről, vagy a szagomról megismer. És kiabál: Szia! Szia kis gazdi! Gyurika szép. Gyurika okos. Puszikát Gyurikának… Meg: Szia, Janóca! – Ez én vagyok. Janóca okos. Janóca szép…(kijózanodva) Szóval ilyeneket mond.

MIMI (hitetlenkedve) Tud beszélni? Tényleg?

„Ő” Persze! De csak, ha ismerősök… Az idegeneknek hátat fordít és hallgat.

MIMI Én azt hittem, hogy azt csak úgy mondják, hogy a papagáj…

„Ő” (buzgón bizonyítja) Dehogy! Mondom: Puszikát Janócának. – Így hív… Mert Jancsi… azaz János. És így aztán Janó.

MIMI (huncutul) És…ád is?

„Ő” (ártatlanul) Mit? (a lány nevetős tekintetéből megérti) Jaaa? Persze! Így cuppog, ni. (mutatja) És ha odatartom a kezemet… (a lány csodálkozó, tekintetére) Nem hiszed?

MIMI De.

„Ő” (buzgón) Megmutatom. (elbizonytalanodik) Ha akarod!...Jössz?

MIMI (meglepődik) Hová?

„Ő” (lelkesen) Akváriumom is van. Három aranyhallal…A negyedik megdöglött. (elhallgat)

MIMI (kis csend után, - hogy mondjon valamit – huncutkodik) És azok is?

„Ő” (komolyan veszi) Á. A halak nem… Azok nem tudnak.

MIMI (humorizál) Na ja! Mondanák, hogy: Ja-nó-ca (tátogva utánozza a halakat)

„Ő” (nem érti a tréfát, komolyan) Hmmm. (csend után) És te?

MIMI Ééén?

„Ő” Téged hogy…Azaz, mi a neved?

MIMI Ja? Tímea. De inkább csak Timi… Ebből aztán a Mimi. A lányok…

„Ő” (elgondolkodik, majd belefeledkezve utánozza a Gyurikát) Ti-mi-ke o-kos, Mi-mi-ke szép…

MIMI (szerénykedik) Ugyan…

„Ő” (sietve magyarázkodik) Mondaná a Gyurika…(szünet után) Meg még: pu-szi-kát Ti-mi-ké-nek…

MIMI (szégyenlősen méltatlankodik) Nem is mondja.

„Ő” (lelkesen) Megtanítom. – Ha akarod… Holnapra, Jó? Majd meglátod! ...(elakadnak. A csendben újra a szandálra) Nincs egy bicskád?

MIMI (nem érti) Bicska?

„Ő” (fejével a szandálra mutat) Kilyukasztani.

MIMI Nincs… Bicskám az… az nincsen.

„Ő” Kár. (hirtelen ötlettel) Na, akkor?

MIMI Mi?

„Ő” Megtanítsam?

MIMI (kapcsol) A Gyurikának?

„Ő” Aha! ...Megtanítom!

MIMI Ha akarod?!

„Ő” (nagyon feldobott) Ühüm! (hirtelen fordulattal) Ollód?

MIMI (bámul) Olló? (megérti) Körömvágó.

„Ő” (elragadja a buzgólkodás) Az jó. Mindjárt megcsinálom. (leguggolva vacakol a lábbelin, a lány áhítattal nézi) Neked is van valamilyen állatod?

MIMI (meglepi a hirtelen témaváltás) Ááá! ...Nem is engednék.

„Ő” (elveszve a munkában felszabadultan társalog) De szereted őket, ugye?

MIMI (buzgón) Persze!

„Ő” Mert a lányok általában félnek. Nekik csak a macska az állat. Meg esetleg a kutya. De egy gilisztáról már… Vagy például a békáktól…

MIMI (gyorsan másról akar beszélni) Egyszer volt egy teknősbékája a… a…(észreveszi, hogy elszólta magát, kínosan helyesbít) az öcsémnek.

„Ő” (nem néz rá, gyanútlan) Milyen? - Ékszer?

MIMI Nem… Nem tudom. Olyan ronda… (a fiú tekintetére gyorsan javít) Ronda volt az öcsém, mert… mert kidobta.

„Ő” Kidobta?

MIMI (színészkedik) Képzeld: ki! – Hiába mondtam…

„Ő” (leszögezi) Akkor az mocsári volt.

MIMI (megkönnyebbülve) Lehet.

„Ő” (munka közben magyaráz) Na, látod? A teknőc is hasznos, mert megeszi a… Meg a kígyó is meg…

MIMI (riadtan borzong) Kígyód is van?

„Ő” Á, az most nincs. (készségesen) De ha akarod…?!

MIMI (gyorsan) Nem! Nem fontos…

„Ő” (elégedetten nézegeti a szandált) Nnna, kész! Jó lesz?

MIMI Biztosan.

„Ő” Próbáld fel! (térdelve segít a lánynak felhúzni) Lehet, hogy szorít, de majd kitágul. – Nézd csak!  - Jó?

MIMI Ühüm. (felemelt lábán nézi a szandált, megbillen) Jaj!

„Ő” (természetes mozdulattal elkapja) Vigyázz! Kapaszkodj! Na! (felnyújtja a kezét, a lány megfogja.)

MIMI (a cipőt nézegeti) Mondom, hogy jó! (kedveskedve utánozza a papagájt) Janóka ü-gyes, Ja-nó-ka…

„Ő” (szégyenlősen) Fenét, csak…(nem néz fel a lányra. Kis szünet után bumfordi kedvességgel) Az meg nem baj, ha igaziból nem szereted a kígyókat…

MIMI (rajtakapva) Ki mondta?

„Ő” Persze, hogy félsz…(menti a lányt) Egy kicsit. (most néz fel csak a lányra, s rádöbben, hogy egymás kezét fogják. Megrészegülve, szinte nem is tudja, hogy mint mond) De a Gyurikát… azt megmutatom…(önfeledten csak néz)

MIMI (zavarban) Majd… Holnap… Most el kell…

„Ő” (nem is fogja fel, bűvöletben) Jó… Akkor igazán…

MIMI (nem tudja, mit tegyen) Persze! ...Akkor most megyek…Jó?

„Ő” (kiszáradt torokkal) Jó.

MIMI Akkor köszi…És szia…Janóka…

„Ő” (szédülten) Szia, Mimi…

MIMI (rettenetes kínban) Szia!...És ha…esetleg…Netán, ha… elengednéd a kezemet…

„Ő” (felocsúdik) Ja?!...Bocs…! (most ugrik fel. A kezét még most is úgy tartja, mintha madártojást tartana. A másik kezével szórakozottan, vagy ”elterelő hadműveletként” porolja le a térdét)

MIMI (nagyon melegen) Nem tesz semmit… Szia…(leszalad a dobogóról)

„Ő” (báván néz utána, majd a „madártojással” a kezében kiszédeleg a képből)

MIMI (pironkodva, de büszkén pukedlizva, hajol meg a lányok felé. Széttárja a karját) Hááát… ennyi!

TITI (kedveskedve froclizza) És a csóka?

MIMI (huncutul) Valószínűleg éhen halt…A kiflit elhoztam. Emlékbe! (mutatja)

FIFI (évődve) Csak így? Szalámi nélkül?

 

FIFI – FIFIKA

 

FIFI (Mimihez) Ezt ismerem, Mimóca! Ezt a lírával töltött gatyásgalambot – Egy mélyfúró szénbányász brigád sem elég hozzá, hogy a fene nagy érzelmeit felszínre bányássza. A te Janókádat csak az én zsenikém múlhatja felül.

TITI Jó. Akkor halljuk Fifit!

FIFI  (komédiázik) Halljátok hát, halandók! Címe: Fifi-fifika! Lírai óra-tórim, mert beh sok idő és radio-aktivitás kellett a végkifejlesztéshez! (lopva kiles az ablakon)

GIGI (gyanakszik) Mit nézel?

FIFI (könnyedén) Semmit. Csak, hogy süt-e a nap?

MIMI (naivan) Miért kell ehhez a nap?

FIFI Mert ez egy olyan napfényes tragédia. – Ő pedig juszt is vörösesszőke, és zöld szemű.

TITI (epésen) Tiri tarka! Juszt is!

„Ő” (beül törökülésben. Mellette teli hátizsák. Elmerülten olvas)

FIFI (iróniával) Lássátok felem! Ő az: Az Oszkár! Hát lehetne-e más neve egy ilyen kisokosnak?

GIGI (csúfolva sóhajt) Ó szi! Oszi!

FIFI (folytatja) Nem érdekli más, csak a tömény tudomány. – Hát én bebizonyítom tudományosan neki, hogy mégis mozog a…(jelentőségteljesen) a… khm… khm! (óvatosan odalépked és megáll szorosan a fiú mellett) Tee… figyusz!... Idetelepedhetek én is?

„Ő” (nem néz fel, úgy mondja) Ühüm.

FIFI (méltatlankodó fintor után egészen a fiú orra elé áll, szoknyáját kissé megemeli. Kényeskedve kérdi) De nincsenek itt hangyák,… vagy esetleg szöcskék?

„Ő” (kinéz a könyv mögül, riadtan látja az orra előtt a lány meztelen lábszárát. Óvatosan kúszik felfelé a tekintete, kapkodva földre ejti a könyvet, keze tapogatva féregirtó flakont vesz ki a hátizsákból, ügyetlenül körbe permetezi a homokot. – miközben a tekintetét egy pillanatra se veszi le a lány lábáról) Már nincs.

FIFI (affektálva) Köszi! (leül, de hirtelen felugrik) De csak ha igazán nem zavarlak!

„Ő” (kiszáradt szájjal) Nem.

FIFI (mellé térdel) Biztos?

„Ő” Mondtam! (gyorsan felkapja a könyvet, mögé bújik)

FIFI (nagy nekikészüléssel szorosan mellé ül.  Készségesen megfordítja a fiú kezében a fordítva tartott könyvet.)

„Ő” Ja?... Kösz! (olvasást mímel)

FIFI (ül. Kinyújtott lábain kissé feljebb húzza a szoknyát. Kínos csend után): De igazán, mondd ám meg, ha zavarlak, és én akkor…

„Ő” (zavarában felfortyan) Mondtam, hogy nem!...(engesztelve) Na!

FIFI (most már csacsog, de nem néz a srácra: Hagyja, hogy az zavartalanul gusztálhassa lopva) Akkor jó! Mert – tudod -, nem szeretek egyedül… mert olyan undokok itt a srácok, hogy a magányos lányokat szemtelenül molesztálják.

„Ő” (nagyot nyel) Mole – sztálják?!

FIFI Ühüm! Direkt cikizik. Pimaszul beszólnak nekik. (negédesen fordul a fiúhoz) De te nem vagy olyan – ugye?

„Ő” (nem tudja, hova nézzen) Nem… nem… Én nem olyan vagyok…

FIFI Mondjuk,… ha egy ilyen pimasz,… vagy kettő,… esetleg három ide jönne és…Akkor te megvédenél, - ugye?

„Ő” (gyorsan, készségesen) Persze! Persze!...Természetesen…

FIFI (roppant meggyőzően) Na, látod! Hát ezért ültem én ide… Mert például, te gondolhattad volna azt is: Nnna, ez csak egy olyan csaj, és csak ki akar kezdeni veled…

„Ő” (ügyetlenül mentegetőzik) Á… Dehogy! Dehogy!

FIFI (kínozva) És az se zavar, ha látják, hogy…te itt egy lánnyal?

„Ő” (ijedten néz körül) Kik?... Kik látják?

FIFI Mondjuk… a haverjaid. Azt mondják majd, hogy felcsíptél egy csajt és…

„Ő” (büszkén) Na és?! – Csak hadd mondják!

FIFI (lassan, mintha hangosan gondolkodna) Persze! Csak hadd mondják… De ha melléjük ülne le… mondjuk egy lány, tudod, hogy azok,… a többiek – nem tudnának ilyen nyugodtan olvasni?!

„Ő” (abbahagyja a színlelt olvasást, nagy szemmel, kérdően néz)

FIFI De ne ám! – Képzeld el: Pirulnának és izzadnának! Mint egy ló -, úgy izzadnának kínjukban. („Édesen”) De te nem, ugye?

„Ő” (izzadva) ááá…egy fenét.

FIFI (sóhajt) Pedig meleg van! (szoknyájával legyezi magát)

„Ő” (kapkodva törli verítékét) Hát meleg…az aztán van. Az tényleg van!

FIFI (kegyetlenül folytatja) Meg – azt hiszed? – ilyen nyugodtan beszélgetnének? – A fészkes fenét! – Dadognának!

„Ő” Mi-mi-mi micsoda?

FIFI Mondom: da-dog-nak.

„Ő” Na-na-na nahát a mi-mi-mi mindenit!

FIFI (elolvadva) De te nem, ugye?

„Ő” (gyorsan) Á…nem…nem…én e-e-e-egyáltalán nem…

FIFI (nem néz a fiúra, csak lassan, nyugodtan bizonygatja) Nekem elhiheted! Ilyenek mind. Pirulnak, dadognak. Úgy tesznek, mintha olvasnának, közben meg a csajt, a lábát, a combját, meg minden… azt stirelik.

„Ő” (felkapja a könyvet, azzal bástyázza el magát)

FIFI (titkon összenevet a lányokkal. Harsány felfedezéssel) Jééé! Most látom, hogy mit olvasol. (olvassa a könyv címlapját) Vízből mentés. (lelkesen) Te életmentő vagy?

„Ő” (tanácstalan) Dehogy…csak…csak úgy…

FIFI (lelkendezik) Ne szerénykedj! – Én mindjárt láttam, hogy ez a srác nem olyan mindennapi, nem akárki! – És akkor, tessék! Akár bele is ugorhatok a vízbe. (a színpad elejére szalad, ugráshoz készül) Pedig nem is tudok úszni!

„Ő” (tetszett neki a dicséret, de most megijedt) Ne!...Ne ugorj!...Én se tudok…(helyesbít) Még nem tudok mindent én se.

FIFI (ügyet se vet rá) Gyakorlat teszi a mestert! Tudom, úgy is utánam ugrasz.

„Ő” (rémülten) Ne… Ne! (ostoba magyarázatként) Vizes leszel!

FIFI (tettetett belátással) Ja? Igazad van, - De én mégis meg akarom tanulni!

„Ő” (készséges) Kölcsön adom a könyvet. Akarod?

FIFI (méltatlankodva nyafog) Ááá. Magolni? Inkább a…(örül a hirtelen ötletének) Tudod mit!? Úgy csinálunk, mintha a vízben… Pedig csak, itt a parton… Én úgy teszek, mintha meg akarnék fulladni: kapálózok, meg minden… te meg kimentesz! Jó?

„Ő” (bizonytalan) Hááát…

FIFI (a lábával kijelöli a helyet) Na akkor…itt lesz a víz. (hasra fekszik, kapálózik) Jaj, jaj, segítség, megfulladok, segi..! (elhallgat, mert a fiú csak körbe toporog) Na! Ments már!

„Ő” (kínban) Nem… nem jó, mert…

FIFI (meglepve) Neeem? Nem így kell fuldokolni?

„Ő” (okoskodva magyaráz) Nem… Csak azt írja a könyv, hogy ha kapálózik a… az izé… akkor lerántja a másikat ezért…(zavartan elhallgat)

FIFI Na!

„Ő” (bocsánatkérő gesztussal) Fejbe kell vágni, hogy elájuljon.

FIFI (őszintén megdöbben) A szerencsétlent?

„Ő” (magát mentve indokol) Azt írja a könyv. (széttárt karral) Háát?

FIFI (lehervadt) Ez szép. (az új ötlet izgalmával) Tudod mit? Már fejbe vertél, elájultam, most itt fekszek a vízen. Lebegek! (hanyatt fekszik, vár) Na?

„Ő” (tépelődve fontoskodik) De…ilyenkor meg a haját…(mutatja, hogy a haját markolva kell húzni) A hajánál fogva…

FIFI (döbbenten kikéri magának) A hajamat??? Itt a kavicson?

„Ő” (tehetetlenül mutatja) A könyv…

FIFI Csak van valami megoldás?!

„Ő” (gyorsan, riadtan) Az úgy… Az nem szabályos!

FIFI (győzködi) Mondd már, újítunk! Hátha beválik. (látva a fiú tétovázását) Csak nem hagy megfulladni itt a vízben?...(ül, felemeli a két karját) Megfogsz a hónom alatt és…Na, próbáld!

„Ő” (toporogva töpreng, majd gyámoltalanul, óvatosan előredugja a kezét a lány karja alatt, ügyelve, hogy hozzá ne érjen) Így?

FIFI Ühüm (kajánul) Akkor most elájulok. (karját hirtelen leeresztve a mellére simul a fiú keze. Feje pedig a srác combjához)

MIMI (döbbenten bámulva a saját melléhez kap) Úristen!

„Ő” (a váratlan helyzetben csak néz átszellemült izgalommal, eltorzult arccal, tehetetlenül.)

FIFI Na!...Elájultam!...Nem bírsz el?...Akkor fektess a fűre!...Na!

„Ő” (nem meri mozdítani a kezét, Ezért lassan óvatosan, szinte hasra fekve dönti a lányt, majd óvatosan húzza ki a karját.)

FIFI (kis szünet után felül) Na ez…ez tényleg érdekes volt! – Most mi jön?

„Ő” (vérszemet kapva) Megindítani a szívet. (már emeli is a kezét)

FIFI (nagyot néz) Jaaa? (flegmán) Ez nem érdekes. Csináltuk egészségtan órán is… Más nincs?

„Ő” (készségesen) lélegeztetés…(óvatos) Szájon át.

FIFI (csodálkozást színlel) Szájról szájra?

„Ő” (izgatottan bólogat)

FIFI (örül) Hű, az irtó klassz lehet! Próbáljuk ki! (lefekszik) Na?!

„Ő”  De…nincs nálad egy steril izé…(mutatja, hogy a szájra kell) Tudod, a fertőzés…

FIFI Papír zsebkendő! Még majdnem tiszta. (előveszi, szétterítve a szájára teszi) Így?

„Ő” (mellé térdel körülményesen, próbál ráhajolni a lányra) Akkor…

FIFI (váratlanul felkönyököl) Téged minden tudományos dolog érdekel?

„Ő” Minden! A számítástechnika, az űrkutatás, a kvantum…

FIFI Csak olvasva, elméletben, vagy a gyakorlatban is?

„Ő” (felvillanyozva) Így is, úgy is…Például a…

FIFI Például a… a szerelem is?

„Ő” (meglepődik, szinte kinyögi a választ) Hááát…

FIFI A szex? Az is?

„Ő” (csak mulyán bólogat)

FIFI úgy értem: a gyakorlatban?

„Ő” (rémülten tiltakozva nemet integet)

FIFI (közömbösen visszahanyatlik) Tudod, csak azért jutott eszembe, mert állítólag… azt mondják, hogy csókolózni,… azt is valahogy így kell. (visszateszi a kendőt) Na, akkor kezdjed!

„Ő” (lassan a lány szájára hajol, hirtelen megáll) Most akkor melyiket?

FIFI (egyik keze lassan elhúzza nevető szájáról a zsebkendőt, a másik keze pedig az ijedt fiú nyakát fogva gyöngéden húzza magához)

A LÁNYOK (Fifivel együtt a földig hajolva csodálkozva, irigykedve követik a műveletet)

FIFI (az utolsó pillanatban hirtelen hasra fordul, két könyökére támasztja a fejét )Lám, túléltem! – De csak közepesre sikerült az életmentés!

„Ő” (kimegy a jelenetből)

FIFI (vidáman ugrik fel) Sebaj! Majd pótvizsgázik az Oszika!

MIMI (elragadtatott elismeréssel) Hát ez!

GIGI (őszinte elismeréssel) Hát ez…?

TITI (lekicsinylő) Hát ez…?

FIFI (színészkedve hajlong) Igen! Ez volt a Fifi fifikája! – Taps!

 

TITI – A SZERELMI TUDOMÁNY KANDIDÁTUSA

 

TITI (flegmán) Pancserok! Ti bedobtatok minden trükköt, hogy elcsábítsatok egy nyavalyás srácot?!

MIMI (megrökönyödik) Hát nem ez volt a házi feladat?

TITI (fölényesen) Nem! Nem csábítani kellett, hanem csábíttatva csábulni. Hagyni, hogy az a nyomorult törje kezét-lábát, lihegve, nyelvelógva kínlódjon a kegyeinkért. Győzelme diadalmámorában pedig ne is vegye észre, hogy mi már mindent bekódoltunk, előre, kiszámítottuk, és mi diktáltuk minden mondatát, mozdulatát.

GIGI (értetlenül hegyezi a fülét) Micsoda?

TITI (nagyképűsködik) Na, tanuljatok, picinykéim!

FIFI (veszi a lapot, kikiáltóként konferál) Következik: A csábulás magasiskolája! Oktatási segédanyag kezdő libuskáknak! Elővezeti: Déer Titi, a szerelmi tudományok kandidi – Bocs! – dátusa!

GIGI Erre én is befizetek!

TITI (átveszi a játék-hangulatot) Osztály, vigyázz! Kezeket hátra! (belép a „színbe”, a dobogóra, szenzációt ígérő fontoskodással kezdi)  Nnna!...Színhely: a strand.  A balek – a változatosság kedvéért – (kiles az ablakon)

FIFI (gyorsan közbevág) A fejem rá, hogy szőke, vörösbe játszva!

TITI (Fifihez) Bingó! – A szeme, mint a neve is: szürke. Alias: Zoltán (kiszól a lépcső melletti takarásba) Kérem a demonstrációs alanyt!

„Ő” (beáll, mozdulatlan pózban, félig háttal a lánynak. Kólát tölt)

TITI (tanárnőst játszik) Ő az. Most tölti ki a kóláját. – Én: jelentőségteljesen, de enyhe flegmával végigmérem. Tetőtől talpig. Ő: zavartan ellenőrzi választékosan lezserre vett figuráját. Talán a slicce? De mire savó szemét kérdőn rám veti -, engem már régen nem érdekel! (a kacér nőt játssza: napszemüvegét az orráig leemelve, válla fölött hátranézve flegma érdeklődéssel, lassan végigméri a fiút. Majd komótosan vetkőzik és a srácnak háttal, a lányok felé könyökölve – hanyagul „napozni dől”. Lábai játszva kalimpálnak, fogai közt fűszál,- nevetve közvetít a lányoknak) De a damil feszül, - pedzi a nyamvadék! – És lám: elindul!

„Ő” (Titi szövegének megfelelően mozdul ki az állóképből: az ital töltése közben oldalra nézve meglátja az őt fixírozó lányt. Zavartan nézi, igazgatja ruháját, ujját végighúzza a sliccén. Újra a lányra nézve konstatálja, hogy minden rendben. Majd büszkén nyugtázza, hogy ő a kíváncsiság tárgya, kiadja az üveget és magát kihúzva hódítani indul.)

MIMI (naiv bámulattal) És tényleg elindul!

„Ő” (megáll a lány fölött, majd határozottan, de csurgatva a hátára önti a colát)

TITI (váratlan inzultustól szinte felsikít) Naaa! – Nem tudsz vigyázni?!... Idióta!

„Ő” (pimasz nyugalommal megfogja a lány védekezőn fellendült kezét, bemutatkozást szimulál) Én pedig Zoltán! – De hívhatsz egyszerűen Zotyának is.

TITI (a szemtelenségtől elképedve ennyit tud kinyögni) Hülye!

„Ő” (tenyérbemászós nyugalommal) Neeem! (kijavítja) Hüb-ner! Hübner Zoltán. (kegyes elnézéssel) Különben, igazad van! A hülye - az sokkal egyszerűbb. És még értelme is van.

TITI (visszafojtott indulattal befejezné) Na most már…

„Ő” (cseppfolyós kedvességgel) Kopjak le – ugye?... A többi is ezt mondta.

TITI (elképed és győz a kíváncsiság) A többi???

„Ő” A többi csa… (helyesbít, mert lám, finom akar lenni)… lány. Akikre ráöntöttem a kólámat.

TITI Te ezt… te direkt…?

„Ő” (szégyenlős szelídséget színlel) Miért?... Ilyen kétbalkezesnek néztél?

TITI (kapkodva keresi a szavakat) Ez aztán… ez már mindennek a…

„Ő” (ártatlan bárányka) Mondd, - de őszintén! Ha csak úgy idejövök és bemutatkozom, hogy Hübner vagyok…? Akkor te most is itt társalogsz velem? – Fenét!... Rövid úton elküldesz a francba.

TITI (elképedt csend után) Akkor most tényleg menj a…

„Ő” (pimaszul kedvesen) Köszi! Ha ennyire hívsz, - hát maradok. (leül)

TITI (most robban) Hogy van pofád egyáltalán..?

„Ő” (félkönyékre dőlve elnyújtózik, végtelen nyugalommal) Mert én hülye vagyok. Ilyen hülye!... Te mondtad!?

TITI (nem talál szavakat, dühösen hátat fordít)

„Ő” (fűszálat rágcsálva „kedveskedik”) Deee…te is hülye vagy.

TITI (nem hisz a fülének) Hát ez… ez…

„Ő” (folytatja) Mer te se mész el… Te is maradsz…

TITI (elképed) Ééén? – Miért én menjek el?

„Ő” (csak társalog, nem is néz a lányra) És miért én?... Rád invesztáltam egy – majdnem egy egész pohár kólát.

TITI (most már kiborult, ordít) De – vedd tudomásul! – én voltam itt előbb!

„Ő” („naivan” néz rá) Tényleg?... Itt nőttél ki a földből?

TITI (mint fent) Te jöttél… pedig…

„Ő” Miért? Magánterület? – Jaaa?! A kárpótlásban kaptad!

TITI (nyitja a száját, de nem tud tromfolni és a srác pimaszsága, humora hatására tehetetlenül elneveti magát, gyorsan elfordul)

„Ő” („hálásan” kedves) Köszi.

TITI (nem érti, morcosan) Mit?

„Ő” (már tényleg eredetien jópofa) Hogy értékeld a humoromat. – Nagyon igyekeztem! (hogy kompenzálja a valódi énjét, rájátssza a „nagyképűt”) Hiába! Én már csak ilyen marhajókat szokok mondani!

TITI (ő is csak játssza a haragost) Vettem észre! Ha! Ha! Ha!

„Ő” (szünet után, egészen más, „klassz fej” stílusban) Nnna! Szerencsésen túl vagyunk az első veszekedésen!... (felül, a lányhoz fordul) Akkor, - most miről beszélgessünk?

TITI (műharaggal, csúfolódva) Az időjárásról!

„Ő” (a felfedező örömével) Persze! Hogy ez nekem nem jutott eszembe! – (udvarias gesztussal) Hogyan akarod? Szidjuk, vagy dicsérjük?

TITI (nem érti) Mit?

„Ő” Az időjárást. – Mert mindegy ám, hogy majd hogyan emlékszel vissza! (pátosszal játszik) „Egy szédítő nyári délutánon, szikrázó napsütésben találkoztam először – Vele!”

TITI (elképed) Veled??? – Mondd! Te mindig, minden lánynak…?

„Ő” Nem. (órájára pillant) Ilyenkor már ott tartunk, hogy: Jössz úszni?...(mintha csak most jutna eszébe) A, pardon! Majd elfelejtettem! Jössz úszni?

TITI (dühös, hogy így játszik vele) Nem! (majd engesztelődve) Nem is tudok.

„Ő” (most már természetes kedvességgel) Neeem? Majd megtanítalak! Gyere! (felugrik, elkapja a lány kezét és indulnak. Ebben a pózban bemerevedik a kép)

MIMI (pár pillanat után türelmetlenül sürgetné a folytatást) Naaa!

GIGI (elismeréssel) Mit na? – Ez a srác biztosan megtanította…(célzással) Úszni!

TITI (kiszól az állóképből a lányoknak) Ezt most nem részletezem.

MIMI (mohón) De csak részletezd! Igenis, részletezd!

FIFI (kajánul) Pont a lényeget hagynád ki?!

TITI (mint előbb) A lényeg csak ezután jött.

„Ő” (mozdul az állókép: Törülközés közben tárgyilagosan számlálja az ujjain) Nnna! – Megvolt a veszekedés, az időjárás, az úszás,… akkor most… van valami jó témád?

TITI (meglepetten) Nekem???

„Ő” (megállapítja) Nincs! (a törülközőt a lány nyakába akasztva, azzal gyengéden magához húzza. Természetes hangon, egyáltalán nem lírázva) Hááát, - akkor most megcsókollak!

TITI (meglepetten, riadtan ugrik ki a kendőből) Micsoda?

„Ő” (a legkézenfekvőbb magyarázatként) Kifogytunk a szóból – nem? Akkor most, csókolózunk!

TITI (a csalódott felháborodásával) Ha te azt hiszed rólam, hogy én… én negyedórás ismeretség után…

„Ő” (mutatja az óráját, nagyon nyugodtan) Pardon! Huszonegy és fél perc… Mindjárt huszonkettő!

TITI (folytatja, de egy hanggal magasabban),… hogy – huszonvalahány perc után tényleg…

„Ő” (kedvesen) Tudsz jobbat?

TITI (felháborodva nem talál szavakat) Te minden lánnyal…

„Ő” (természetesen)Van, aki már tizenhét-tizennyolc perc körül… De a legtöbb csak huszonöt után.

TITI (magából kikelve) Akkor még van három percem!

„Ő” (lefegyverző természetséggel) Már csak két perc, tizenegy másodperc! (sóhajt) Hogy rohan az idő?! – Kár elvesztegetni! Képzeld, ha összejön minden, hogy sajnáljuk azt az elpocsékolt két és fél percet.

TITI Mi az hogy minden? Mi jön össze?

„Ő” (szenvtelenül, tárgyilagosan) Mi az, hogy minden? Hát: az örökkévalóság! A sírig! A csak te! – A lányok mindig távlatokban gondolkodnak. Nem?

TITI És a fiúk?

„Ő” (bumfordi) Na bumm! Most mondjam azt, hogy nem, - mikor éppen csókolózni akarnék!?

TITI (elhűlve enyhül) Csuda egy… majd megmondom micsoda vagy te, Zotya!

„Ő” (őszintén) Nekem mondod? Ezért szúrtál ki pont engem.

TITI (meglepődik) Ééén?

„Ő” (kedveskedik) De te is érdekes csaj vagy. Úgyhogy…

TITI (nem hagyja elterelni) Én szúrtalak ki?

„Ő” (beismerő vallomás) Ne etess! – Mit gondolsz, miért jöttem ide? Miért költöttem rád egy kóla árát?... Mert vettem az üzenetedet. A fényjeleket! (mutatja a szemén)

TITI (diadallal) Szóval – elismered, hogy én voltam az, aki…

„Ő” (melegen) Na, azért én is benne voltam! – Sőt! Benne is vagyok! (újra játszik, huncutul) Akkor – kezdhetjük?

TITI (tényleg nem tudja) Mit?

„Ő” (órájára néz, méltatlankodik) Na tessék! Máris késésben vagyunk!

TITI (pirulva tétovázik) De azt megmondom…

„Ő” (intőn) Majd ha szünetet tartunk! Jó! (kedvesen öleli)

TITI (szemérmesen ellenkezik) Naaa!...Most?

„Ő” (huncutan) Várjuk meg talán a nyugdíjazásunkat?

TITI (csak kifogást keres. De nem nagyon) És…itt?

„Ő” (komolykodva) Igazad van! (töprengve néz körül, örömteli felfedezéssel egy lépést arrébblép) Akkor itt! Jó? (magához öleli)(mozdulatlanná merevedik a kép)

MIMI (kis várakozás után, türelmetlenül) Naaa!

TITI (kilép a jelenetből) A többi már nem tartozik rátok.

„Ő” (kimegy)

GIGI Mi az, hogy nem tartozik ránk!?

FIFI Barátnők vagyunk, vagy nem vagyunk barátnők?!

TITI Úuugy? Most barátnők? Nem ti mondtátok, hogy nem vagytok hajlandók zsűri előtt csókolózni? Akkor most én?

FIFI Te csak csókolózz nyugodtan!

MIMI (naivan) Titi! Tényleg csókolóztatok? Igaziból?

GIGI (csúfolva) Neeem! Csapdlecsacsiztak!

MIMI (tovább faggatja Titit) Nem csak puszi volt?

TITI (nagyképűsködik) Csak tudom, hogy mi a különbség?

MIMI Honnan tudod?

GIGI (megjátssza a „nőt”) Na hallod! Ha egyszer elkapja az embert a… az izé…! Ki tud ellenállni?

MIMI (elszontyolodik) Ki? Én! Én hülye! Mert azt hittem…

FIFI (hetykén bölcs) Mimóca! Hinni a hittanórán kell.

GIGI (fölényes) Ne sírj, kislány! Egyszer majd te is felnőtt leszel!

MIMI Utálatosak vagytok, tudod? (felmegy a lépcsőn)

FIFI (ő is indul) Szisztok! Én is megyek. (jelentősen) Korrepetálni!

TITI (helyére ráncigálja az asztalt, igyekszik közömbösen érdeklődni) Gigi, neked nincs randevúd?

GIGI (magabiztosan vállat von) Ráérek. Megvár a Ronald! (megszólal a kapucsengő. Kisiet) Ez meg ki lehet? (kisvártatva sikítva rohan vissza) Úristen! Ez idejön!

TITI Kicsoda?

GIGI (kétségbeesve kiabál) Ki mondta meg neki? Ki hívta ide? Ki volt az a…

TITI (türelmetlenül indul ő is a takarásban lévő bejárathoz) ki az? (sápadtan szédeleg vissza) Jesszus! A Zotya!

GIGI (indulatosan kiigazítja) A Ronald, nem a Zotya… Illetve… (most érti meg Titi riadalmát) Mit beszélsz? – Ez a Zotya?... A Ronald az a Zotya is?

TITI (tehetetlenül) Mit keres ez…? (rádöbben) Hogyaaan? A… a Zotya a… a Ronald…?

GIGI (jelentősen) Is!

TITI (magához tér) Nem szabad beengedni!... A többieknek nem szabad…

MIMI (a többszöri csengetésre siet le a lépcsőn) Csöngettek! Süketek vagytok? (kimegy az ajtóhoz)

GIGI (rémülten ordít utána) Nem szabad…!

TITI (Gigivel egyszerre visít) Ne nyisd kiii!

MIMI (sikítva rohan vissza) Aljasak vagytok! Ez nem volt szép tőletek! – Pont velem! Pont engem!... Ez igazán szemétség volt! (sír)

GIGI (kétségbeesve) Beengedted?

TITI (tehetetlenül) Beengedte! (mindhárman izgulva állnak a színpad elején, nem mernek hátranézni a beóvatoskodó fiúra)

„Ő” (a nem várt fogadtatástól meglepetten, gyámoltalanul toporog, többnyire angolul, néhol egy-egy tört magyarságú kifejezéssel magyaráz, mentegetőzik. Szinte az egész jelenet alatt beszél, motyog) Good afternoon… Hello. Azaz, szervusz…Sorry…elnézést, but I… Már tegnap akartam… itt a szomszédban…my grandma…(és csak motyog zavartan)

MIMI (a fiú szövege alatt szipogva mentegetőzik) Nem is igaz ez az egész, csa… Esküszöm, hogy én találtam ki… És ez az izé nem is tudja… semmiről se tud… Nem is ismer, csak…

GIGI (gyanút fog) Miről beszélsz?

TITI Ki nem tudja?.. Mit nem tud?

MIMI Kiii? – Hát ez. A Janóca… Illetve nem is az… Mit tudom én már, hogy kicsoda…

GIGI (elképed) A Janóóó? Ez?

TITI (gúnyos) Meg Ronald is! Nemde, Gigi?

GIGI (tromfol) És Zotya is! Titike Zotyikája!

MIMI Dehogyis! – A Janó az nem is Jan…(most érti meg) Micsodaaa? Hogy tiii?... Ti… Titi…!?

TITI (felfortyan) Mi az, hogy mi? Te is! Nem?

„Ő” (meg csak mondja) sorry… de nem beszélni jól magyar… nem jól tudok… csak a grandma nekem itt… and én is itt… and a kedves néni… the old Lady most minálunk Londonban… de telefonozott az enyém Mary…

GIGI Ez meg csak beszél… csak beszél… beszél…

MIMI (olvadozva) Pedig olyan igazi Janóca formája van!

TITI (most jut eszébe) Na és az Oszi?! Az Oszika?

MIMI Mi van vele?

TITI (kajánul) Figyuszka! (édelegve-gügyögve kiált az emeletre) Fifiii! Hol vagy, Fifika? Gyere csak, Kisbogaram! Fifikácskaaa…

FIFI (szalad le) Mi van? (meglátja a fiút, megtorpan, majd sikítva hátat fordít a lépcsőfordulóban)

GIGI (diadallal nyugtázza) Lám, az Oszi is!

MIMI Az Oszi is??? – Hát, tudod, Janóca, ez igazán nem szép tőled!

„Ő” …a kedves grandma… meg my nagynéni…meg enyém Mary is… telefonozta, hogy John… pardon, nem mutatkoztam… engemet…my name is John… és Londonból…itt my mother testvérénél…

FIFI (még mindig háttal) Utálatosak vagytok… És nem is Oszi… Mert Johnnak hívják…

TITI Honnan tudod?

FIFI Most mondta… Angol… És John!

MIMI Te érted, amit karattyol?

GIGI Miért nem mondtad, hogy…

FIFI Hát nem mondtátok, hogy angolul beszél!

MIMI (diadallal) Na, ugye, hogy Jancsi?! – Csak angolul…

GIGI (most fordulnak csak a fiú felé) Angóóól? Akkor akár Ronald is lehet…-ne!

FIFI (dühösen magyaráz) De nem lehet, mert… (gyanút fog, elképedve fordul a lányok felé) Már miért lenne Ronald?... Csak nem…?

GIGI (tehetetlen grimasszal) Sajnos,nem… (kárörvendve) De Oszi se!

FIFI (elképed, majd segélykérőn néz Titire) Titi… ugye te…

TITI (csak széttárt karral, mimikával jelzi, hogy „ez van”)

FIFI (csalódottan, segélykérőn) Mimóca…?!

MIMI (támadva mentegetőzik) Mimóca!... Mimóca!... Mikor a többi is…!

„Ő” …a grandma… mert nem találta meg…and tomorrow… Mary said me telefonon tegnap, de én…és repülővel…a Mary is…Mary is my girlfriend, a Mary a menyasszony…

FIFI (az utolsó mondatra felfigyel, felháborodottan) Micsoda??? Osziii! Neked menyasszonyod van?!

MIMI (mindannyian támadva fordulnak a fiúhoz) Hát, Janóca… ez… ez… ezt nem hittem volna rólad…!

„Ő” (a támadásra jobban zavarba jön, kapkodva magyarázkodik, hátrál) …yes…a Mary a kedves Lady-vel…megismeritek…but now…most kell nekem rendet… meg takarítani… because a nagynéni… meg Mary too… akkor én most… szervusz…good by… (el)

MIMI (utána tódulnak) Most hová rohan?

FIFI (ingerült) Nem hallod? Takarítani. Mert jön a… a…(gúnnyal) Mary! (mind szótlanul, ábrándosan néznek utána az ablak elött)

MIMI (felsóhajt) Szegény Janóca!

FIFI (ráförmed) Nem Janóca! – John!

MIMI Én már leműfordítottam!

GIGI (ábrándozva) Amikor még Ronald volt – Én pedig az ablakban…

FIFI …ő pedig csak nézett szótlanul – engem! – az erkélyen…

MIMI Kancsalok! – Én csak a függöny mögül… és mégis…

TITI (józan iróniával) …csak nézett, mint a beteg bornyú, és közben a (gúnnyal) Maryről álmodozott.

MIMI (ábrándos csönd után a nevet ízlelgeti) Mary?! – Vajon milyen lehet?

FIFI Milyen lenne? – Ronda!

GIGI Én máris utálom!

TITI Na, ide aztán be nem teszi a lábát!

GIGI (támad) A drágalátos nagyidat pedig csókoltatom! Felszívódott a pasija, hát most elhozza nekünk ezt a… az angolnát!

TITI (szünet után, elgondolkodva) Mikor?

FIFI Holnap.

TITI (ijedten) Mit holnap?

FIFI Mit mikor?

TITI A telefon?

FIFI Ja? – Az este telefonozta a (gúnnyal) Mary, hogy holnap.

TITI (ijedten eszmél) Tegnap?! – Akkor a holnap… az ma van!

FIFI (kijavítva) Ma – MA van!

TITI De a tegnapi holnap, - az ma van!

GIGI (közömbösen) Nem mindegy?

TITI (kijózanodva) Mindjárt itt a nagyi… és úszik az egész ház!

GIGI (lelombozódva) Már el is úszott…Minden.

TITI (kapkodva intézkedik) De lányok! Legalább itt csináljunk rendet! Aztán majd mindenki a saját szobáját…! (rohan a takarító eszközökért)

FIFI (nyafog) Ilyen szerelmi gyász közepette!?

TITI (kezébe adja a vödröt és a rongyot) Gyógyszere a vízkúra! Nem kiinni! Felmosni!

GIGI (csúfolódik) Szakorvosi rendelvényre!

TITI (Giginek a porrongyot adja) Tessék! Törülgetni!

FIFI Nem a könnyeidet! A bútorokat!

GIGI Mindig minket szívatsz!

TITI Szívass te is! Tessék! (a porszívót adja neki, maga pedig a szőnyegeket tekeri fel.)

GIGI (méltatlankodik) És te?

FIFI (Gigihez) Nem látod? Becsavarodik!

MIMI (a porrongyot fátyolként lebegtetve a feje felett ábrándosan táncol) Szerelem könnyű szárnyán szállok én!... (feldobja a rongyot, s karjával, testével követi annak repülését, majd giccses iróniával búcsút rebeg a lányoknak) Adieu, kedveskéim! (lebegve indul a lépcső felé)

MIND (a lányok kezében elakad a megkezdett munka, értetlenül bámulnak egymásra és Mimire, nem tudják eldönteni: csak hülyéskedik, vagy tényleg bedilizett.)

TITI Mimi! Hová mész?!

MIMI (limonádés rájátszással) Föl! – A szobámba! Én egész délután csókolózni fogok – VELE (ajkát csókra csücsörítve, szédülten libegve indul fel a lépcsőn. A fordulóban hirtelen megtorpan, pillanatnyi csönd után a tanácstalanul döbbent lányokra mered, és halálos komolysággal kérdezi) Lányok!... Milyen színű a szeme?... Igaziból.

MIND (a váratlan kérdésre egymásra merednek, majd pillanatnyi csönd után mindegyik a világ legtermészetesebb hangján nyilatkozza ki a maga igazát)

GIGI A szeme? – Hát… kék!

FIFI Zöld!

TITI Szürke!

MIND (rácsodálkoznak a saját határozottságukra, majd ha